Szombat

Hajnali érkezés az iskolába, mily meglepő, mi vagyunk az elsők :-P Munkanap volt, mégis szép számmal megjelentünk, gyakoroltuk a bemutatót, kellett is, hisz 10-re hivatalosak voltunk egy iskolai rendezvényre.

Nyolckor indulás a suliról, Laci maradt alapozni, Zoli minizni, klubozni, szocira meg vissza is értünk mi is.

A meghívás egy közeli szakiskolába szólt, ahová nem csak minket, de egy másik jó hírű iskolát is felkértek bemutatót tartani… csak nekik derogált egy ingyenes bemutatót elvállalni (no comment). A XVII. kerületi iskolában a zenés bemutatóval egybekötött felelős állattartás oktatásunk jól sikerült, a 60-80 középiskolás diák figyelmét fent tartani nem egyszerű, de a folyamatos, pörgős oktatással, és a hangnem megtalálásával minden simán ment. Az erőnlétinek persze megint nagy sikere volt, köszönhetően a különösen látványos pecázásnak, a kövön nem is olyan egyszerű ez az ugrálás dolog… :-)

A két "bemutató-szűzünk" is jól teljesített, Viki és Francii(ska) jól állták a sarat.




Vasárnap

Reggel gyorsnak kellett lennünk, séta előtt nem igazán fér bele az őv, de beszuszakoltuk a menetrendbe. Dorka lehozta Skylie-t, hadd szokja a hangzavart, de a gazdija jobban be volt tojva, mint a minilányka. (Azért a gazdi kiegészítené: igazán büszke volt kicsiny kezdő lányára, aki "komoly" sérüléseket okozott a túl bátor segédeknek! :-))

Nyolctól kezdődött a szituációs felmérés, volt botos bácsi, mutogatós néni, bevásárlókocsi, gördeszka és minden egyéb érdekes, zajos tárgypróba. Indulás előtt a tanulók megkapták az instrukciókat a sétával kapcsolatban, és indulhattunk is. Az alaposok, a minisekkel és egy szocisunkkal is meghaladták a harminc tanulót, kellett is a segítség a kísérő oktatóktól. A hévnél vagy négy szerelvényt megvártunk, volt addig élelem megtagadás, és közömbösítés is. A visszafelé úton pedig megkapták a szűk átkelőket, gyalogosokat, részegeket is. Mindenki jól elfáradt a séta végére.

Bh-n jött Portó, a munkakutya iskolában legyalázott másfél éves malinois fiúnk. Újra kell kezdeni nála a képzést az alapoknál, hisz a kölyökkutyát szögessel kényszerítették engedelmességre, így meglehetősen utál dolgozni.

A csivik egyre ügyesebbek, és ugyan az eső miatt a szombati óra elmaradt (fölösleges lett volna a hirtelen beállt hidegben a vizes fűben egzecíroztatni őket), vasárnap nagyon ügyesen szerepelt mindenki! Arthur egyre izmosabb (a végén még erőnlétis kutya lesz belőle), Bambi szépen oldódik, Joey egyre kevesebbet kötekedik, Sziszi már felemelt farokkal jön-megy, Sophie pedig hozza a formáját… ő egyszerűen cuki! :-)

Szocin a folyamatos éles utcai szituációkat csináltuk, a foglalkozás végére beesett Siska is, így ő a mi kutyáinkat kapta meg.

Erőnlétin Cora és Arwen kötelet húzott, Heléna és Fritz pecázott és lógott, Monti és Lencsi pecázott, Zafi és Emir pecázott és kötelet húzott, félős szocisaink lent maradtak nézelődni, Siska pecázott és lógott is, Tücske lógatott, Liliom és Ödön pecázott és lógott, Laci pedig autót szerelt.

Hat óra volt mire elindultunk a suliról, röpke 12 órát voltunk kint.

Írta: Tina (és Dorka csak kicsit írt bele :-))

Szombat

Dorka még mindig beteg, így nem is csoda, hogy az átdolgozott hét után nem tudott kiérni a gyakorlásra, így Laci és a kórus vezényelt. Mivel a klub 8-kor kezdődik, így csak egyszer sikerült végig menni a teljes bemutatón.

Fél 9-kor Zita elkezdte a tesiórát, lassú séta és gumihúzás volt a tanmenet, így 9 órára minden pörgős eb lefáradt, könnyebb is volt a munka velük. Lacival ketten vittük végig a közel harminc alaposunkat, Nócinak dolgoznia kellett, Balázs pedig „beteget” jelentett. Helyben maradás volt a tanulók feladata, ülve és fekve is. A legtöbbjük már póráz távolságig el tud távolodni, jó kis csapat. Alap végén Zsizsu, mint állatorvosi aszisztencia tartott nekik egy eü előadást, fül, fog, táplálkozás, mikor, miért menjenek állatorvoshoz.

Bh-n teljesen önálló munka volt, mi, csak ha valami nagy baki volt, akkor szóltunk bele. Rövid volt az időnk, hisz szombaton kezdődött a csivava kommandó, így egy előtt le kellett vonulnunk a pályáról, ne riogassuk a csepp ebek gazdáit a hatalmas kutyáinkkal.

A csivava-kommandó hihetetlen, Zsizsu és Dorka teljesen oda meg vissza voltak a miniatűr, ám annál nagyobb egoval megáldott ebektől! Ugyan lesz itt némely ebekkel kisebb-nagyobb probléma, a minis oktatók szerencsére már jóval keményebb csivavákon edződtek, szóval lelkesen, ám igencsak kimerülten zárták a napot.

Szocin megint jött sok új és régi problémás eb, és mivel Dorka és Zsizsu a csivikkel foglalkozott, és se Nóci se Balázs, így Tücskét és Zolit felküldtük a félős szocira besegíteni Zitának, így mi ketten maradtunk az agresszoroknál. Szituációztunk, beszéltettük őket, és falkáztattunk.

Szoci után pedig irány volt az Állatvédő klub, rengetegen voltunk és bőven volt mit megbeszélni, így este tízre értünk haza.

Vasárnap

Fáradtan, kialvatlanul, de tettre készen, a hajnali napfelkeltében értünk ki a sulira. Kezdődhetett az őv. Zeusz, a szocisunk, akit őrző-védő címén szanaszét vertek, szépen fejlődik, kezdi játékra venni a szituációt, lesz vele meló még bőven, jól el lett rontva az okos munka-kutyaiskolás stíllel.

Alapon a szombati feladatokat gyakoroltuk. Nóci, Balázs még mindig nem volt, de viszont Brigi jött, így bedobtuk a mély vízbe. A szigeten már tartja az iskolai foglalkozásokat, de ennyi embernek még sose vezényelt, be is rezelt rendesen, tanulnia kell még, hogy sok embert is irányítani tudjon.

Bh-ra lehozták a gazdik Atishát, a szocializálatlan, félelem-agresszív németjuhászt. Nők mellől támad ki inkább, így LencsiAndi engedelmesezett vele, jót tesznek egymás önbizalmának, és szocin is ő dolgozott vele.

A csivaváknál eljött a várva várt nagy pillanat, a 8 kis agresszort szétengedtünk a területen várva ki hogyan reagál. A gazdik –kis pánik után- hamar rájöttek, hogy minden jelenlévőnek vannak problémái, így a második szabadoneresztés már jóval oldottabb, kötetlenebb hangulatú volt. Bambi, az apa által igencsak elrontott ebünk is szépen oldódott, az első pár morcogás és fogvicsorgatás után már elkezdett ismerkedni, szaglászni és egész jól kiszakadt anya fenekéből. Joey-ra ráfért egy kis helyretevés, mert nem csak anyát, de mindenki mást is hülyének néz a maga 2 kilójával, de pár perc után azért rájött, hogy itt nem ez a pálya és a végére már be sem próbálkozott, pedig akadt volna rá 1-2 szitu. Elkezdtük az engedelmes feladatokat és teljes mértékben elégedettek voltunk, első körben mindenkinek csodálatosan szépen mentek az ültetések! :-)

Szocin minimális utcai szituáció után szoros falkában mozgás volt a feladat, Atishával a csoport közepén. Zoli, hogy tanuljon, elemeznie kellett a kutyák mozgását, reakcióit, átbeszéltük, melyik miért is viselkedik, úgy ahogy.

Szoci után én mentem erőnlétizni, Laciék pedig promóvideót forgattak Ádival és Helénával. Portó, a munkakutya-iskola rettegett réme is jött fárasztásra, ideggyengének mondták, pedig csak igazi malinois, minden sportkutyás álma. Zoliék is maradtak, így Monti és Lencsi is megérezhette az ízét a pecának, lógatásnak, azt hiszem, mostantól minden vasárnap ők is tovább maradnak... :-)

Ötre minden eb lefárasztva, a film nagy része kész, így indulhattunk is haza.

Írta: Tina & Dorka

Tanfolyamkezdés

Bocsánatért esedezem, hogy a múlt heti bloggal még adós maradtam, de mentségemre legyen mondva: zűrös hetünk volt. Rengeteg volt a vendégebünk, videót gyártottam, aláírtunk, sajtót tájékoztattunk, ...

De pótolok... :-)

Tanfolyamot kezdtünk, a minis is elindult, huszonhat-hét az alaposunk, hat az alaposminisünk és hét a közepesünk. Tappancs is el kezdte az alapot, Buddy a közepet, Jäger lesérült, így a következő középre csatlakozik be. De jött pár antiszoci tanuló alapra, így őket átirányítottuk a szocira. A vasárnapi elengedésnél semmi balhé nem volt, mind a közel harminc rakoncátlan eb normálisan elfogadta, ki a főnök a területen.

A minik is meglepően szociálisnak bizonyultak, sem egymással, sem a nagykutyákkal nem volt gond! Matyi, a kis habos szöszencs, Zara, a mentett tacskólány, Kókusz, a növendék shi-tzu és persze Whopper és Nico, a két rettenthetetlen yorkie alkotják az alapcsapatot, de néha befut még a hatalmas színészi képességekkel megáldott Sutánk is! Zoli – aki most minis kiképzőnek tanul be – abszolút jól vette az első napokat, sőt… (bár azért csalás, anno ő is minin kezdett Regis-szel, így könnyű… :-P)

Az új szocisaink megkapták a házi feladatukat az otthoni kutyával viselkedésre, így csak a következő héten láttuk újra őket.

A félős szoci igen pörgősre alakult, mert nem elég, hogy hatalmasat ugrott a létszám, meglátogatott minket az MTV stábja, szóval Zita rohant Onixért, Dorka rohant Skyliért, hiszen ők voltak a legfrissebb haláltól mentett ebek a csapatban.

A készült videót itt láthatjátok:

 

Írta: Tina & Dorka

"...and I've been working like a dog" - este hazafelé ez a Beatles-dal jutott eszembe... Jó kis rohangálós napunk volt, amely "Cora-nap" is volt egyben, mert elég sokat szerepelhetett ma, amit mindig nagyon élvezni szokott.

Délelőtt a Hárslevelű Óvodában jártunk a felelős kutyatartásról és a kutyás balesetek megelőzéséről játékos előadást tartani a kicsiknek. Úton az ovi felé Cora teljesen be volt zsongva, hogy "kivételezés van", az 5 kutyám közül egyedül csak ő tartott velem. Ez csak tovább fokozódott, amikor észrevette, hová is érkeztünk. A gyerekek és az óvónénik is nagy örömmel fogadtak minket, a kicsik nagyon ügyesek voltak. Olykor meglepődöm, mennyi mindent tudnak és megértenek már...

Az interaktív előadás után 1 perces engedelmes bemutató meg a kutyás trükkök következtek, főleg utóbbi mindig osztatlan sikert arat. A végén pedig jöhetett a várva várt kutyasimogatósdi. Ez eleinte fegyelmezetten történik, körbe megyünk a kutyákkal a helyükön ülő gyerekek között, de aztán a végére általában felbomlik a rend, főleg a bátrabbak megrohamozzák a kutyáinkat egyszerre öten-tízen, míg végül egy zsibongó, kicsit rohangálós-hadonászós-visongós-kutyát pórázon sétáltatós-örülős gyermekgombolyaggá válnak, átragasztva kutyáinkra is a lelkesedést. Ezen a napon először tartott velünk Saci és Face, akik remekül helytálltak a "nehezített körülmények" közepette is. Köszönettel tartozom még Lacinak, aki gondoskodott a felszerelésről és Mayának, aki vállalta a fotózást, és remélhetőleg hamarosan ő is csatlakozik oktatócsapatunkhoz.

