A csend... Ólomlábakon vánszorgott az idő. Az izzó napsugarak fénytűkkel szurkálták, perzselték a szomjas növényeket. Mikor egy-egy résen át megtalálták a kutya pucér bőrét a levelek között, fájdalmában mélyebben húzódott a bokrok alá. Rovarok zümmögtek, hangyák rótták véget nem érő munkaútjukat.…

Csak még egy kicsit... Az éjszaka csendesen telt. A levegő hűvösebb lett, és néha egy kis szellő is borzolta a fákat. Volt igaz némi zörgés, szöszmötölés a szomszéd bokorban, de ahogy jött, úgy múlt el, és utána csend lapult a szomjas ágak között. A nyomorult nagy kutya érezte, nemsokára felkel a…

Ahogy kezdődött.. Augusztus van. Lassan ereszkedik az este a borsodi mezőkre. Csendesedik minden, a nappali meleg még rátelepszik a vidékre, vegyülve az este fullasztó porával. Az emberek hazaértek már, kérdezve, mi a vacsora, ezzel is jelezve a nap végét. A tyúkok elültek, és az istállókból is…

Hát igen. Izgulok, na. Pár nap múlva elkezdődik valami. Évek makacs fogadkozása,tervei, álmodozása. Félve mondtam annak idején, szinte suttogva. Kéne egy kis hely. Meleg kuckó. A véneknek. És mikor egyre többen mondtuk, mindenhonnan nyúltak a segítő kezek. Hihetetlen volt, felemelő. Aztán jött az…

Csörögnek a telefonok. Minden csörrenés egy szép mosoly, egy szeretetcsepp ami építi, emeli fel a sötét semmiből az öreg állataink békés kuckóját. Nyugdíjasok, kispénzűek, diákok építik smseikkel a közös álmunkat. Mint a hangyák, morzsákból várat építenek. Én pedig csak a legnagyobb tisztelettel…

Kedves Bubu mániások! Rengetegen jeleztétek, hogy szeretnétek személyesen talizni a vén gyapjassal. Mivel ez elég megterhelő lenne patinás szervezetének, ezért kitaláltuk. BUBUBULIT hirdetünk! 2015. szept. 20-án (vasárnap), találkozhattok Bubuval a Cerberos kutyaiskolában. 17…

Akarom... Talán egy éve már, mikor ültem egy tárgyalóasztalnál, velem szemben két nagyhatalmú potentát vigyorogva nézte, hogy kínlódva magyarázom, miért ne lődözzék ki a kutyákat gazdájuk mellől. Jópofiztak, összenéztek, látszott szívük szerint kidobatnának onnan.…

Talán.. Valamikor a puszták koronázatlan királya volt. Öblös hangja megrezegtette a tanya udvarát, elgondolkodásra bírva a rosszban sántikáló embert, állatot. Hatalmas bundájában élő vigyázója volt az ember tanyájának. Néha kapott valami maradékot ebéd gyanánt, de…

Talán... Orvos, hőség, értetlen arcok, sajnálkozó tekintetek. Kora reggeltől tartó ámokfutás. Gennyes szemek, fogatlan száj, rohadó bőr, csöpögő, nyüvektől nyüzsgő sebek. Ócska autó, ami nem indul, defekt, sóherság. Aztán remény. A rendelő biztonsága, hitet adó…

Biztosan lesz róla  történet is. Most csak ennyi. Kommentár nélkül... (Előzmény: Jött az üzenet, legyengült, rossz állapotban lévő kutyát kellene megmenteni. Egy bejelentés a sok közül. Utána érkezett a kép is... Tapasztalt, sokat látott állatvédőknek gondoltuk eddig…