Elgondolkodtam...

Nyüzsög a nép. Petíciókat írnak, felháborodva fenyegetőznek, megmondanak, és igazuk is van.

Csak nekem van egy fura érzésem.

Valahogy olyan ez, mint amikor sürgősen hajat akarunk vágni egy embernek, akinek egy colos vascső áll ki a hasából. Biztos szebb halott lesz tőle. Ebben az országban, ahol naponta őzek, szarvasok futnak pengésdrótnak, fulladnak meg a saját vérükben, itt ahol még az atyaúristen is stüszivadász, ahol épp az a vad vadászható, amire a politikusok, potentátok akarnak, biztos hogy ez a kardinális kérdés? Hogy szütyőke vagy mifene igazgató magánvadászatot rendez? Vadak ezreit gyilkolják évente szórakozásból. Sétáló kutyákat lőnek ki gyerekek mellől. Egyáltalán, megnézte valaki milyen egy mai magyar "állatkert"? Hm. Állat pokol. Nincs tér, nincs mozgás, nincs élet. Oda zárjuk a barátainkat, az állatokat.

És most aláírunk. Kiharcoljuk a látszatintézkedéseket. Aztán kényelmesen hátradőlünk. Mert mi megmutattuk. Mit? Az igazgató úr kap valami másik posztot, fű alatt. Mert valakinek a valakije. A gyilkolás meg megy tovább. Színjáték az egész. Fizetett állatvédők, röhögő vadászok, komák, haverok. Egy politikai vályúból.

Na, most hogy kimorogtam magam, még csak annyi. Szütyőke igazgató úr takarodj. Mondjuk az egész csapatoddal együtt. Neked pedig Farkas barátom egy szebb életet kívánok valami végtelen túlvilági sztyeppén.