Egy budapesti rendőrjárőr az Ond Vezér utcán a visszapillantóban látta, ahogy egy kamionos elüt egy kutyát, aztán fékezés nélkül tovább hajt. Kicsit gondolkodott,hogy utána eredjen e, de azután gyorsan megfordult és keresztbe állt a kutya előtt a forgalmas kereszteződésben. lekapcsoltatta a közlekedési lámpákat, hogy az addigra odaérkező kollégák lassíthassák a forgalmat. Közben pedig egyikőjük a Városligeti Állatorvosi Rendelőben segítséget kért. Rádión Zsizsu kolléganőnk, aki ott asszisztens, instrukciókat adott hogyan nyúljanak a kutyához,aki fájdalmában haraphat is. A tigriscsíkos staff kislány sokkos állapotban megérkezett a rendelőbe, ahol a rendőrök megvárták, míg jobban lett és megérkezett a gazdi. A kutyus chippes volt, így a boldog és végtelenül hálás gazdival együtt tudták már átszállítani a Primavetbe, hogy kiderüljön, biztosan nincs e belső vérzése.
Hogy mi a tanulság?!?...ne üssünk el kutyát! Ha elütjük, ne hagyjuk ott! Örüljünk, hogy egyre több állatszerető és jó fej rendőr van! ...és fontos a chip...hááát ezek.
Nagyon köszönjük, hogy a rendőrök ennyire emberségesen álltak a kérdéshez, a kamionosnak meg sok álmatlan éjszakát kívánunk!
Forrás: facebook
Végre az első igazi meleg reggel a kutyasuliban... :-)
ijelenthetem, hogy egyre jobban élvezzük ezeket a szituációkat. 
megtanultunk előre küldeni akadályon keresztül, és behívni akadályon keresztül. Természetesen egy kis engedelmessel megspékelve. Szerintem a behívás könnyebben ment mint az előre küldés. Először egy majd kettő és a végén három akadályon ugrálva vetődtek a kutyák a gazdik elé. Az előre küldést a kicsi A betűs akadályon gyakoroltuk. Nekünk nem is az előreküldéssel hanem a visszahívás az akadályon keresztül ment nehezen. Na de gyakorlat teszi a mester... :-)
4 csapatra váltunk, mindenki magához vett vizet és pórázokat, és nekiálltunk a keresésnek. Átfésültük az eltűnés helyét, a mellette elterülő erdős részt és a legelőt. Közben telefonon, walkie-talkie-n tartottuk a kapcsolatot.
legjobban, én megyek oda, a többiek pedig a háttérben megvárnak. Cora teljesen sokkos volt, látszott rajta, hogy abszolút nincs képben. Szemei kigúvadtak, füle hátra volt csapva és remegett. Elindultam felé, mire ő elkezdett menekülni. Leguggoltam hozzá és elkezdtem beszélni, hogy hátha megismer. Pár – nagyon hosszúnak tűnő – másodperc után Cora hirtelen megállt, rám nézett, szemei megnyugodtak és olyan hevesen kezdett csóválni, hogy akkor már tudtam, megismert. Hirtelen elkezdett szaladni felém és teljes lendülettel belevetődött az ölembe. Ő nyüszített, nekem folytak a könnyeim.
A Városligeti Állatorvosi Rendelőbe mentünk, ahol már vártak minket. Azon nyomban megvizsgálták, kapott szteroidot és infúziót. Több mint egy órát ültünk kint az árnyékban és vártuk, hogy a sokk egy picit elmúljon, hogy jobban meg tudják vizsgálni. Közben megérkezett Panka és Attila, így ezután velük vigyáztuk Corát. Sajnos azonban elkezdett feldagadni az egyik oldala, úgyhogy Dokinéni utasítására azonnal átvittük röntgenre, ultrahangra a Primavet-be.
Mindeközben Laci és Tina elmentek Zitáért, akinek a sokkon és a lelki megrázkódtatáson kívül úgy néz ki nincsen nagyobb baja és együtt jöttek meglátogatni Corát. Lehet ezt a Sorsnak, Istennek, a Szellemeknek vagy bárminek köszönni, de azt hiszem mindannyian köszönjük, hogy senkinek sem lett komoly baja.
alatt. Reméljük, hamar feloldódik majd. Ha jól tudom már gazdi jelöltje is van. És kint volt Adolf is, aki az Illatosról lett mentve, és 1 hétig ideigleneskedett Pistinél, 2 hétig pedig nálunk, és sokunkak már csak Fenrír marad. Egy igazi kis vasgyúró lett belőle, Ashaval sokat sétálnak és játszanak együtt, sőt, már hajlandóak egy botot rágni ketten morgás és csipkelődés nélkül. 
