Szombat

Hajnalok hajnalán felkeltem, összekaptam az összes ebet, ez egyre nehezebb, hisz hétről – hétre gyarapszunk. Most sikerült megint kukáznunk egy raptort, ő a Botond nevet kapta (Csenge után szabadon). Hihetetlen számomra, hogy mennyi ember vállal még mindig felelőtlenül kutyát. Miért nem néznek utána a fajtának??? Mondjuk az expresszen és más aprós oldalakon hirdető „tenyésztő” is teljes nyugalommal ajánlja időseknek, gyerekek mellé a nyugodt kis törpe pincsereket, de az összes többi hiperaktív fajtát is.

Itt van példának megint csak a legújabb gazdi keresőnk Cody, az ifjú dalmata fiú, igazi munkakutya, és egy idős néni mellett él, akit már többször elrántott, és így a néni össze-vissza törte magát. Cody is egy kincs, csak meg kell találnia a neki megfelelő erőskezű, határozott gazdát.

A suliban a szokásos rend szerint zajlott az élet, reggel bemutatót gyakoroltunk kutyák nélkül, az erőnléti elmaradt, hisz a fele társaság sérült vagy hiányzik, de legalább a nagybemutatót többször átismételtük. Alapon már a helyben maradások előkészülete zajlott, napsütésben, vidáman telt el a két óránk.

A klubosokkal Dorka hihetetlenül elégedett, egyre szebben megy a közös menetelés, úgy tűnik a katonás rend megtette hatását. Nemsokára hónap vége, így nem is baj, hogy mindenki összeszedte magát, hiszen nemsokára kihirdetésre kerül 2011. első "Hónap klubosa" :-)

Bh-n a bemelegítés után, egyedüli pályamunka bemutatása volt, naná, hogy mindenkinek fejből kell tudnia mindent, Laci csak bírálja a munkákat. Tavasszal megint Cerbi Kupa, így mindenkinek van min csiszolgatnia.

Szocit már nagyon vártuk, Zoé, az altatásra ítélt, már az utolsó utáni haladékán is túl lévő bull típusú szukánk, ha minden jól megy, akkor ideigleneshez megy. Szoci után volt a próba, így a foglalkozásra be sem jöhetett. De még így is jó sok agresszorunk volt jelen. A rutinosabbakról már az elején lekerült a szájkosár, ők már sokkal kiélezettebb szituációkat kaptak. És eljött a nagy pillanat, egy teljesen semleges területen össze lett engedve Face és Zoé. Andinak a könnyei potyogtak, hisz a menhelyen rettegett eb nekiáll babázni az ifjonc boxerlánnyal. ZOÉ MEGMENEKÜLT.

Suli után pedig elindult a lakásfelújító csillámkommandó Tücskéhet parkettázni és festeni. Este tizenegy volt mire hazaértünk, és persze megint egy plusz kutyával, egy Monci féle mentett dogógyerekkel, akinek éjszakai szállást biztosítottunk.

Vasárnap

2 órányi alvás után zombiként bolyongtam a lakásban, elrendeztem a kutyákat, a dogólányt is a reggelivel ébresztettem, azt hiszem túl sok volt neki a szombati nap. Suránynál felszedtük Brigit az út széléről, és suhantunk is Bettyért zuglóba. Fél hétre kint is voltunk a sulin, de semmi pénzért nem akaródzott kiszállnunk a meleg autóból. A srácaink is csak aludtak, senki nem ugrált, hogy menjünk már futni. Mikor el kezdtek szállingózni a többiek, akkor kezdtünk el őv-re összekészülődni.

Hétkor kezdetét vette a napi rutin, őv, minigyakorlás… Alapon már a pokrócos hosszabb helyben maradásnál járunk. Rég volt ilyen jó csoportunk, ahol már a harmadik héten 4-5 lépésre el tudnak a gazdik távolodni a kutyáiktól.

Bh-n jó sokan összegyűltünk. Így nagyon rövid bemelegítés után jöhettek az egyéni pályamunkák, de így is épp szoci előtt fejeztük be. Szocin Jäger és Tappancs, a két alapérett ebünk már csak szájkosár nélkül és kiengedett pórázon, kiélezett szituációkat kapott. Itt is látszik, ha a gazdik betartják azt, amit mondunk, akkor a kutya megjavul. Tökéletes példánk erre Garga, a kanáriszigeteki keverék, akik egyszer jöttek le 2 hónappal ezelőtt, a kutya gazdi kereső volt és már az altatási várólistára is felkerült, a jelenlegi befogadói találták az utcán, de mivel a család másik kutyáját és a család tagjait is megrágta már párszor, így mi voltunk az utolsó esélyei. Lejöttek hozzánk, megfogadták amit mondtunk, és láss csodát, a múlt héten mosolyogva lejöttek jelenteni, hogy nemhogy nem vár már altatásra Garga, de már nem is gazdi kereső. A kutya olyan jól el kezdett működni, hogy megtartják.

Szoci végén még a két alapérett kanunkat szájkosár és póráz nélkül összeengedtük, és beengedtünk közéjük egy finom illatú ifjú, hiperaktív németjuhászt, de persze nem a kutyán, hanem rajtam akartak összeveszni, ennyi, imádnak a szocisaim... :-)

Monci átvette a dogólányt, és irány volt megint Tücske, be kellett fejezni a parkettázást. Dorka hazament, szintén parkettázni, sietnie kell neki is a leköltözéssel, hisz a héten hozz el egy négy és fél hetes bordermix kislányt a fagyhalál elől. Úgy tűnik a januárunk jócskán ebben a kutyamentős szellemben telik, de sebaj, így még több eb menekül meg az értelmetlen haláltól.

Írta: Tina