Mi jár a fejemben... Hát sok furcsaság. Talán nem is mind helyes, vagy okos. Ott motoszkál csendben az a tíz év, amit részben kutyák rehabilitációjával töltöttem. Sokan voltak. Morgósok, félénkek, sérültek. És ott vannak a kóborok. Nem egyet hónapokig etettek, csalogattak emberek, akik szívében…

Nudli, gyereeee! - zeng a kiáltásom a fülledt, meleg reggelben. - Miért? Van kajád? Vagy találtál használható labda maradványt? - emeli apró malacszemét érdeklődve. - Nem. Megyünk dolgozni a kuckóházba - indulok nyögve. Már megint zsiborog a derekam, pedig tegnap már egész jó volt...- Áh, sajnálom…

- Papaaaaa! Nem tudod véletlenül ki kakált a paradicsompalánták közé???  - Öööö, nem. Nem vagyok itt most. Ártatlan vagyok. Egyébként is, úgysem találhatsz meg. A természet gyermeke vagyok, együtt lélegzem a fákkal a bokrokkal. Beolvadok, csak sejtelmes árnyam libben néha az éjszakában... -…