ébresztett a telefonom. Vagyis biztos igen csak a konyhában.... Így a délelőttöm kimaradt. Mind az ÖV mind a klub. A többiek elmeséléséből tudom, hogy sajnos sok érdekesség kimaradt... Klubon kutyás-színjátszós-activity volt (dupla részes Hófehérke, Harry Potter és a megszelídítendő sárkányok, valamint a svájci frankos hitel és János és Julcsika esete), utána pedig együtt vett részt az összes tanuló egy igazi cross motoros szocin (Laci nagy örömére :-)).
Bh-ra már kimentünk, de az meg elmaradt a vizsga miatt :) Na nem baj elmentünk sétálni a patakra a kutyákkal. Nagyon meleg volt így ők nagyon élvezték. Coco és Emír mint egy őrült vetették be magukat a vízbe. Freya is megismerkedett a patakkal. Lassan de felfedezi a világot. Első nyár első vizes élmények.. :) Kadar és Zara ...a másik két őrült :) Ők nagyon élvezték egymás társaságát.
Negyed 2 sorakozó, sorszámhúzás. A legutolsót húztuk ki. Mindig szerettem az első között túllelni a dolgon. Most nem kértem h cseréljünk sorszámot. Az előző vizsgán kértem, hogy Emírrel elsők lehessünk. Zsófi Duli párossal kerültünk össze. Ezt így akarták ott fent. Zsófinak sok köze volt hozzá, hogy ezt a tanfolyamot elkezdtük. Az első alkalommal ők nem voltak, amit akkor szóvá tettem neki, és akkor megígérte h onnantól le sem tudjuk őket vakarni. Így is lett. Szóval mi párosunk vizsgázott utoljára. És jelentem ezen a napon újabb tagokkal bővült a Cerbi család! 16 vizsgázó volt a hétvégén, bár ebből 5 en már második vagy harmadik kutyával vizsgáztak :) Mindenki sikeres vizsgát tett. Gratulálok nektek!
A kékszemű, 1 hétig napi 6-12 órát mászatta a gazdámmal körbe - körbe a hegyet, piskótával a kezében, közben egy fix helyre igyekezett szűkíteni az etetésemet. A piskóta elkezdett nekem derengeni, de nem tudtam összerakni még a képet mire, is emlékeztet. Elkezdtem keresni ki lehet a piskóta forrása. Ekkor láttatok ti emberek naponta többször, több helyen engem. Mindig néztem, hogy aki jön annál van-e piskóta és emlékeztet –e engem valakire. Csak a gazdám nem látott soha akkor még, ki is volt ettől, a kékszeműnek még az ő lelkét is vigasztalni kellett, hogy kitartás. És a gazda asszonyom kitartott, tovább mászta hajnalban. Éjszakákban a hegyet. Mindig tette amit a kékszemű mond, hozta Datolya barátomat a szomszédból, aki közben már tüzel, stb. stb. mindig nézték, hogy egy –egy dologra, hogy változnak a szokásaim, a nyomaim, a reakcióim, és úgy léptek tovább. 
A másik gazdám és a család többi tagja illetve a gazdasszonyom örök két segítője, és a kékszemű nagy létszámú csapata pedig elhelyezkedett, minden olyan ösvény közelébe ahol az altatás után mehetek. Nem akartak hibázni, nem akarták, hogy bajom legyen a szakadéknál, vagy a főúton, féltettek. Az altatás is úgy volt tervezve, hogy egy percen belül elalszom, de ugye inkább feleslegesen készülnek fel rá, mint kockáztassanak, úgy látszik tanultak tőlem.
A kékszemű, azt mondja, hogy ez így van jól, mert a lelkem, a szívem már az erdőben éledezett a szeretettől, lépésről lépesre lett szelídítve a lelkem, idő kellett neki, hogy itthon ilyen biztonsággal áttörje a fény a káoszt a bennem.
A délelőtti szabad órákban a strandon voltunk, kiélveztük a napsütést, a kutyáim meg pancsoltak rendületlenül. Még Hannah is beúszott utánam egy pár méterre, de ő amúgy sem az a vízitündér fajta. Neki a térdig érő víz és a fűben, homokban való hempergés mindennél többet ér.
