Péntek este sokáig elhúzódott a Védőrséges megbeszélésünk, így csak 3 óra alvás adatott meg. Szakadt az eső. Álmosan értünk ki a sulira, beengedtük az ebinket kicsikét rohangálni a területre. A tanulóinknak jó lecke volt a múlt heti 1 órás pluszsétáltatás, mert már akadt, aki fél hétkor kint rótta a köröket.

Mindenkit hétre rendeltünk ki, hogy legyen idejük még sétálni is az utcai túra előtt. Fél nyolckor kezdtük a szituációs szocit. Torda, Matyi kitámadt a botos Balázsra, határozott tiltás volt a büntijük. Nyolckor elindultunk, még mindig szakadt az eső, de nekivágtunk, lesz, ami lesz. Minden rendjén ment, már a séta első harmadán túl is jutottunk mikor befutott Fifimami. Múlt hétvégén mindkét napon, mindkét hímnemű oktatónk (Laci, Balázs) közhírré tette a túránk kezdeti időpontját, de hát igaz is, az iskolánkban a fiúkat nem csak álmodozva nézni, de meghallgatni is érdemes, nem beszélnek rózsaszíneket. Így kiegészülve dogónkkal és kísérőjével folytattuk az utunkat. Mivel még mindig esett, lerövidítettük az utat, tök fölösleges megfázatni az ebeket. A Hősök fasora felénél visszafordultunk, így csak buszt kaptak a tanulók, a hév elmaradt. De kaptak helyette sok féle utcai szituációt, végig a Prohászka minden átkelésénél. Volt szűk átjáró, szembejövő gyalogos, szembe jövő bunkó párocska, kutyasétáltató, …. Ja és még esernyős bénázó szembegyalogos is.

Menetközben találkozunk a "botos nénivel" - Dorkával, aki a kettő, ám annál lelkesebb minist kísérte az utcai sétán. Úgy tűnik a minik jobban szerepelnek az utcai szituációkban, Dorka mosolyogva mesélte milyen büszke rájuk, még a részegen dajdajozókat, illetve a hirtelen jött ismerőst sem akarta egyetlen törpeeb sem megenni!

Séta után megreggeliztünk és jöhetett a bh. Bh-n ment az alakizás, közeleg a kupa és van még mit pontosítani a tanulókon, de rövid idő volt a gyakorlásra, menni kellett fel szocizni, Nóci szétcsapta a pocakját a gyrosvacsorával, így mindenkinek sietetnie kellett fel.

Szocin már hétágra sütött a nap, fülledt is volt a levegő, Boriszt a túlpörgött boxert hűteni is kellett. Szocis köralakizás után csináltunk engedést. Egyedül Boriszra nem volt megfelelő szájkosarunk, így őt LeilaPeti pórázon vitte körbe-körbe. Arwen és Monti elvonult aludni, bullmánk beült az árnyékba, bezzeg a minik jöttek mentek a kutyák között, minden csetepaté nélkül. Azt hiszem ez a legnagyobb öröm, ilyenkor hallani a gazdikat! Mázli gazdi (akinek törpeebét 2 hete alig lehetett lebeszélni arról, hogy neki ne menjen minden szembejövő ebnek), hihetetlen boldogan mondogatta: "ha ezt elmesélem, el sem fogják hinni otthon". Végén még volt egy kis masírozás szocis módra, megkapták a házikat és hazaindultak a tanulók.

Picit még maradtunk beszélgetni és mi is indultunk haza.

Írta: Tina & Dorka