 Ezután rohanás következett a városban elintézendők ügybén, majd siettem haza, hogy összekészülődhessek a délutáni "Nagy Eseményre". Engedélyt kaptunk, hogy néhány szép, okos és barátságos kutyát magunkkal vigyünk, így Corának megint kijutott a jóból.:-)

A "Nagy Esemény" pedig, amelyért oly régóta (2009 végén született meg az ötlet) és oly sokat dolgozott a Cerberos Állatvédő Egyesület, az Állatvédőrség megalakítása a Fehérkereszt Állatvédő Ligával és az Országos Rendőr-főkapitánysággal közösen. A hivatalos együttműködési megállapodás aláírására az OITH Magyar Bíróképző Akadémia Deák Ferenc termében került sor. Az aláírók: dr. Urbán Zoltán r.alezredes (dr. Petőfi Attila r.dandártábornok képviseletében), Szilágyi István a Fehérkereszttől, dr. Czerny Róbert, civil állatvédelmi ombudsman és persze Cerbipapa. Jelen volt még dr. Szili Katalin országgyűlési képviselő mint az Állatvédőrség fővédnöke, továbbá dr. Szelei Pál r.alezredes és dr. Tahóczki Anita r.alezredes az ORFK Gazdaságvédelmi és Pénzügyi Ellenőrzési Osztályáról. Anitának itt is szeretnénk megköszönni a közreműködését, az ő lelkeséde és kitartása nélkül sem jöhetett volna létre ez a mai nap. És persze ott volt sok-sok Cerbis, a kutyák: Rumli, Heléna, Ödön, Lili, valamint (a teljesség igénye nélkül) Nógrádi Bence, Zana Monci, Márton Attila mint a MEOE ügyvezetője, Schrott Péter mint a Tűzmadár zenekar frontembere (neki nagy-nagy köszönet az Állatvédőrség számára írt szuper zenéért), néhány kedves Gastroyalos ismerősünk és persze a média képviselői.

Czerny Robi megint sokat beszélt, de azért mi nem unatkoztunk, a kutyák meg produkálták magukat. A ceremónia végeztével elbűvöltek mindenkit, szerintem a büfé nagyobb részét ők fogyaszották el.:-)

 Az eseményről részletes beszámoló a Cerberos Állatvédő Egyesület honlapján olvasható, és továbbra is várjuk önkéntesek, állatvédő szervezetek jelentkezését az Országos Állatvédőrségbe az allatvedorseg@cerberosegyesulet.hu e-mail címen.

Hogy miért is csináljuk mindezt?

És igen, és eljött a napja, hogy megtörténjen a nagy DOLOG!!!!

Aláírásra került az egyezmény az Országos Rendőr-főkapitányság, a Cerberos Állatvédő Egyesület és a Fehérkereszt Állatvédő Liga között. Végre most már hivatalosan is elkezdhetjük a munkánkat, kezdődhet a több száz állatvédőrnek jelentkezett önkéntesünk képzése, akik között magánszemélyek és cégek is találhatóak, állatorvosok, ügyvédek, kétkezi munkások, rendőrtanoncok és még akár estig sorolhatnám, hogy milyen és mennyi féle állatszerető ember állt mögénk. Tavaly Ráckevén is nagy szemmel néztük a rengeteg embert, aki eljött és szeretett, de tovább megyek, dicsőített minket, de tegnap ezt újra átélhettük, hétköznap lévén is rengetegen jöttek, és támogatásukról tettek tanúbizonyságot, drukkolnak és segítenek minket.

És persze sajnálattal olvasom a mai fórumos beírásokat is, hogy akik állatvédőnek mondják magukat, köpködnek, és a bukásunkat kívánják, ahelyett, hogy végig gondolnák mit is vittünk végbe. Nekik nem sikerült, mert nem is akarnak ekkora felelősséget a nyakukba venni, nekik nem ez az érdekük, hogy oktassanak, hogy kevesebb legyen a dolguk, nekik elég a támogatásokból befolyt pénz, de a felmutatott munkájuk kevés egy ország nézeteinek a megváltoztatásához, ők nem törődnek a gyerekek oktatásával, a kutyák rehabilitációjával, az önkénteseik képzésével, a rendőrök segítésével, a bíróságok nézeteinek megváltoztatásával.

És jövünk mi, és igen gyerekcipőben járunk, de nekiállunk, és megpróbálunk tenni az ügy érdekében, amit már nagyon sok magyar ember kívánt, oktatjuk a gyerekeket, a pedagógusokat, az önkénteseinket, akiknek majd vizsgán kell átesniük, hogy kimehessenek az utcára, hogy a rendőrökkel együtt tegyenek az állatkínzás, a természet rongálása ellen. És itt nem csak a kutyákról van szó, nekünk fontos a többi állat is, legyen az macska, tehén, kecske, hal és még sorolhatnám.

Úgyhogy hajrá, lesz dolgunk nem kevés, de állunk elébe a sok munkának, a pocskondiázásoknak.

Írta: Tina

Szombat

Még sötét volt, mikor kiértünk a sulira, a bemutató-gyakorlást Dorka hiányában mi ketten vezényeltük végig Lacival. A változás rosszul hatott a csapatra, a szél is orkánikus erővel tombolt, mindezt végigkiabálni igen csak nehéz volt, de azért megoldottuk.

Alapon a kicsi pályán voltunk, kell az új területen való szót fogadás az ebeknek. A vizsgára felkészülésnek nem tett jót a még mindig tomboló szél, csak reménykedtünk, hogy a vizsgán nem fog fújni. Jäger kímélő üzemmódban volt, a héten nagyon csúnyán meghúzta a hátsó lábát, ő el sem lett engedve szünetekben, hogy ne terhelje túl magát.

Bh-n a pályamunka gyakorlása volt a menü, Nóci gyakorolta a vezénylést és a bírálást a másnapi vizsgájukhoz.

Szocin a csoportos sétára, a még jobban kiélezett szituációkra és a mini kutyák idegesítő szokásainak tolerálására mentünk rá. Odin és Botond voltak a snecik a cápák között. Kellőképpen szemtelenek voltak ketten…

Szoci után négyfelé indultunk leadni a kutyákat, hisz Atom és Boci is velünk volt.

Vasárnap

Vizsgára virradt a nap. Elméletileg nem is volt ő-v, de Corának és Árchinak adtunk egy kis szituációt. Kétsegédes munka és a legnehezebb a kedves karra nem fogás volt a feladatuk, „szegény” Cora nehezen is viselte, hogy nem foghatja meg a nyugodt kedves kart.

Fél nyolcra felmentünk a felső területre, elő kellett készíteni a vizsgára az adminisztrációt, pláne, hogy nem csak a tanulók mérettették meg magukat, hanem a segédoktatóink is.
Míg az alaposaink az elméleti teszteket írták, addig a közepeseink szokás szerint még egyet rajcsúroztak az alsó területen.

És kezdődhetett a vizsga. Míg a közepesek vizsgáztak, addig én az alaposok elméleti tesztjeit javítottam - háááát volt, aki érdekes dolgokat írt, láthatólag nem sokszor olvasta el a „falkavezért”, ez sajnos a kutyáján is meglátszik még mindig, de lássatok csodát, volt olyan is, amelyikben egy betűt sem kellett javítanom, és nem is egy.:-)

Az alaposok vizsgáján gyakorlatból mérettettek meg a segédoktatóink, míg az egyik a vezénylésből, addig a másik a pontozásból bizonyított. Utána Pisti párosával vitte fel őket az elméleti vizsgához. Mire az alaposokkal mi végeztünk, addigra ők fent végeztek is a vizsgával.

Gratulálunk a vizsgázóknak!

 Az ebéd is pont időre kész lett, így mi is összepakoltunk, felmentünk, és jöhetett is az oklevélosztás. Újításképpen a Gálpetshop felajánlásából a két legjobban teljesítő vizsgázónk nem csak oklevelet, de ajándékcsomagot is kapott, a közepeseknél SebePapa, az alaposoknál BuddyMama kapta a plusz ajándékot.

 Ebéd után még viháncoltunk, kibeszéltük a vizsgát, erőnlétizésképp kötélhúztunk, Arwen, Cora, Heléna és Fritz mérte össze erejét, de a satuszájú pitek ellen a két boxerünk esélytelen. Míg mi húztunk, addig Tüccs és Attila elment a nyári árnyékolást adó molinókért. Azokat még kisebb nehézségek árán bepakoltuk a területre, és öt felé indultunk is haza.

 Írta: Tina

Szombat

Hajnali indulás, morcosan és kutyával tömve értünk ki a sulira, Emi még mindig velünk volt, a gazdijelölt mégsem tudja fogadni a rossz sorsú ebet. Új családtagunk is van, Toruk személyében. Nóci is új ebbel jelent meg, Tsunamy Pinky-vel, a szaporítótól elhozott, agyonelletett francia puffanccsal.

A bemutatós gyakorláson kutyával gyakoroltuk azt, ami már kutya nélkül jól ment. De jajj, a kutya milyen zavaró tényező némelyeknél… :(

Alapon az utcai gyakorlat volt a menüpont, először a szituációkkal kezdtünk, utána jöhetett a séta. Velünk tartott Jäger, Bady és Tappancs, a három alapérett szocisunk. Jäger kimutatta végre a foga fehérjét, bemutatta a sétálós problémáját, de Robival gyorsan lebeszéltük a kerítésnél őrjöngésről.

Klubbon kihirdetésre került a hónap klubosa, Lejlamama és Lejlike kapta a vándorkupát. Nagy gratuláció nekik!!!!!

Bh-n a szokásos alakizás ment, mindenkinek fejből, egyénileg kellett dolgozni.

Szocin Hella megint előadta a „hörgök én, csak figyeljél rám” műsorát, vicces a lány. A szituációk után, szépen magunk köré gyűjtöttük az agresszorainkat, és családiasan egymás mellett beszélgettünk velük.

Szoci után sietés volt az Állatvédő klubra, sok volt a megbeszélni valónk. Majdnem kilenc volt, mire elindultunk haza.


Vasárnap

Hajnalban felvettük Árchit, Brigi még mindig nem fért be a sok kutyától, így őt nem tudtuk kivinni a sulira.

Őv-n Cora és Árchi új feladatot kapott, Cora viszont csak és kizárólag a rózsaszín kart és fogót volt hajlandó a szájába venni, és még színvakok az ebek, mi?

Alapon a vizsgapálya ismertetése volt a műsor, de Lacival úgy döntöttünk,, hogy Jäger és Bady nem is alapérett, hanem egyenesen középérett, így ők is vizsgáznak alapból, ezért lerendeltük őket is gyakorolni. A helyben maradások nagyon jók, így nem is lesz baj a vizsgán.

Bh-n – mivel ki lett hirdetve az idei Cerbi Kupa időpontja, – egyre többen leszünk, folyamatos pontosítás és az alaki hibák kijavítása ment.

Szocin Nyafi lejött elbúcsúzni, még mindig gazdikereső a Heroszban, de már nem problémás. Zsömi viszont visszaesett. Egy hét kizárás után teljesen jól viselkedett, így a gazdik szépen túltutujgatták.

Erőnlétire csak Helénát vittem be, Laci aludt addig az autóban, míg mi dolgoztunk, kötelet húztunk és lógtunk.

Öt után indultunk el a suliról.
 

Írta: Tina

Szombat

Reggel hiace berendezéssel kezdődött. Teli voltunk kutyákkal, a sajátok mellett van ideiglenesünk Emi személyében, volt vendégünk is Füge, Dió, Jack, Kuszi. Menet közben felvettük még Bettyt, így 15 kutyával érkeztünk ki a sulira.

A hajnali bemutató gyakorlás viháncan telt, a hideg és a fáradtság azt hiszem már a csapat agyára fagyott. Nem bírtunk magunkkal, mindenki szórakozott, nevetgélt.

Az alap is ebben a színben folytatódott, napsütésben, boldogságban, minden kutya nagyon jól halad, látszik, hogy a gazdik sokat gyakorolnak. Helyes.

Bh-n fejben dolgoztunk, ebédeltünk, senki sem volt toppon. Nóciék elindultak autópályát látni, de a küldetésük a leszakadt dobvédő miatt befuccsolt, de sebaj, vasárnap újra próba.

