Cerberos Kutyaiskola Budapest

Cerberos Kutyaiskola Budapest

Mert egy csapat vagyunk...

2012. május 02. - RumlisDorka

CORA ELVESZETT!

A mai nap bebizonyosodott, hogy ha kell, akkor a világ legerősebb csapata vagyunk és soha, egyetlen percig sem hagyjuk cserben egymást.

10:34-kor jött a telefon Anitától, hogy a Zita balesetet szenvedett az M3-as autópályán, Cora megsérült, kiugrott az autóból és elszaladt, nem tudta megfogni. 2 perc alatt elkészült a felhívás és beindult a forródrót. Pár perc alatt elkészült a plakát, felkerült a Facebook-ra, azonnal hívtuk a közeli menhelyeket, gyepmesteri telepeket, ment a telefon az állatorvosnak, hogy a chip regisztrációhoz tüntesse fel, hogy „elveszett”. Hihetetlen, de kevesebb, mint 10 perc alatt 200 megosztást kapott a hír. Kezdődött a mentőcsapat szervezése.

11:10-kor már a kocsiban ültünk a Pankával, menetközben összeszedtük Attilát és irány volt az M3-as autópálya, ahol Laciék már vártak ránk. A helyszínen csatlakozott hozzánk Zsolti, Attila és Adrienn, Bogyómama pedig autóval indult neki Mogyoródnak. Pufi az Állatmentő Ligától a faluban csatlakozott. Folyamatos telefonon kapcsolatban voltunk Zsófival és Zsizsuval, akik segítették, hogy frissüljenek a hírek és a háttérben is menjen a segítség.

4 csapatra váltunk, mindenki magához vett vizet és pórázokat, és nekiálltunk a keresésnek. Átfésültük az eltűnés helyét, a mellette elterülő erdős részt és a legelőt. Közben telefonon, walkie-talkie-n tartottuk a kapcsolatot.

Egy másfél-2 órás keresés után megcsörrent a telefon, Attila hívott. MEGVAN A CORA! De hiába örültünk, közben szólt, hogy egyenlőre nem tudja megfogni, nagyon fél és full sokkos. Rohanva indultunk Pankával vissza, közben ment sorba a telefon, hogy ki hová jöjjön vissza. Több mint 1 kilométeres rohanás után találkoztunk Zsoltiékkal, akik becsatlakoztak hozzánk.

Cora az autópálya melletti fák alatt feküdt, Attila pár méterre tőle, de szólt, hogy ha közelebb megyünk, akkor elkezd menekülni. Végül úgy döntöttünk, hogy mivel én ismerem a legjobban, én megyek oda, a többiek pedig a háttérben megvárnak. Cora teljesen sokkos volt, látszott rajta, hogy abszolút nincs képben. Szemei kigúvadtak, füle hátra volt csapva és remegett. Elindultam felé, mire ő elkezdett menekülni. Leguggoltam hozzá és elkezdtem beszélni, hogy hátha megismer. Pár – nagyon hosszúnak tűnő – másodperc után Cora hirtelen megállt, rám nézett, szemei megnyugodtak és olyan hevesen kezdett csóválni, hogy akkor már tudtam, megismert. Hirtelen elkezdett szaladni felém és teljes lendülettel belevetődött az ölembe. Ő nyüszített, nekem folytak a könnyeim.

Ekkor láttuk meg, hogy tele van sérülésekkel. A szeme felszakadt, az állán teljesen levált egy vastag bőrdarab, szájából ömlött a vér. Háta tele volt apró sebekkel, combja több helyen megsérült. De élt és megvolt! Villámgyorsan levizeztük, megitattuk, Zsolti pedig ölbe vette és úgy indultunk vissza az autókhoz. Szerencsére Pufi útközben szembe jött velünk az úton, így az Állatmentő Liga autójával indultunk el az állatorvoshoz.

A Városligeti Állatorvosi Rendelőbe mentünk, ahol már vártak minket. Azon nyomban megvizsgálták, kapott szteroidot és infúziót. Több mint egy órát ültünk kint az árnyékban és vártuk, hogy a sokk egy picit elmúljon, hogy jobban meg tudják vizsgálni. Közben megérkezett Panka és Attila, így ezután velük vigyáztuk Corát. Sajnos azonban elkezdett feldagadni az egyik oldala, úgyhogy Dokinéni utasítására azonnal átvittük röntgenre, ultrahangra a Primavet-be.

Az előzetes vizsgálatok után úgy néz ki, hogy elég súlyosan megsérül a feje, de szerencsére a szemét éppen elkerülte, mellkasát nagyon erős ütés érte, de a bordái nem törtek el. Állkapcsa megütődött, de az sem tört el. Több helyen varrni kell, erős fájdalmai vannak, de úgy néz ki minden rendben lesz vele, de az éjszakára mindenképpen bent tartják megfigyelés alatt.

Mindeközben Laci és Tina elmentek Zitáért, akinek a sokkon és a lelki megrázkódtatáson kívül úgy néz ki nincsen nagyobb baja és együtt jöttek meglátogatni Corát. Lehet ezt a Sorsnak, Istennek, a Szellemeknek vagy bárminek köszönni, de azt hiszem mindannyian köszönjük, hogy senkinek sem lett komoly baja.

És hogy mi mit tanultunk ebből az egészből? Azt, hogy egy Csapat vagyunk. 20 perc alatt összerántottunk 12 embert, akik 1 óra múlva már kint voltak a helyszínen. A Facebookon közel 1000 megosztás és több száz drukkoló hozzászólás érkezett. 1 óra alatt minden követ megmozgattunk, amit csak lehetett. És ez természetes. Mert nagyon jó csapat vagyunk és azt kívánom, bárcsak mindenkinek ilyen barátai lehetnének, mert akkor nem lenne baj a világban.

Zita, Cora! Gyógyuljatok meg, mert a Cerbi nélkületek nem Cerbi! Hát hová lennénk a piszkálódós kis humor-bonbonjaitok nélkül?!

Írta: Dorka

süti beállítások módosítása