A pénteki nap jól indult, bár nem volt kánikula, de kellemes volt az idő. A klubfoglalkozást Dorka tartotta és a „Tűz-Víz” játékkal tette változatossá. Egyre gyorsuló parancsszavakra kellett a következő feladatokat végrehajtani: a Tűz parancsszóra le kellett guggolni az ülő kutya mellé, a Víz-re megkerülni az álló kutyát, a Levegő-re szembe állni a fekvő kutyával és tapsolni, a Repülőre pedig a fekvő kutya felett kellett legyezni kitárt karokkal. Nos, nem mondom, hogy a kutyák nem néztek minket teljesen hülyének, de nagyon sokat röhögtünk. A két boxer, Lejla és Face bizonyultak a legjobbaknak.
Szombatra szerencsére elállt az eső, bár a szél majdnem elfújt minket a parton. A klubot Zita tartotta. Az alapengedelmes bemelegítés után fordított vezényléssel vetélkedőt tartottunk. Mindent fordítva kellett csinálni, Lépés állj-ra tovább menni, Előre-re hátra arcot csinálni, Fektetés helyett ültetést, menet közbeni fektetés helyett sima ültetést, és így tovább. A két etap nyertese a két németjuci lett, Ada és Zafira.
Elméletben összeírtuk mi kell, majd kimentünk a mezőre gyakorolni. Én, mint Victoria Stilwell húzattam be magamat 9 kutyával. Aztán Francii és Bende ugrálták a fekvő kutyákat és a fekvő gazdikat is, majd a káoszos egyéni produkciók következtek. Ádi bemutatta a hogyan essünk keresztül a kutyánkon című számot – ez elég spontán volt azt hiszem. A végén pedig Brigi megölte a "kezelhetetlen" Bende kutyát (de persze feléledt).
Én időközben elindultam a Rákos-patakra sokad magammal, hogy a nagy hőségben lehűtsük a kutyusokat. Hihetetlen mennyire élvezte mindenki a hűs vizet. Frodó, Kiwi és Jerry először úsztak, és eléggé fel is pörögtek tőle. Emír, Ada, Mangó, Kvarc és Maya is ugrabugráltak a vízben és a két part között, no meg a bedobott ágak után. Hannah-t is beleraktam hűsölni a vízbe, cserébe hazafele belehempergett a sárba, majd a hamuban kapott futó-rohamot, így a fehér Westie-m feketévé változott. Kár, hogy varacskos disznó-kategória nem volt. :) 
.jpg)
10 órakor elkezdődött. Hirtelen – egyik pillanatról a másikra – mindent elleptek a sztárok, az állatvédők, az újságírók, fényképészek. Pillanatok alatt tele lett a kert, a rendezvénysátor… Mindenki beszélt, mosolygott és simogatott. Simogatták a velünk érkezett kutyusokat, akik pedig rendületlenül élvezték a rivaldafényt. Pedig pár hónappal, sőt, néhányuk csak pár héttel ezelőtt még hihetetlen kínokat élt át. De ez nem látszott rajtuk. Talán ők is tudták, hogy ez most már más lesz. Nem csak az ő életük, hanem mindannyiuké.
Dr. Sárkány István PhD. rendőr dandártábornok - a Rendőrtiszti Főiskola rektora
kedves, állatszerető embernek tartozunk köszönettel. De nem csak mi, hanem az állatok is. Ennek fényében minden mentett kutyánk egy-egy támogatót testvéréül fogadott. Az aláírók mellett kiemelném Szili Katalint, Dr. Tahóczki Anita rendőr alezredest, Zana Mónit, Tóth Gabit, Dr. Vágó Jánost, Bakonyi Kiss Attilát, Dr. Czerny Róbertet, Böhm Györgyöt, Ganxsta Zolee-t, Schrott Pétert és az állatvédő nevében Káldi Szilvát, akik mindannyian hihetetlen sokat tettek a tegnapi napért.
Keresztes Ildikó 
égére. A teszteknél kiemelném KókuszMama, a szőrős kis minisünk gazdijának művét, ha lehetne, 110%-osra pontoztam volna, annyira szépen, lényegre törően, de pár mondatban leírta a kérdésekre a választ, mint még eddig senki.
Nem maradt más hátra, mint a jól megérdemelt ebédünk, a babgulyás à la Tücske. Innen is csókolom arany kezeit, eszméletlen finomra sikeredett megint.