Szocin jöhettek a kiélezett szituációk, és kutyákat cseréltünk a félősökkel, mi megkaptuk Dragont, ők megkapták Badyt.

Négy után be is fejeztük a gazdikkal a beszélgetéseket és el is indulhattunk haza.


Vasárnap

A hajnali kálváriánk ugyan az volt, mint szombaton. Ébredés, kv, etetés, berendezés, kutyákat be, Archit felvenni és irány a suli.

Őv-n Zsoltikát, rutintalansága miatt, Fritz majdnem kasztrálta, hálás lehet a lélekjelenlétemnek. Balázst Csenge rágta meg, megint vér folyt... :-)

Minibemutató gyakorláson ebek nélkül gyakoroltunk, van még min csiszolni. Alapon beeresztettem Diót és Fügét, had bomlasszák a rendet. Volt is rohangászás, játék, Fügének még munka is. A hosszú helyben maradást gyakoroltuk, a hideg miatt, kissé csökkentett idővel, nem akarjuk a lakáskutyáinkat szétfagyasztani.

Bh-n dolgoztunk, a bemelegítés után jött az egyéni pályamunka.

Szocin Botond volt az idegesítő cseppeb, jól végezte a munkáját, Bill le is akarta vadászni. Szituációk után, együttséta és szűk csoportos beszélgetés volt, a kör közepén a mindig ugráló raptorral.

Mindezek után nem haza, hanem az erőnléti edzésre mentünk. Gyakorolni kell a kötélhúzást. Arwen Helénával, Fritz Arwennel, Cora Jägerrel… Helénát befogtuk még sínes súlyhúzásra is.

Öt után el is indultunk haza.

Írta: Tina

Szombat

Hajnalok hajnalán felkeltem, összekaptam az összes ebet, ez egyre nehezebb, hisz hétről – hétre gyarapszunk. Most sikerült megint kukáznunk egy raptort, ő a Botond nevet kapta (Csenge után szabadon). Hihetetlen számomra, hogy mennyi ember vállal még mindig felelőtlenül kutyát. Miért nem néznek utána a fajtának??? Mondjuk az expresszen és más aprós oldalakon hirdető „tenyésztő” is teljes nyugalommal ajánlja időseknek, gyerekek mellé a nyugodt kis törpe pincsereket, de az összes többi hiperaktív fajtát is.

Itt van példának megint csak a legújabb gazdi keresőnk Cody, az ifjú dalmata fiú, igazi munkakutya, és egy idős néni mellett él, akit már többször elrántott, és így a néni össze-vissza törte magát. Cody is egy kincs, csak meg kell találnia a neki megfelelő erőskezű, határozott gazdát.

A suliban a szokásos rend szerint zajlott az élet, reggel bemutatót gyakoroltunk kutyák nélkül, az erőnléti elmaradt, hisz a fele társaság sérült vagy hiányzik, de legalább a nagybemutatót többször átismételtük. Alapon már a helyben maradások előkészülete zajlott, napsütésben, vidáman telt el a két óránk.

A klubosokkal Dorka hihetetlenül elégedett, egyre szebben megy a közös menetelés, úgy tűnik a katonás rend megtette hatását. Nemsokára hónap vége, így nem is baj, hogy mindenki összeszedte magát, hiszen nemsokára kihirdetésre kerül 2011. első "Hónap klubosa" :-)

Bh-n a bemelegítés után, egyedüli pályamunka bemutatása volt, naná, hogy mindenkinek fejből kell tudnia mindent, Laci csak bírálja a munkákat. Tavasszal megint Cerbi Kupa, így mindenkinek van min csiszolgatnia.

Szocit már nagyon vártuk, Zoé, az altatásra ítélt, már az utolsó utáni haladékán is túl lévő bull típusú szukánk, ha minden jól megy, akkor ideigleneshez megy. Szoci után volt a próba, így a foglalkozásra be sem jöhetett. De még így is jó sok agresszorunk volt jelen. A rutinosabbakról már az elején lekerült a szájkosár, ők már sokkal kiélezettebb szituációkat kaptak. És eljött a nagy pillanat, egy teljesen semleges területen össze lett engedve Face és Zoé. Andinak a könnyei potyogtak, hisz a menhelyen rettegett eb nekiáll babázni az ifjonc boxerlánnyal. ZOÉ MEGMENEKÜLT.

Suli után pedig elindult a lakásfelújító csillámkommandó Tücskéhet parkettázni és festeni. Este tizenegy volt mire hazaértünk, és persze megint egy plusz kutyával, egy Monci féle mentett dogógyerekkel, akinek éjszakai szállást biztosítottunk.

Vasárnap

2 órányi alvás után zombiként bolyongtam a lakásban, elrendeztem a kutyákat, a dogólányt is a reggelivel ébresztettem, azt hiszem túl sok volt neki a szombati nap. Suránynál felszedtük Brigit az út széléről, és suhantunk is Bettyért zuglóba. Fél hétre kint is voltunk a sulin, de semmi pénzért nem akaródzott kiszállnunk a meleg autóból. A srácaink is csak aludtak, senki nem ugrált, hogy menjünk már futni. Mikor el kezdtek szállingózni a többiek, akkor kezdtünk el őv-re összekészülődni.

Hétkor kezdetét vette a napi rutin, őv, minigyakorlás… Alapon már a pokrócos hosszabb helyben maradásnál járunk. Rég volt ilyen jó csoportunk, ahol már a harmadik héten 4-5 lépésre el tudnak a gazdik távolodni a kutyáiktól.

Bh-n jó sokan összegyűltünk. Így nagyon rövid bemelegítés után jöhettek az egyéni pályamunkák, de így is épp szoci előtt fejeztük be. Szocin Jäger és Tappancs, a két alapérett ebünk már csak szájkosár nélkül és kiengedett pórázon, kiélezett szituációkat kapott. Itt is látszik, ha a gazdik betartják azt, amit mondunk, akkor a kutya megjavul. Tökéletes példánk erre Garga, a kanáriszigeteki keverék, akik egyszer jöttek le 2 hónappal ezelőtt, a kutya gazdi kereső volt és már az altatási várólistára is felkerült, a jelenlegi befogadói találták az utcán, de mivel a család másik kutyáját és a család tagjait is megrágta már párszor, így mi voltunk az utolsó esélyei. Lejöttek hozzánk, megfogadták amit mondtunk, és láss csodát, a múlt héten mosolyogva lejöttek jelenteni, hogy nemhogy nem vár már altatásra Garga, de már nem is gazdi kereső. A kutya olyan jól el kezdett működni, hogy megtartják.

Szoci végén még a két alapérett kanunkat szájkosár és póráz nélkül összeengedtük, és beengedtünk közéjük egy finom illatú ifjú, hiperaktív németjuhászt, de persze nem a kutyán, hanem rajtam akartak összeveszni, ennyi, imádnak a szocisaim... :-)

Monci átvette a dogólányt, és irány volt megint Tücske, be kellett fejezni a parkettázást. Dorka hazament, szintén parkettázni, sietnie kell neki is a leköltözéssel, hisz a héten hozz el egy négy és fél hetes bordermix kislányt a fagyhalál elől. Úgy tűnik a januárunk jócskán ebben a kutyamentős szellemben telik, de sebaj, így még több eb menekül meg az értelmetlen haláltól.

Írta: Tina

Szombat

Új év, új tanfolyam, újra hajnali kelés... De kit érdekel mindez, amikor végre megint suli, megint együtt lehetünk, és persze megint rengeteg munka vár ránk. Előre láthatólag sokkal-sokkal több lesz a feladatunk sulin kívül is.

Új év, új kutya a családban Valdo személyében. Nem akartunk kisboxert, egy jó ideig nem, Bones elvesztése nagyon megviselt minket, főleg Lacit. December 7.-e óta lelkileg és testileg is beteg volt, ezt a tanulók nem, de mi annál inkább érezhettük. Valdo a sors keze, teljesen véletlen, hogy rátalált Laci, így kihagyhatatlan volt, hogy elhozzuk. Valdo Fritz öccse, és Bones unokaöccse, nem volt kérdés, hogy január 7.-én autóba be és irány Marcalgergelyi.

Az idei év első tanfolyamára, hisz január van, nem vártunk sok tanulót, de így is több mint 20 tanulni vágyó gazdink és kutyánk lett. Az alap tanfolyamot most Nóci és Balázs viszi, mi csak segédkezet nyújtunk, had tanuljon az ifjú nemzedék. Nagyon jó kis csapat gyűlt most össze, van rutinos Cerbiben tanult régi gazdink új kutyával, és van régi, rutinos Cerbiben tanult kutyánk új gazdival (ugye hogy a gazdinak és nem a kutyának kell a tanulás?!), van hiperaktív, jópár minden lében kanál rosszcsontunk, van rossz viselkedésformát felvett morcogos kanunk, aki már több iskolát megjárt és eltanácsolt, oviból feljött ifjoncunk, és menhelyről örökbe fogadott lányaink és fiúink, így jó kis tanuló csoport ez Nóciéknak.

Első nap az iskolában, mindenki megtanulta a házirendet, a kapun közlekedést, és a helyes sétát pórázon. Kiosztásra kerültek a „hogyan legyek falkavezér”-ek, és Csengével bemutattam a gyors lefárasztását a hiperaktív kutya-gazdiknak. Tömör, de tanulságos foglalkozás volt.

A klubosok számára elkezdődött az új rendszer, külön csoportban edzenek a régi veteránok és az ifjoncok, hogy fel tudjanak zárkózni és nemsokára sok új taggal bővülhessen a bemutatócsoport. A 2011-es évtől minden klubos házifeladat füzettel jár órára, amiben szorgosan feljegyzik, hogy mit kell gyakorolni otthon a héten és amit persze a kemény kiképzőlányok számon is kérnek! Sőt, az idei évtől kifejezetten megéri szorgosnak lenni, hiszen 2011-től minden hónapban egy vándorkupa jár kézről kére, mindig a legügyesebb, legszorgosabb klubos kapja.

Bh-n nem csak alakiztunk, de szociztunk is. MágusEszti lehozta sulizni Zserbót, a kölyök uszkárlányt is. Döme, aki közepezni jár hozzánk, mivel anyája hét közben nagyon sokat dolgozik, és a hajnali kelés hétvégén már nem megy, nagyon jól halad, lassan vizsgaérett lesz.

Szocin, mivel sok volt a kihagyás, így mindenki a szokásos szituációs gyakorlatot csinálta.
Szoci után sietni kellett, hisz Állatvédő Klub megbeszélés volt. A Rottenbillerből nyolc után el is indultunk haza. Alvásra nem sok idő jutott.

Vasárnap

Mivel az őv elmaradt, a pálya alkalmatlansága miatt, így elég volt csak 7 után kiérni. Brigit hajnalban felszedtük az út széléről, és suhantunk is Sashalom felé. A napfelkeltét már nem láthattuk, de még sok időnk volt az ebeink lefárasztására.

Alapon megtörtént az első összeengedés, és elkezdtük az alapok oktatását is. A helyes pórázkezeléstől, a láb mellett ültetésen át, a behívásig. Elengedésekkor beeresztettem a kutyák közé a raptorjaimat. Nem sűrűn látni 8 hónapos miniraptorjányt ilyen karakánul viselkedni, ennyi idegen nagytestű kutya között.

Bh-n végig dolgoztam az összes ifjú kutyámmal, Heléna pedig megkapta szerelmét, Attilát, és végig együtt dolgoztak. Zserbó megint lejött, szoknia kell az új szituációkat.

Szocin kissé speciálisabb, kutyatömeg-iszonyos kutyára és kiskutya támadó kutyára specializált szituációkat csináltunk, Bende volt a kistestű snecink, a cápák között. A rutinos kutyáinkról lekerült a szájkosár, és a többi szituációt már így dolgozták végig. Félős szocin előkerültek a különféle szocializációs tárgyaink, jött botos bácsi és esernyős néni, minimotoros kisgyerek és nagykabátos szatír. Szerencsére a tanulók egyre jobban veszik az akadályokat és külön dícséret a gazdiknak, nagyon sokat fejlődtek az ebek az elmúlt hónapban.

Szoci után pedig irány volt Tücske új lakása, festeni kellett, micimackósárgán, és hupikéktörpekéken indultunk haza kilenc előtt.

Hosszú, de annál tartalmasabbra sikerült az idei év első hétvégéje.
 

