Pénteken reggel nyolcra értünk ki Szentendrére. Kenneleket kellet bontani, kerítést javítani, festeni, erősíteni, ... A fiúk végezték a férfiasabb munkát, flexeltek, kerítés drótot húztak, betonhálót vágtak. Mi lányok pedig festettünk, festettünk és festettünk 10 órán keresztül, még ott is zöldek lettünk, ahol ruha takart bennünket. Fél kilenc is volt már, mire elhagytuk a munka helyszínét. Nekünk is még ezer dolgunk volt a városban, így éjfél volt már, mire hazaevickéltünk.

Szombaton, 2 órányi alvás után értünk ki a sulira. Aki aznap bemutatózott, csak az gyakorolt a lenti pályán, így nekem volt időm az ebeket lefárasztani, nem mintha az előző napi muritól nem lettek volna így is fáradtak, de azért rájuk fért.

Alapon az irányváltásokat vettük, a melegre foghatóan a gazdik agya nem igazán pörgött, kb. négyszer kellett némelyeknek a hátra arcot újra és újra megmutatni, de végül rögzült bennük.

A bemutatócsoport ekkor már jócskán úton volt a szentendrei Árvácskába, az aznapi fellépésükre.

Bh-n végre szusszanhattunk egyet, hisz Szentendre után még mindenki Luppánál lubickolt a Dunában.

Szocin Balázs egyedül maradt a félősökkel, Nóci ovizott fent. A kis területen a Mancsosoknak volt valami terápiás előadásuk, így a félős szocisok sétálni mentek. Az agresszoraink közül Zénó és Vili összeszoktatása a legnagyobb feladatunk, de már a két roppant verekedős vizslánk szájkosárban elengedve volt a többi eb között bő két órán keresztül.

És mire vége lett az oktatásoknak, jöhetett a másik nagy melónk, a fűnyírás.

Balázs és Laci elment a kölcsönkért kaszabolókért, mi addig a link alaposaink után összegyűjtöttünk 4 kilónyi végterméket Sacival.

Ezúton is köszönet a nyíróalkalmatosságokért MágusEsztinek és BogyóMamának, és hatalmas köszönet a nyírásért ZoéVerának és Tominak, Sacinak és Balázsnak, és magunknak. Este fél tízig ment a meló, vak sötétben a villámlások fényében fejeztük be a két alsó területet.

És persze megint éjfél volt, mire hazaértünk.

Vasárnap hajnalban már igencsak morcos volt a hangulatunk az alvás hiányától, de időben kiértünk a sulira. Bemutatót gyakoroltunk, hisz mit ád az ég, aznap is volt felkérésünk, nem is egy.

Alap után uzsgyi Csillebércre, az első bemutatónkra. A helyszínen egy deka árnyék sem volt. Juppiii, azonnal elkezdtük a kutyáink hűtését, nehogy valamelyik is hőgutát kapjon a fülledt melegben. A közönségünk folyamatosan tapsolt, még a futóverseny nézői is minket néztek inkább, hatalmas sikerünk volt, a nézőknek még az sem tűnt fel, hogy Laci véletlenül leütötte Renikét a rablás közben.

Csillebérc után irány volt a Római part. Csivava Majálison debütáltak a Csivikommandósaink, mi azért tartottunk Dorkával és Zolival, ha valamelyik kis csivavásunkkal valami történik, legyen beugró, én Csengével. Mivel időben érkeztünk, belefért egy úsztatás és egy fini hekk is.

Rómairól mi eljöttünk, hisz minden kis kommandós el tudott jönni a rendezvényre, így mi meg tudtunk jelenni az Állatvédőr oktatáson, Laci visszavitte a gazdáiknak a fűnyírókat, és este nyolckor el is indultunk haza, egy jót aludni végre.

Fárasztó, de tartalmas hétvége volt.
 

Írta: Tina