Írta: Tina & Dorka

Visszatekintés képpen, megpróbálom összegezni mit is csináltunk, értünk el 2010-ben. Nehéz lesz, hisz egy hosszú, élményekben, munkában és könnyekben gazdag év áll mögöttünk.

De lássuk a száraz számokat először:

- 28 különféle iskolában, óvodában tartottunk felelős állattartásról szóló oktatást a gyerekeknek
- 4 új oktatási csapatot avattunk fel, akik a jövőben hasonló munkát végeznek majd, hogy a gyerekek minél többet tanuljanak az állatokkal való bánásmódról
- 8 kezdő, 6 minis és 8 középhaladó tanfolyam kezdődött és ért véget budapesti iskolánkban, amelyeken több mint 260 kutya és gazdi vett részt, az ovis csoportunk állandó 25 fővel fut,
- A szocializációs foglalkozásunkat megreformáltuk, és állandó 10-15 kutyával dolgozunk mind a két területen
- Túl vagyunk egy újabb Mentési tanfolyamon, amelyen közel 80 önkéntes tanulhatta, hogyan végezheti még jobban munkáját.
- Bemutatócsoportunk keresztül-kasul bejárta az országot, tartottunk bemutatót Komáromban, Budakeszin, Badacsonytördemicen, Gödöllőn, Budapest több pontján, Sárváron, Veresegyházon és még estig sorolhatnám...
- Új hagyományt teremtettünk: május 15-én felavattuk az első megkínzott állatokra emlékező szobrot Badacsonytördemicen
- Jártunk menhelyeken rehabilitálni, állatotthonokban oktatni, segíteni, felújítani, rendetrakni
- Szelídítettünk farkasokat
- Komáromban részesei lehettünk egy új kezdeményezés, a „Gazdiegyetem” megvalósulásának
- Megünnepeltük negyedik születésnapunkat
- Túl vagyunk egy újabb Mikulás-kupán, és megrendezésre került az első Cerberos-kupa is 40 indulóval
- A kecskeméti iskola sikeresen elindította a „Cellakutya-programot” Bács-Kiskun megyében, mellyel nem csupán a gazdátlan ebeknek segítenek, hanem a fiatalkorú elítélteknek is
- Táborunk még sosem volt ilyen népszerű, idén több mint 60 gazdi és kutya élvezte együtt a nyarat
- Kiképzőgárdánk 6 új taggal bővült, miután kiderült, hogy eddigi létszámunk kevésnek bizonyult.
- Megjelent az első gyerekeknek szóló könyvünk
 

És még sorolhatnám, de hagyjuk a száraz tényeket és lássunk egy gyors visszaemlékezést:

Minden hétvégén reggeltől estig kint áztunk-fáztunk-főttünk a suliban, tavasztól őszig ki is költöztünk, hiszen minek is hazamenni, mikor MI egymásnak vagyunk a család. Ugyan az egy hét is kevés volt, de sokat dolgoztunk és nevettünk, az iskola pedig szépült a felújítós héten. Tavasszal megvoltak az első sikeresen vizsgázó bh-saink. Táborunk népszerűsége csak nőttön-nő, a vadkempingre is egyre nagyobb konvojban érkezünk, és mivel az év többi napján nem vagyunk eleget együtt, így a pihenésünket is együtt töltjük a Balcsin, szilveszterkor. Lakásfelújításban, kertrendezésben, sitt pakolásban profik vagyunk, csak egy szó, és ugrik a csapat és mehet is a kubikosmeló. Bármelyikünknek boldogsága, bánata van, sosem talál süket fülekre, ha kell az éjszaka közepén, telefonon is támaszt nyújtunk egymásnak, ez az a család, ahol sosem vagy egyedül.


Sok bánat is ért minket az elmúlt évben, elindult a honlapunkon az in memoriam rovat, és hétről hétre csak bővül:a mi Íziszünk,Tületti Írisze,Zsizsu Mamója – alias Donna,Zsizsu apró mentett Szösze, Nóci mindene Carmen, mindenki Rambóbája, Attila Athosa, Honfi család ovis Szotyija, a Joó Tüncike, Laci mindene Bones, MágusEszti Sunnyja és idősödő uszilánya, BociEszti uszilánya, TordaÁgi Idősebb németjucija, CsibészEdina és JessyGyuri öreg Focija, ……..

De sok mentett kutya járt, került valamelyikünk otthonába (a felsorolás a teljesség igénye nélkül): Montólió, Fritz, Deli, Atom, Sombrero, Tasli, Ivy, Arwen, Saya, Keiko, Szösz, Mamó –Donna, Ízisz, Leila, Fredy, Holló, Raien, Vaksi, Gina, Mukibá, Írisz, Cucc, Brian, Chihiró – Zoé, Onix, Pamela, Spider, Cupák, Borbála, Rémuszbácsi, ÖregArchi, Síva, Proton, Arnold, Ada, Nyanyus, Nevesincs, Sivinyon, Emo, Ludmilla, Dorka, Klaudia, Achmed, Herceg...

Kis csapat vagyunk ugyan, de nagy tettekre készülünk 2011-ben, reszkess világ jövünk, törünk előre :-P

Írta: Dorka & Tina

Szombat

Kutyákkal felpakolva hajnalban indultunk. Van egy új szerzeményünk is, Deli lett a neve, egy csont és bőr, alultáplált, koordinációs problémás egy éves törpe terroregérke, Nóci állatorvosánál adták le az ebecskét, mi pedig „ideiglenesbe” fogadtuk, de mivel a többiek nagyon jól fogadták, így elég hosszú távú ideiglenesnek nézünk elébe... :)

Kint a sulin metsző hideg volt, alapon is csak rövid fektetéseket csináltunk, nem hiányzik senkinek, hogy a lakás melegéhez szokott kutyák jól felfázzanak. Inkább mozgattuk a gazdikat is, és az engedés is több volt, had játszanak az ebek. A mi kutyáink is a járó autóban melegedtek, és mit tagadjam, én is szívesen becsüccsentem volna melléjük.

A klubosok hatalmas sétával próbálják átvészelni a hideget, 11-kor, amikor véget ér az óra, az átfagyott csapat 2-3 órás sétára indul a környéken. Iszonyatoan jó látni a 30-40 kutyát, ahogy zaladgálnak a szakadó hóban! Ezért megéri fagyoskodni! :)

Bh-n MágusEszti jóvoltából forró teát és hidegtálat reggeli-ebédeltünk. Bevittem a három pinschert is had mozogjanak, volt is fejkapkodás mindenkinél, aki még nem tudott Deliről, hisz az új cseppem Odi ikertesója, és ráadásul Kukac ruhája is volt rajta, és naná, hogy nem értették mért látnak kettőt mikor nem is ittak... :)

Szocin négy harcimarci volt, így tudtunk engedést csinálni. Persze nem azonnal engedtük össze az agresszorokat, előtte kicsit gyakoroltuk a szituációkat, és utána a terület négy sarkába küldtük a gazdikat az ebekkel, és pórázról le, és jöhetett a kutyák reakciója. Gringó először lett elengedve, így kutyák közt, és természetesen első nekifutásra Bagírának akart rohanni, gyorsan lebeszéltük róla, és ez annyira jól sikerült, hogy pár perc múlva, mikor Jäger 2m-re odaült elé, eszébe sem jutott a másik kannak nekimenni. Gringópapa kikerekedett szemmel, hitetlenkedve nézte, a mindenkinek nekimenő acsarkodó pitjét. Mindenre gondolt csak arra nem, hogy az első engedésnél a kiskutyája egy kis rábeszélés után a terület közepén nyugodtan pihen, miközben még 2 kan és 1 szuka ott van körülötte.

Szoci után még a 3 pit és 1 staff kapott egy kis élelem megtagadást, és utána irány volt a Rottenbiller, az év utolsó Állatvédő klubjára.

Vasárnap

A vasárnapunk nem sokban különbözött, hideg volt. Pfújjjjjj!

Őrző védőn fagyott kézzel próbáltam a pórázt tartani, hisz kesztyűben nem lehet kutyázni, ez köztudott. Balázsunk most Lejlike szájába nyúlt bele, még mindig nem tanulta meg, hogy a kutyákat tisztelni kell. Árchi kivételesen most vasárnap volt velünk, így ő is kapott fogást.

Alapon a kicsit hosszabb helyben maradásokat próbáltuk gyakorolni, de a hideg ellenünk harcolt, de így is eredményesek tudtunk lenni.

Bh-n megint forró teáztunk és hidegtálaztunk, Zsizsu egyszer végigment a pályán, de mivel jelenésünk volt egykor a fenti pályán egy kis továbbképzésre, így hamar felmentünk.
Szocin megint csak egy kis szituáció után engedés volt. Bagíra nem bírt a vérével, mondjuk nincs min csodálkozni, hisz felbolydult a családi hierarchia, erős vezérkétlábú csatlakozott anyagazdihoz.

Szoci után irány volt haza, kellett a felmelegedés.

Írta: Tina

2010. november 20-án az ősz utolsó kellemes szombatja virradt ránk. Reggel 7-től a lenti pályán a nagy engedelmes, 8-tól az erőnléti bemutatócsoport gyakorolt, készülvén a következő hétvégi, Hungexpón megrendezett CACIB kiállításon való szereplésre. Ekkor már javában folyt a készülődés a fenti pályán a lassan hagyományossá váló évadzáró súlyhúzó versenyre a Standard Kutyás Súlyhúzó Egyesület szervezésében. A mobilpálya építőelemeit és a súlyokat már a hét folyamán a helyszínre szállították, így csak a pálya összeállítása és a finomítások voltak hátra.
A reggeli sétánkon találkoztam Sheriffel és Irinával, illetve gazdáikkal; megvitattuk az esélyeket az aznapi versenyt illetően, ahol a középsúly nem titkolt favoritja Sheriff. De legalább is nagyon bíztunk az eb jó szereplésében, már csak azért is, mert ezt követően egy darabig biztosan szünetelni fog a súlyhúzó karrierje.
9-kor, amikor a lenti pályákon elkezdődtek a rendes foglalkozások, elindulhatott a mérlegelés, illetve a pálya kipróbálása a tapasztalatlanabb kutyának. Ekkor már szép számmal gyülekeztek a nézők, résztvevők. Még mielőtt fél 11-kor elkezdődtek volna az „éles” húzások, valamennyi nevező oltási könyvét bekérték a szervezők, hogy megmutathassák majd a kiérkező hatósági állatorvosnak, aki mindent rendben talált.
Végre megindulhatott a küzdelem. Az induló kutyák létszáma hozzávetőleg 25 volt, köztük bull-típusú terrierek, amerikai buldogok, Frenkie, a méltán híres francia buldog és egy mopsz-keverék, akit elneveztünk „mopszbullnak”. Volt néhány elsőversenyes induló is, akik ügyesen szerepeltek, illetve figyelemre méltó, hogy egy-két nevesebb amstaff-tenyésztő is vállalja már kutyáinak ilyen formában való megmérettetését.
A kutyáknak nagyjából 5 méter távolságnyira kell elmozdítaniuk az egyre nagyobb súlyokkal megpakolt kerekes kocsit a speciális gumiszőnyeggel borított sínpályán, erre 60 másodpercnyi idejük van. Mindeközben a kutyához tilos hozzáérni; motiválni valamilyen nem élő csali, játék (kivéve csibészkar) látványával vagy a felvezető hívó szavával szabad őket. Ez biztosítja, hogy a versenyzőket nem lehet kényszeríteni erre a sportra, csak annyit teljesítenek, mint amire maguktól, egyedül képesek. Hibázni egyszer lehet, a második után kiesnek a versenyből.
Talán nem árulok el meglepetést azzal, hogy Frenkie természetesen hozta a formáját, 2300 elhúzott kg-mal megnyerte a súlycsoportját és az összesített könnyűsúly-kategóriát, valamint az ő testtömegindexe lett a legkimagaslóbb: saját súlyának 140-szeresét húzta el.

Sheriffnek hazánkban szinte egyedülálló húzástechnikájával – melyet a kutyaiskolánkban található, SKSE-gyakorlópályán tökéletesített – 2900 kg-ot sikerült teljesítenie, mellyel szintén győztes lett súlycsoportjában és összesített középsúlyban. Így méltón vonulhat vissza a versenyzéstől, hogy jövőre már a HPO-vizsgára készülhessen. Tőle jobban csak két amerikai buldog, Póker és Whitey teljesített 3100 kg-mal.

A 2900 kg-ot sikerült teljesítenie egy versenyen kívüli indulónak, egy 6-8 éves kislánynak is, akit „felvezetője” szabálytalan módon élelemmel – csokival – motivált.
Új rekordok ezen a versenyen nem születtek, sajnos az agyagos talajon kissé megsüllyedt a pálya hátulja, ez pedig nem kedvezett az eredményeknek, de talán jövőre erre is találunk megoldást…
Bajnokavatás viszont volt, az Egyesület értékelte az egész évben nyújtott teljesítményeket, így a könnyűsúly éves bajnoka Mr. Bull, a középsúlyé Sheriff, a nehézsúlyé, illetve a 2010-es abszolút összesítést tekintve Póker, alias Pötyi lett. Utóbbi gazdája itt vehette át a jelenlegi hazai hivatalos rekordért, a szeptemberben, Kunbaracson teljesített 4500 kg-ért járó különdíjat.
A versenyen tiszteletét tette két rendőr járőr, akik állampolgári bejelentésre érkeztek, azonban mindent rendben találtak, így a verseny hivatalos önkormányzati engedélyét is.
Ezen a napon nagy örömünkre ellátogatott hozzánk a kecskeméti Cerberos Kutyaiskola két oktatója is.:)
A verseny végeztével a szervezők újfent megengedték, hogy aki még szeretné, elpakolás közben kipróbálhatja a pályát. Így alapos oktatóinknak, akik reggel még kötelezettségeiknek tettek eleget, végre lehetőségük nyílt saját ebeik bevetésére. Így alakult, hogy Ivy mellett Arwennek és Helénának is sikerült elhúznia a 3200* kg-ot, amelyet Arwen esetében meg is örökített Vicuska. Ezzel a Cerbis kutyák túltettek a verseny valamennyi résztvevőjén…

Rini-gazdi Robi úr további képei a versenyről

Végül itt is szeretném megemlíteni, hogy iskolánk megkapta a hivatalos engedélyt az erőnléti és súlyhúzó edzések időpontjára. Így aki kedvet érez kutyája fizikumának erősítésére, a súlyhúzás kipróbálására, vagy éppen csak tippeket szeretne a hatékony lefárasztáshoz, száraz vagy fagyos talajviszonyok esetén szeretettel várjuk vasárnaponként 15 órától a budapesti Cerberos Kutyaiskolában.

* A kocsin rajta maradt a kijelző tábla, valójában 450 kg-ot nyomott összesen.

Az előző hétvégének blog írása elmaradt, ne haragudjatok, de a hetem kissé kacifántosra sikerült, Fritz és Laci is lesérült a vasárnapi őv-n, konkrétan elgázolták egymást, és mind a két hapsi éjszakai jajveszékelésétől nem lehetett aludnom, Csengét múlt kedden ivartalanítattuk, így az óta non-stop felügyeletet tartok a művésznőnek, hisz gallérban és feszesre csomózott pólóban is eléri a sebét, pluszban még önveszélyesen állandóan menne birkózni a többiekkel. A hétvégéről csak röviden annyit, hogy megint harminc tanulónk van! :-)
 

Szombat

Hajnali kettőkor keltem, kb két óra alvás, vagyis inkább ájulás után. Négykor már indulunk is sulira, kisebb nagyobb kitérővel. Három ebet felszedtünk útközben, hatra már a Tündinél voltunk, kv-ra be is invitált minket, de nekünk menni kellett, hogy időben kiérjünk.

Héttől bemutató gyakorlás volt, a csapat nagy részén meglátszott az egy hónapos kihagyás, nyolctól erőnléti gyakorlás, kilenctől pedig indult az alapképzés.

Alapon megint több, mint húsz tanulónk van, teli hiperaktív vadász és juhász ebekkel. A múlt héten már megtanulták a sétáltatás rejtelmeit, a falkavezéri tanainkat, a helyes láb mellett ültetést és a helyes pórázkezelést. Most az irányváltásokon, és a hátra arcon volt a sor, mindezt egyhelyben és menet közben is.

Bh-n én dolgoztam Árchival, Helénával és Odinnal, Fritz még mindig kényszerpihenőn van. Laci vezényelt a többieknek, és én eközben csak a pályát csináltam az enyémekkel.

Szocin megint rengetegen voltak, folyamatosan a szituációkra mentünk rá, az új staffunk Jocky, első felindulásból meg akart enni minket, de gyorsan a tudtára adtuk, hogy ki a főnök.

Szoci után felmentünk meglesni a sínes súlyhúzás végét, mi már csak Seriff-et és a két ambullt láttuk, 2900 kg-tól. Mikor mindennek vége volt, még kipróbáltuk Ivy-t, Arwent és Helénát, hogy mit szolnak a 450 kg-hoz, naná, hogy egyikük sem rettent meg a kocsitól, súlytól. (részletes beszámoló a versenyről hamarosan érkezik Zita tollából)

Öt is elmúlt már mikor elindultunk haza.

Vasárnap

Egy cseppet később, azaz háromkor keltem, és naná, hogy alig aludtunk. Most csak a Brigiéket és egy kutyát kellett felszednünk az útón, de így is csak negyed hétre értünk ki.
Héttől őv volt, három segédtanonc lévén, Lacinak jórészben elég volt csak nekik segíteni, de még így is jutott neki kutya.

Nyolctól a minisekkel gyakoroltuk a koreográfiát, ahhoz képest, hogy egy hetünk van már csak én kissé elkeseredtem. A héten sokat kell mindenkinek gyakorolni.

Kilenctől indulhatott a nagyüzem, alapon az irányváltásokat gyakoroltuk menet közben, és jöhettek az ütemváltások is. Laci kiparancsolt a segédoktatóink mellől, had gyakoroljanak egyedül.

Bh-n Árésszal, Helénával és Odinnal gyakoroltam, míg a többiek dolgoztak. A hidegre való tekintettel Laci jól megmozgatta őket. Lógott is a nyelvük a végére.

Szocin Jägerről és Bodyról lekerült a szájkosár, Dominóék, Foltosék, Grigóék ódákat zengtek a kutyákon észrevett változásokról. Háromkor fel kellett volna mennünk kiképzői meatingre, de még fél négykor is a gazdikkal beszéltük az otthoni feladatokat, kevés a másfél óra az agresszorainkra.

A megbeszélésről már sötétedés után, valamikor öt előtt indultunk haza. Asszem ránk fért a pihenés.

Írta: Tina
 

November 19-én, pénteken, a penci általános iskolában jártunk. Reggel 8-tól délután 2-ig folyamatosan folytak az oktatások, ugyanis nem csak 1 vagy 2 osztályban tartottunk felvilágosítást, ahogyan eddig, hanem az egész iskolában, mind a 8 osztálynak. Azt hiszem mindannyiunkat meglepetésként ért, hogy mennyire figyeltek, mennyire érdekelte a gyerekeket a kutyákkal való élet. Nem csak az alsó tagozatosok, de a felsősök is ugyanúgy figyeltek, hallgattak, kérdeztek…

Cora, a terápiás „vér”-pit bull megint hatalmas sikert aratott, Liliom izmait ennyi dicséret azt hiszem még sosem érte, Ada segítségével tudatosítottuk, hogy hiába hasonlít, ő nem farkaskutya, hanem német juhász, Rumli pedig hozta a formáját… ő mindenkit szeretett (főleg akinél étel is volt :-))!

Jól kifáradt a 4 fős oktatócsoport, de sebaj, hiszen ez a nap duplán hasznos volt: nem csak a gyerekek okultak, hanem a váci önkéntesek is, hiszen hamarosan ők is útnak indítják saját felelős állattartási oktatási csoportjukat. Ebben segítettünk nekik!

És akkor a végére pár gyermeki gyöngyszem:

„Ki tudja, mire van szüksége egy lakásban élő kutyusnak? – Gazdira!”
„Mit kell a tömegközlekedési eszközökön feltenni a kutyákra? – Szájpórázt!”
„Azért nem tudok vizet adni a Buksinak, mert anya mindig azt mondja, hogy biztosan magamra öntöm!”
„A Cézár nagyon okos kutya. Ezt onnan tudjuk, hogy kimegy a kapun és megsétáltatja magát!”

Írta: Dorka
 

Szombat

Nagyon hajnalban keltünk és indultunk, fél hétre kint kellett lenni a sulin. Fél nyolctól erőnléti gyakorlás volt, egyre szebben tudunk együtt rohanni, ami nagy szó, ha Balázs lábhosszát nézzük…

Alapon az utolsó gyakorlási lehetősége volt a tanulóknak vizsga előtt. Plusz nehezítés, hogy a fölső pályán voltunk, ami a kutyák számára teljesen idegen terület, ez a helyben maradásokon meg is látszódott. Laci bemutatta Árchival, hogy milyennek kell lennie a pályamunkának a vizsgán.

Bh-n a minipályán voltunk, hogy a minisek szokták a vizsga területet. Brúnóval, a 6 hónapos németjuci babával dolgoztam először, Kata próbált Remivel dolgozni, de a kutya már annyira fáradt volt az egész napi egrecírtől, hogy inkább lerakta pihenni. Gyorsan felajánlottuk neki Csengét, élmény volt nézni őket, Kata nem hagyta magát becsapni, az ártatlanul pillázó csepp ebecskétől nem olvadt el, mindent pontosan megkövetelt.

A minsek is szépen dolgoztak, meglepő módon csak pár hiba csúszott be a hosszú helybenmaradásokba, de ha így teljesítenek a vizsgán, senkinek sem lesz gondja holnap. Zsizsunak is egyre jobban megy a vezénylés, ugyan először ki kell számolnia, hogy ha figyel a lépésszámokra, akkor hány lépéssel előbb kell szólnia, hogy a tanuló éppen akkor forduljon… de a végére nagyon szépen belejött! „...-5-6-7-8-háááátraarc!”

Dorka a szoci előtt hazaszaladt, mert este az 5 éves érettségi találkozója várt rá, és hát, elég zűrösen festett délelőtt, kicsit rendbe kellet szednie magát a nagy este előtt.

Szocin jött egy új eb, elméletileg csak kutyákra agresszív, de első mozdulatára nekirontott Lacinak, gyorsan letörtük a szarvacskáját. A másik újdonsültünk egy beagle fiúcska, aki ugyan úgy, mint Jerry, védi a családot mindentől és mindenkitől. Ők is megkapták a házijukat. Félős szocin Nóci és Balász magukra maradtak, szerencsére azonban az újak is egészen jól vették sz első akadályokat, szépen lehetette engedést csinálni, minden komolyabb gond nélkül megúszták.

Laciék szoci után elmentek megetetni magukat a németjuhászokkal, mi pedig felmentünk Állatvédő klubra. Megint hosszú és dolgos év vár ránk, talán még jobban, mint idén. Fel kell kötni a gatyónkat lesz újság, könyv, oktatások, tanfolyások, és még sorolhatnám.
Majdnem nyolc volt mikor elindultunk haza.
 

Vasárnap

Hétre mentünk megint a sulira, elő kellett készülni a vizsgára, volt tanuló bőven. Mire megérkeztek a vizsgázók gyártottunk még sorszámokat, mert amennyi van az a felének nem volt elég , kikészítettük a vizsgalapokat, tesztlapokat, tollakat, mappákat, hogy minden a lehető leggördülékenyebben menjen.

A sorszámhúzás és a vizsgalapok megfejelése után a 10 közepes levonult az alsó területre, hogy míg az alaposok tesztet írnak, addig ők akklimatizálódjanak. Az elméleti tesztre 10 percük volt a tanulóknak, mikor mindenki végzett vele, levezényeltük a 30 alaposunkat a vizsgapályához. És kezdődhetett a vizsga.

Itt kérek a 40 vizsgázótól elnézést, hogy nem emelek ki senkit, de mentségemre legyen mondva, hogy ekkora létszámnál lehetetlen is végigmondani mindenkit, és amúgy is én a teszteket javítottam :-P.

De így is mind a 40 sikeres vizsgázónknak HATALMAS GRATULÁCIÓ!!!

Képek a vizsgáról

Kettő előtt fejeztük be a vizsgát, gyorsan aláírtuk az okleveleket, és felmentünk az ünnepélyes kiosztásra, és nem utolsó sorba a mennyei gulyáslevesre. Itt is csókoltatom a szakácsnék kicsiny kacsóit, én csak két tányérkával falatoztam belőle.

Nem maradhattunk sokáig, még Etyekre kellett kutyáért mennünk, útközben, pedig Biatorbágyon életem legnagyobb futásait rendeztem, egy az út közepén kamikázézó boxerfiú után.

Írta: Tina & Dorka

Szombat

Reggel hétre kellett a suliba érnünk, egy gyorsat erőnléti gyakoroltunk, és irány volt a fölső terület, hisz utcai szituációs szocializációs sétánk volt. A minisek is velünk tartottak.

Fél nyolcra rendeltük a tanulókat, és nyolctól kezdődhetett is a móka. Jött az esernyős néni, a botos bácsi, az esőkadátos Dorka és a hatalmas zörgős zacsis Nóci és az utolérhetetlen bicajos Balázs. Fociztak is a fiúk a kutyák orra előtt, és Nóci még kismotorozott is. És elindultunk a sétánkra. Egészen a hévig kimentünk, szokásosan teljes lábmelletti fegyelem volt a követelmény, és minden átkelőnél körül kellett nézni. A kerítésnél őrjöngő kutyákról senki nem vehetett tudomást. A hévnél két hévet is megvártunk, addig a kutyáknak nyugton kellett feküdni, nem zavarhatta őket a kutyasétáltató, a hév után gazellázó és az ölebet-ölben cipelő sem. Visszafelé pedig jöttek a kedvenc szituációk – részeg párosok, gyalogosok, szűk átkelők, keresztben kutyasétáltatók, pankráció és a simi-simi… :-)

Dél volt mire visszaértünk a csapattal, így gyorsan nekiláttunk a bh-nak. Én a vezényléssel szemben dolgoztam, mivel már minden kutyánk a külső vezénylést ismeri.

Szocin a bemelegítések után jöhettek a szituációk, először szájkosárban, utána szájkosár nélkül, felengedés képen pedig Tappancs kivételével mindenkinek szájkosárban elengedés volt.

Fél négykor vége lett a szocinak és szinte nekünk is, de még irány volt egy háznál munka és csak utána haza.
 

Vasárnap

Hajnalban mikor kávéztam Jack és Fritz annyira játszott a kertben, hogy majdnem el is késtünk az őv-ről, de csak majdnem.

Őv-n RegiszZoli beavatásra került. Laci szerzett egy kb 20 éves hosszú védőkabátot huzattal, így Zoli megkapta Helénát, Balázs pedig Fritzet, szegénykémnek megint egy gatyája bánta a foglalkozást, konkrétan a kabáton keresztül átfogott Fritz a lábára és térdtő lefelé cafrangokra tépte a ruhadarabját. De Laci sem úszta meg, addig heccelte direkt Corinát, míg az átharapta a stoplisát, de végre nem csak a karra fókuszált. Egy cél mindenek felett, a kutya bármire harapjon, mindegy hány ruházati cikk bánja! :-)

Alap előtt egy gyors minigyakorlás és filmforgatás. A szituációs rablást vette filmre EdyÁdi, Renike készült csini rózsaszín pöttyös rucival, kis cipellővel, lobogó hajözönnel. Felvettük az egészet egyben és jöhetett Fritz kameraközeli fogatása, ez annyira közelire sikerült, hogy Laci orrba nyomta Ádit a karral, szegénykém, mit ki nem áll a cerbiért... :-)

Alapon a vizsgapályát ismertette Laci, én pedig Balázzsal a helyben maradást ellenőriztem. A közel harminc tanulónkból csak hármuknak ment nehezen a hosszú fektetés. Kíváncsi vagyok, hogy jövő héten az idegen pályán kinek hogy fog menni.

Bh-n folytattam a vezényléssel szembeni egyéni pályamunkát, és egyre jobban csak rám figyelnek a srácaim.

Szocit egy összeismertetéssel kezdtük, BagíraAndi hozott a menhelyről egy altatás előtti vak nj szukát, és a gazdi jelölteket az otthoni ebekkel. Akikkel ki kellett jönnie a vak Jucinak - egy nj kan Maci, és agy nj-mali keverék szukával, Tapi. Tapi rossz idegzetű lévén minden feszültségét az otthoni kanon élte ki, így Maci bizonytalan – félénk volt. A két kutya szocializálatlan volt, így a jó idegzetű, belevaló vaksi csajszi nem illett a falkájukba, a család nem vihette haza, de végül jóo helyre került, szerető gazdikhoz.

A szocit így késve kezdtük, de annál velősebbre sikerült. Jäger megint kapott nj-t Ada személyében. Kicsi bemelegítés után szájkosaras engedés következett, méghozzá mindenkinél, és úgy, hogy Onyx-val együtt Jázmin, a szukája is el lett engedve és Jägerrel, Angel, a szukája is. Tappancs külső íven kezdte mutogatni magát, de a fiúk gyorsan letörték a szarvát, így inkább nyugodtan elvonult a kuka mellé. Jägert odahívtam Adához és engedtem, hogy udvaroljon neki, had szokja, hogy fincsi is lehet egy nj, és nem kell mindegyiket gondolkodás nélkül a szájába venni.

Szoci után pihegtünk még egy kicsit, és irány volt a belváros, kutyáért, onnan pedig Dorka és a bál.

Írta: Tina

Szombat

Reggel felszedtük Árchit és Brúnót és irány volt a suli. Még sötét volt mikor kiértünk, gyorsan lemozgattuk az ebek és kezdődhetett az erőnléti bemutató gyakorlása. A budapesti CACIBon már nem csak Zsizsu és Zita lesz fent a pályán, hanem többen fogjuk bemutatni, többféle ebbel és többféle pecacsalival a fárasztási lehetőségeket.

Laci felment ovizni Brúnóval, így a bh rám maradt. Alakiztunk a lányokkal, nincs egy tökös pasink se, aki ilyen pontos engedelmest szeretne az ebével. Dorka menet közben áthívott a minisekhez, mondjuk neki férfi kellett volna, de beérte velem is. A behíváshoz akartak a lányok valakit, aki határozott és idegen a miniebekhez. Mikor átmentem épp a fektetésnél jártak, a két fekete törpeeb makacsul ellenállt a behódoló pozíciónak, a gazdiknak lesz velük munkájuk. De a behívásnál senki nem akart megkóstolni.

Szocin megint sok új kutyánk volt, és megint szinte senki nem hozott magával fém szájkosarat, de mivel felkerült a honlapra, így mostantól senki nem jöhet be az agresszor szocira, akin nincsen fémszájkosár. Megint az utcai szituációkat gyakoroltuk, akik rendszeresen járnak, azoknak már nagyon jól megy, Gringó, Odin, Jäger már tökéletesen kifordul minden kínos helyzetből.

Szoci után megpróbáltuk kifújni magunkat, hiszen még előttünk állt Dina és Dágó meglátogatása.
 

Vasárnap

Még inkább hajnalban indultunk, felszedtük Brigit és irány volt a suli. Sötét volt és hideg mikor kiértünk, előkészítettük az őv-s felszereléseket és a gyönyörű napfelkeltében Balázs megkapta a rá váró meglepetést – Árészt szájkosárban. A nadrágja és a boxere bánta a kíváncsiságomat. Fritz megint vért folyatott, de ez így volt kitalálva, nem akarjuk, hogy az ifjú boxereink karbiztosak legyenek, fogjanak ahol érnek.

Őv és alap közé besuvasztottuk a minis bemutató gyakorlásokat. Teljesen új a koreográfia, így van mit gyakorolni és az új elemeket meg is kell tanulniuk a miniknek.
Alapon a helyben maradást gyakoroltuk, már van, akinek póráztávig megy fektetésben és ültetésben is, de a többség még csak egy lépésre tud eltávolodni a kutyától. Nagyon remélem, hogy a gazdik otthon tényleg gyakorolnak a kutyákkal, mer másképp nem fog nekik menni a vizsga.

Bh-n a pályamunkát csináltuk végig, de fordítottan. MágusEszti kipróbálta milyen egy csepp ebecskével dolgozni, és Csengével végigcsinálta a pályát, cukik voltak. Nóci Ahmeddel a kiskorú süket terrordogóval dolgozott, BociEszti ideiglenesével, segít kiképezni a jelekre, és nem is ártott a kölyökebnek egy kis szoci, hogy megtanulja, a kutyák kommunikációját megérteni, úgy, hogy nem hallja őket.

Szocin most már a kínosabb szituációkat vettük, volt is ellenállás, dac az antiszoci kutyákban, de a gazdiknak segítve minden eb végrehajtotta a feladatát. Jäger megint németjuhászt kapott, direkte, de most Zafira volt a tesztalanya. Amíg nem érezte, hogy szuka van mellé fektetve, reszketve feszengett, én folyamatosan higgasztottam, meg kell tanulnia, hogy nem minden németjuhász láttán kell rettegve nekimennie a másik kutyának. Nála az a helyzet, hogy egy másik kutyaiskolában, szocializáció címén, Jägerre elektromos nyakörvet tettek és egy németjuhász kannal összeengedték, amikor összeverekedett a két kutya, Jäger elektromos nyakörvét folyamatosan nyomták és egyre magasabb fokozatra kapcsolták, és a végén a szétsokkolt begerjedt kutyát úgy kellett lefeszíteni a németjuhászról, ennyit arról, hogy egy staff mennyivel másképp reagál a fájdalomra ha verekszik a másik kutyával. A végeredmény az lett, hogyha Jäger közelébe németjuhász kerül a kutya teljes rettegésben nekimegy. Na mi ezt próbáljuk kiorvosolni belőle, és egészen jó úton haladunk, már pár perc után elfogadta, hogy nem lesz fájdalom, míg legelőször majdnem tíz percig tartott, míg megnyugodott.

Szoci után még pihegtünk kicsikét, és fél ötkor elindultunk haza.

Írta: Tina

Szombat reggel csigaházzal indultunk a suliba, Komáromba készültünk oktatás után. Korán értünk ki, kimozgattuk az ebeket, és jöhetett a bemutató főpróbája. Mindenki fáradt volt, ez a munkánkon is meglátszott...

Az oktatást előbb kezdtük el fél órával, hogy indulás előtt még az ebeinket rendezni tudjuk. A kutyák nagyon élvezték a hűvös napos időt, mi annál kevésbé örültünk, fázunk cseppet. Alapon a fektetést vettük, meglepően jól ment mindenkinek. Astorral, Marcival, Puszedlivel, Pupival és Jázminnal is csak egyszer kellett a gazdinak leharcolnia az akaratát, onnantól már rendesen lefeküdtek.

A minisek is szépen haladnak, egyre jobb az összhang a kutyusok és gazdijaik között. Sajnos kis fehér szőrpamacsunk (Zsizsu „nagy” szerelme) betüzelt, így ők majd a tüzelés, ivartalanítás és a hó után újra csatlakoznak hozzánk. Lea hiánya meglátszik azért a csoport fiútagjain, kevésbé jönnek-mennek mint eddig.

11kor végre elindultunk Komáromba. Hosszú konvojt húztunk magunk után. Jó érzés volt, hogy ennyien megyünk. Egy órára értünk le. Mi leraktuk a csigaházat az esti szálláshelyünkre, és beálltunk a BIS kör mellé. Mindenki gyorsan elintézhette folyó ügyeit, és már pakolhattunk, beállítottuk magunkat, felmértük a pályát.

Mikor elindult a zene még csak egy két ember lézengett a BIS kör körül, de mire bevonultunk már hatalmas tömeg vette körbe a körülkerített területet. Lement a problémás – nagyengedelmes – Ada, Bogyó, Sunny első nagy megmérettetése, a dogdancing, az erőnléti, az ovi – Csenge debütált - és az őv, itt Fritz először mutathatta meg magát, 11 hónapos kölyökboxer létére szépen, férfiasan megmentette Renit.

Bemutató után megebédeltünk – gulyást – és körbekószáltunk a kiállítás helyszínén. Ettünk kenyérlángost, vattacukrot – ettől tiszta rózsaszín lett a csajok nyelve – és ittunk fini kávét. Visszaérve a hiacehoz, már a fajtagyőztesek fajtacsoportonkéni összevetése ment. Végignéztük az egészet, a ritka fajtáknál a bemondó előtt már mondtam a többieknek, hogy mi micsoda. Este Tündi, Kata, Zoliék, és NagyPistiék mentek csak haza, a többiek megágyaztak az autóikban. Hősugárzóval mi is befűtöttünk, Tücske és Balázs elment beszerző körútra, és jöhetett a kommandós, padon-fekvős ősasszonyos, kibeszélős, Tütü – Pehely évforduló ünneplős, takaróba – törölközőbe tekerős, kacsazsíros kenyerezős vidám éjszaka.

Vasárnap reggel én ötkor felkeltem és lesétáltattam az ebeinket, hatkor KisPistivel és egy borzasztóan bátor macsekkal etetés, fél hétkor már a többiek is felkeltek. Kóvályogva éledezett mindenki, kávéztunk, reggeliztünk, innen is köszönet jóságos AriGáborunknak a finom péksütikért.

Kilenc fele megérkeztek az otthonról jövőink, és gyorsan miniben elpróbáltuk az aznapi bemutatót, és már állhattunk is át a BIS kör mellé. Kipakoltunk kutyát rendeztünk és kezdhettünk is. Minden simán ment, megint nagy közönségünk volt, csak egy csepp baki csúszott be, az se a mi hibánk, de Renirablásos őv közben, mikor Laci épp a földön feküdt nyakába csúszott kabátban, egy elszabadult husky rohant be egyenesen Lacira. Fritz mikor ráüvöltöttem fekve maradt, így le- és ki tudtam hajtani a hívatlan kutyát a pályáról. Még szerencse, hogy nem történt baleset.

Bemutató után fotózkodás, pihegés és ebéd várt ránk. Sétáltunk még egyet a kiállítás területén, néztük a többi suli bemutatóját, összepakolásztuk a lakosztályunkat és négy felé elindultunk haza. Tüncsi hazafelé boxerlányunk fenekén megágyazva aludt, Nócit kitúrták a többi boxosok, így az ülőke szélén egyensúlyozva beszélgetett velünk hazáig.

Írta: Tina & Dorka

 MÉG TÖBB KÉP...

Szombat

Hajnali kelés volt és korai indulás, mint mindig. Árchit és Brúnót fel kellett vennünk. Hat után értünk ki a sulira, gyorsan lemozgattuk az ebeket, én lepecáztattam a kiskorúinkat, és jöhetett a bemutató gyakorlása. Mindenki didergett a fagyott füvön, Árészra kapucnist húztam, mert mint a kocsonya úgy reszketett fektetésnél.

Alapon az irányváltásokat gyakorolták a tanulók, egyenlőre csak egyhelyben állva, még így is volt, akinek többszöri elmutogatásra ment csak. Egyik ifjú kisszukánk lassan tüzelni fog, így Vito, a rangidős bullmafiúnk erősen mutogatta magát, le kellett törni a szarvacskáját.

Bh-n szokás szerint alakiztunk. Nócinak meg kell tanulnia Daemonnal a leghelyesebb póráz használatot, nehéz a dolga, hiszen a nagyfiú a hóna alá ér, így a mindenkinél megszokott pórázmozdulatok náluk nem megoldottak, hisz ültetésnél, hogy a fenébe tudná lógó bal kézzel, apró mozdulattal felhúzni a pórázt? De nálunk mindenre van megoldás, és ez a mi titkunk is marad...

Szocira nem kellett felmennünk, ők jöttek le hozzánk.

Megreformáltuk a foglalkozást, külön szedtük az agresszorokat és a félősöket. Mi a domináns, harapós, mindenre és mindenkire kitámadós agresszív kutyákat kaptuk. A közömbösítési feladatokat is hozzájuk igazítottuk. A másfél órás szoci végére a gazdik tátott szájjal nézték, hogy ezt el sem hiszik, pedig szombaton csak egy kis ízelítőt kaptak a szituációs feladatainkból.

Szoci után felmentünk még egy kicsit beszélgetni, és indultunk is haza, még a három maszek kutyát is haza kellett vinni, és így is nyolcra értünk haza.


Vasárnap

Kb három óra alvás után készülődés és indulhattunk is a sulira, felvettük Brigit és a kiskaut, Batut. Hatra értünk ki, felkeltettük KisPistit, ő kint aludt az autóban a sulin, a peugeotról a jeget lehetett vakirgászni, így kicsiny fogadott kisfiam is vacogott cseppet. Őv-n az ifjú boxerek egyre jobbak, Leila már a kölyökkart is fogja, Sunny pedig hörögve hajtja a rosszfiúkat. Zitának az eresztésre kellett rámennie, én az engedelmest gyakoroltam, míg a többi kutya őrjöngött.

Alapon a menet közbeni irány és ütemváltásokat gyakorolták a tanulóink, most már mindenkinek jól megy a hátra arc is, látszik, hogy megértették a gazdik a lényegét a feladatnak.

Bh-n Mágusnak volt egy kis minikutya szocija, elengedtük az összes törpepinschert és a buflák rottifiú meg csak kapkodta a fejét. Azért volt alakizás is, Laci direkte fordítva vezényelte le a pályát, a kutyák meg is zavarodtak, hisz nem ezt szoktuk csinálni...

Szocin jött egy új kutyánk, utolsó esélyes gazdikereső, az altatási listán szerepel, mert gyilkolja az otthoni többi kutyát, és a gazdának is gondolkodás nélkül nekimegy, és mindenre mozdul, ami mozog. Futó és lassú lépéssel kezdtünk, Gringó megint eljátszotta, hogy ő ugyan nem csinálja azt, amit a gazdája akar, a gazdi győzött. Ezek után jöhettek a szituációs gyakorlatok. Garga az új szociskutyánk, az egyik szituációnkban úgy döntött, hogy megesz, én nyertem, pár csepp vérem bánta a bunyót. Szünetekben a gazdiknak fel sem tűnt, hogy egy kis körben leálltak beszélgetni, a kutyáik pedig mellettük kifordulva ültek, csak akkor eszméltek fel, hogy ezt még sosem csinálhatták kint az utcán, mikor mi mondtuk nekik, hogy nini, látjátok, hogy hogyan is beszélgettek itt?

Szoci után felmentünk még beszélgetni, akkor mesélték Pistiék, hogy a feljövő szocisaink teljesen elhűlve szóltak be nekik, hogy ott lent a másik pályán valami mágikus légkör van, mert a kutyáik teljesen jól és normálisan viselkedtek pórázon.

Hulla fáradtan indultunk öt felé haza.

Írta: Tina

Szombat

Hajnal kettőkor keltem, hosszú hétvégének néztünk elébe. Tanfolyamkezdés, Állatvédő klub, filmforgatás, hurrá megint zombizhatunk. Reggel, azaz inkább hajnali négykor felszedtük Brigit Surányban, utána Árchit, és legvégül Brúnót. Fél hétre ki is értünk a sulira.

Héttől bemutató gyakorlás volt, össze kellett kapni magunkat, két új elem kerül bele a CACIB-ra. Dorka pedig szigorúan ellenőrzi, ki mennyit gyakorol, lesz nemulass annak, aki rest. No meg az újaknak bele is kéne ám rázódniuk.

Nyolcra fel kellett mennünk a fölső területre, jöttek az új tanulók, és nem kevesen jelezték érkezésüket. A beiratkozás majdnem fél tízig elhúzódott, egy gyönyörű, de agresszív red nose-t, és egy mindenkire és mindenre kiugró, hangoskodó tacsit egyből átirányítottunk szocira. A házirend kihirdetése után pedig kezdődhetett a kinti séta. Laci megmutatta mindenkinek, hogy mostantól hogyan közlekedhetnek az ajtón ki-be, és pórázon a kutyák a gazdikkal, és elindultunk sétálni. Az elején szokás szerint sok gazdi szkeptikus volt a technikánkkal szemben, de mire megtettük a kört, már mosolyogva nézték, hogy így is lehet ám. A séta után még két tanulónkat átirányítottunk szocira, hiszen nem az alaptanfolyamon kell nekünk rendbe rakni a félelemagresszivitását és a kutyázását az ebeknek.

A bh rám maradt, mert Laci felment Brúnóval ovizni. Alakiztunk és pontosítottunk végig.

Bh után irány volt a szoci. Megint rengetegen jöttek el, én Hektort vettem kezelésbe, a mindenkire kimozduló 8 hónapos rottifiút. Mivel megint több, mint 20 válogatott szocisunk volt, reformálnunk kell a foglalkozást, de ezt előbb egyeztetni kellett a vezérkarral és a többiekkel.

Szoci után sem volt pihenésünk, rohantunk a Rottenbillerbe, hogy ne késsünk sokat az Állatvédő klubról, sok volt a megbeszélnivaló az Állatvédőrségről, az oktatási csoport munkájáról, a rendezvényekről, a cacibról, a kampányvideóról, az iskoláról, és még sorolhatnám napestig. Mi este nyolcfelé indultunk haza, hisz Brigit időre ígértük otthonra.

Vasárnap

Újra hajnalban keltünk, menet közben felszedtük Brigit és irány volt a suli. Még a nap is alig kelt fel mikor kiértünk, gyorsan kimozgattuk az ebeinket és előkészültünk az őv-re.

Őv után reggeliztünk és felkészültünk az alapra. Első összeengedése a csoportnak mindig feszültséggel telt a gazdik számára. Van jó pár fiatal kan kutyánk, így biztos egy kis magamutogatás. Mivel igen nagyszámú a csoport, áthívtuk RegiszZolit is segédkezni az engedésekhez. Jony, Milán, Astor és Odi, a vadászfajtájú elkényeztetett ifjonc kanok kezdték a kakaskodást, de gyorsan a tudomásukra hoztuk ki is az úr a pályán. Onnantól béke honolt az oktatáson.

Bh-n pályagyakorlás, és pontosítás, pontosítás, pontosítás volt. Én már nem mentem fel szocira, Dorkával készültünk elő a forgatáshoz. Kisfilmet készítünk a bemutatónkról, és Sophie-val gyorsan fel kellett venni a dogdancing-et, mert otthon várták. Három után jöhetett a nagy engedelmes felvétele, a kameraláz miatt kétszer elpróbáltuk előtte, Ádi addig beállította a masinát, hogy honnan mikor hogyan vegye fel a műsort, és „FELVÉTEL”, egyszer, kétszer, háromszor, jobbról, balról, elölről, hátulról, és namégegyszer. Már a nap kezdett lemenni, mire végeztünk, mindenki már csak szinte kóválygott a pályán, de megérte.

Írta: Tina

Szombat

Feszültséggel telien indultunk el hajnalban a csigaházunkkal a sulira. Szombaton kupa, vasárnap vizsga, lesz mit csinálni.

Az alapot a fenti pályán tartottuk, a közepesek had gyakorolják a vizsgapályát, és a mi alaposainknak sem árt ám meg egy kis idegen pályás gyakorlás sem. Laci és Balázs a vizsga engedelmes részét gyakoroltatta a tanulókkal, Nóci és én a helyben maradást vezényeltem le, kreatívan a súlyhúzó pályán fektettetem végig az ebeket. Tanulóinkon érezhető volt a kupadrukk, a kutyák ennek megfelelően teljesítették a feladatukat.

Alap után reggeliztünk és bementünk zaklatni az ovisokat, természetesen csakis a kiskorú ebeinkkel. Csenge büszkén mutogatta a törpeebek gazdiainak, hogy hogyan is kéne a kiskutyáiknak viselkednie a hatalmas kölyökkutyák között, Fritz pedig szokásához híven örült módon játszott, és néha Csenge helyett véletlenül a másik kispinschert kergette meg, és nem értette, hogy az miért is nem játszik vele.

Ovi után hatalmas ellentét, jöhetett a szoci. Nekem Artúr, a 16 hónapos magyar vizsla jutott. Több mint 1 órát beszélgettem a gazdikkal, így nem tudtam segíteni a többieknek. De mielőtt kupáztunk volna, még gyorsan orrvérzést csillapítottam, varratot szedtem BagíraAndi új szerzeményéből.

Éppen hogy leértünk kettőre, a kupa kezdeti időpontjára, adminisztráltunk, sorszámot húzattunk, és indulhatott is a maratoni vezénylés és értékelés. A kupáról én csak annyit, hogy elismerés és gratuláció a sok lelkes versenyzőnek, mindenki készülhet, mert tavasszal folyt.köv., de asszem kicsikét korábbi órában kezdjük el.

Kupa után eredményhirdetés, vacsi, zombizás, és visszavonulás a csigaházunkba, többre már nem voltunk képesek.

Vasárnap

Csodálatosan szép szakadó esőre ébredtünk. Felkeltettem fogadott csemetéimet KisPistit és Balázst, gyorsan összekaptam a toalettemet és rohanás volt a felső terület, hogy összenézzük a kupaeredményeket az aznapi vizsgázókkal, és kitöltsük az átmentek okleveleit.

A tanulók még nem tudták, hogy aki a kupán 70 pont felett teljesített, annak a vizsgát automatikusan teljesítettnek nyilvánítjuk. Így az alaposok nagy részének már csak az elméleti teszt kitöltése maradt. A vizsgázókkal levonultunk az alsó területre és elkezdtük a megmérettetést. Szokás szerint először a közepesek, utánuk az alaposok, minisek és nagyok közösen. Gratulálok mindenkinek, a ramaty idő ellenére szépen teljesítettek a tanulók és ebeik.

Vizsga után jöhetett a megérdemelt ebéd, oklevélosztás, és beszélgetős – elázós szusszanás.

Tücske és Tündi fantasztikus csirkepaprikást csinált, ezúton is csókoltatom csepp kacsóikat, Tüncsi padig lemaradt a fincsi bográcsozásról, pedig a menüt Ő rendelte.

Írta: Tina

Sok mindenre számítottunk, de be kell vallanom, erre nem. 41 induló az első kupán... Ugyan előre sokan mondták, hogy jó persze, van kedvük, meg majd jönnek... de hogy tényleg el is jöttek, ez szinte hihetetlen! Voltak olyanok akik még csak 6 hete képzik kutyájukat, és voltak olyanok is, akik már évek óta gyűrik a kutyázást. Voltak sok éves Cerbisek és voltak külsősök, voltak fiatalabb és kevésbé fiatalabb indulók.

Összesen 6 és fél órán át folyamatosan dolgozott valaki a pályán. A versenyt a 16 kezdő szinten induló versenyző nyitotta, őket követte a 18 közepes, a sort végül a 8 BH-s zárta. A BH-sok helyzetét nehezítette, hogy mire sorra kerültek a pályán már majdnem teljesen sötét volt – de azért Cerbis módra megoldottuk a helyzetet! :-)

Köszönjük minden szervezőnek, bírának, vezénylőnek, hogy végignyomták velünk ezt a napot, köszönjük remek szakácsainknak a szuper vacsorát, de leginkább köszönjük az összes indulónak, hogy nekik hála az I. Cerberos Kupa csupán a kezdete egy remek hagyománynak!
 

Az I. Cerberos Kupa eredménylistája

Kezdő szint
1. Füves Eszter – Atom
2. Bálint Andrea – Tofifi
3. Turi Mónika – Fidó
4. Kruzslicz Anna – Kevin
5. Dallos Endre – Zorró
6. Kruzslicz Anna – Maca
7. Nagy Heni – Bobó
8. Stempel Dóra – Rudi
9. Major Zoltán – Drazsé
10. Orosz Mária – Fanni
11. Czövek Ágnes – Torda
12. Dorogi Zita – Ivy
13. Varga Nikoletta – Sophie
14. Fejes Marianna – Brúnó
15. Mosolygó Zita – Alíz
16. Anevszki Andrea – Matyi

Középszint
1. Gerstenbrein Helga – Roxan
2. Wimetál Tímea – Dorka
3. Előd Álmos – Maya
4. Miskolczi Zsolt – Sunny
5. Véber Nóra Anna – Ada
6. Paréj Zsuzsanna – Liliom
7. Bleicher Kata – Rally
8. Szeverényi Jánosné – Lejla
9. Gábor Sándorné – Bogyó
10. Kercsmarics Ferenc – Astor
11. B. Kozocsa Ilona – Linka
12. Jávor Éva – Tinka
13. Kécza Tünde – Ribizli
14. Hatvani Viki – Hannah
15. Kovács Ágnes – Jenga
16. Csulák Andrea – Jack
17. Kiss Andrea – Nubi

BH szint
1. Bleicher Kata – Remington
2. Zárug Ildikó – Tücsök
3. Fássy Zoltán – Regis
4. Paréj Zsuzsanna – Ödön
5. Székelyi Renáta - Manó
6. Füves Eszter – Boci
7. Nagy Brigitta – Zafira
8. Major Andrea - Lencsi

Írta: Dorka

Mindenki nagyon várta, mindenki nagyon készült – és mindenki komolyan vette. Talán túlságosan is komolyan, mert ahogy Cerbipapa fogalmazott: egy világbajnokságon nincs ennyi, magát hülyére izguló versenyző.

Egyre nem számított a rendezőség: 42 indulóra! Amikor a 16 alapszinten versenyző befejezte pályagyakorlatát, már fél ötöt „harangoztak“… Végül a díjkiosztó sötét estébe nyúlt, viszont az eső megkímélt minket, az enyhe csöpögés még az Okleveleket sem tudta megnedvesíteni. Ugyanis minden induló személyre szóló, remek látványtervű, valószínűleg „örök kinccsé“ avanzsáló oklevelet kapott.

Óriási ötlet, óriási szervezés – és óriási, áldozatos munka kiképzőinktől, akik órákon át állva, vezényelve, bírálva nem lankadó figyelemmel kísérték mindnyájunk gyakorlatát. (Itt képzeletbeli kalapemelés és meghajlás mindegyikük előtt!!!) Köszönet érte.

Kiváló gyakorlatok, kevésbé kiváló gyakorlatok, nem annyira kiváló gyakorlatok – de egytől egyig mindenki dicséretet érdemel a lelkesedésért, a feladat vállalásáért, a megjelenésért!
Ráadásul mindez sokak számára „erőfelmérő“ a másnapi vizsga előtt… Persze voltam olyan gonosz, hogy megjegyezzem egyiküknek: attól, hogy szombaton kategóriájában magasan megnyerte a versenyt – és ezzel természetesen a kupát –, vasárnap még megbukhat :D
A III., II. és I. helyezettek ugyanis kupát is átvehettek – ez már relikvia! Ilyen többet nem lesz: I. (ELSŐ) Cerbi-kupa…

Mivel a műfaj megengedi, kicsit hadd legyek szubjektív!

Részemről legnagyobb tisztelet azoknak, akik 2-2 kutyával indultak, közülük ketten mindkét ebbel az első háromban végeztek. Ez rendkívüli teljesítmény, nyugodtan mondhatjuk, sportemberi.

Az alapon – amúgy a győztes, de ezt akkor még senki sem tudhatta – törpepinscher tetszett a legjobban. Azokra a fajtatársai emlékeztetett, akik a 70-es években (még törperattler néven) a rendőrség őrző-védő bemutatóján a többi – főkét német juhász – kutyával egyenrangú teljesítményt nyújtottak; csak a kar megfogásához picit le kellett hajolniuk a segédeknek, aztán ők fogtak, fogtak rendületlenül! Igen, a törpepinscher ismét bizonyította: ő bizony kis termete ellenére munkakutya! Megfogott még látványra is (később kiderült, ő is helyezett lett) egy vörösbarna, félhosszú szőrű, a kistermetű felső határán lévő ebzet, nagyon jópofa és ügyeske is.

A középszintű verseny 17 indulója közül sikerült a 15. rajtszámot kihúznom, mire sorra kerültünk, híg székletté izgultam magam. Sebaj, a saját elvárásomat (középmezőny) sikerült hozni, Laci szerint ez volt eddig a legjobb pályánk; csak az bosszant, hogy lehetett volna jobb is. Mert az egyik oka indulásomnak épp az volt, hogy a „szóbeli“ (személyek előtt zajló) vizsgaszituációt gyakoroljam, ebben a korban már ideje… hmmm, hogy megszűnjön a „láz“. Mégis, az első – nem is nagy – hiba után szétestem, mint műkoris, aki egy botlás után már csak popsin csúszik a jégen. Igaz, Lilla tüneményes Freud Zsiga-i elszólással szólított minket pályára: – Hozd a Linkamamát a kiindulópontra! :-)

Szerencsére a győztest láttuk, meg azt is tudtam, hogy utolsók nem leszünk – mert bocsássátok meg nekem, és főleg az érintett páros – mert azért Linka nem pisil a pályán… igaz, fekvésben elszórakoztatta magát egy kis kúszogatással, hempergéssel, de maradt.
A BH-sokat már nem volt cérnám megnézni sajnos, pedig gyönyörűségeket hagytam ki. De győzött a lustaság meg az éhség: és odafönt mindannyiunkat várta Reni páratlan bográcsgulyása, ilyen finomra még sosem sikerült, áldassék mindkét kezecskéje!!! Jobbnál jobb sós és édes sütik is készültek és érkeztek, nálam most a túrós vitte el a pálmát, én meg a túróst sorjában…

És ugye mindezek megkoronázásaképpen az ünnepélyes Laci-beszéd, oklevél- és díjkiosztó!

Szép volt, Joó volt – hagyományteremtő szándékunkat pedig mi sem bizonyítja jobban: eldöntöttük, néhány év múlva már International Cerberos Cup néven futunk majd. Úgy legyen!

(A nyertesek, helyezettek névsorát és a részletes eredménylistát Tináék közlik nemsokára.)

Írta: Linkamama

Péntek este sokáig elhúzódott a Védőrséges megbeszélésünk, így csak 3 óra alvás adatott meg. Szakadt az eső. Álmosan értünk ki a sulira, beengedtük az ebinket kicsikét rohangálni a területre. A tanulóinknak jó lecke volt a múlt heti 1 órás pluszsétáltatás, mert már akadt, aki fél hétkor kint rótta a köröket.

Mindenkit hétre rendeltünk ki, hogy legyen idejük még sétálni is az utcai túra előtt. Fél nyolckor kezdtük a szituációs szocit. Torda, Matyi kitámadt a botos Balázsra, határozott tiltás volt a büntijük. Nyolckor elindultunk, még mindig szakadt az eső, de nekivágtunk, lesz, ami lesz. Minden rendjén ment, már a séta első harmadán túl is jutottunk mikor befutott Fifimami. Múlt hétvégén mindkét napon, mindkét hímnemű oktatónk (Laci, Balázs) közhírré tette a túránk kezdeti időpontját, de hát igaz is, az iskolánkban a fiúkat nem csak álmodozva nézni, de meghallgatni is érdemes, nem beszélnek rózsaszíneket. Így kiegészülve dogónkkal és kísérőjével folytattuk az utunkat. Mivel még mindig esett, lerövidítettük az utat, tök fölösleges megfázatni az ebeket. A Hősök fasora felénél visszafordultunk, így csak buszt kaptak a tanulók, a hév elmaradt. De kaptak helyette sok féle utcai szituációt, végig a Prohászka minden átkelésénél. Volt szűk átjáró, szembejövő gyalogos, szembe jövő bunkó párocska, kutyasétáltató, …. Ja és még esernyős bénázó szembegyalogos is.

Menetközben találkozunk a "botos nénivel" - Dorkával, aki a kettő, ám annál lelkesebb minist kísérte az utcai sétán. Úgy tűnik a minik jobban szerepelnek az utcai szituációkban, Dorka mosolyogva mesélte milyen büszke rájuk, még a részegen dajdajozókat, illetve a hirtelen jött ismerőst sem akarta egyetlen törpeeb sem megenni!

Séta után megreggeliztünk és jöhetett a bh. Bh-n ment az alakizás, közeleg a kupa és van még mit pontosítani a tanulókon, de rövid idő volt a gyakorlásra, menni kellett fel szocizni, Nóci szétcsapta a pocakját a gyrosvacsorával, így mindenkinek sietetnie kellett fel.

Szocin már hétágra sütött a nap, fülledt is volt a levegő, Boriszt a túlpörgött boxert hűteni is kellett. Szocis köralakizás után csináltunk engedést. Egyedül Boriszra nem volt megfelelő szájkosarunk, így őt LeilaPeti pórázon vitte körbe-körbe. Arwen és Monti elvonult aludni, bullmánk beült az árnyékba, bezzeg a minik jöttek mentek a kutyák között, minden csetepaté nélkül. Azt hiszem ez a legnagyobb öröm, ilyenkor hallani a gazdikat! Mázli gazdi (akinek törpeebét 2 hete alig lehetett lebeszélni arról, hogy neki ne menjen minden szembejövő ebnek), hihetetlen boldogan mondogatta: "ha ezt elmesélem, el sem fogják hinni otthon". Végén még volt egy kis masírozás szocis módra, megkapták a házikat és hazaindultak a tanulók.

Picit még maradtunk beszélgetni és mi is indultunk haza.

Írta: Tina & Dorka