Úgy indult az egész táborozás, hogy csak péntek délután fogok tudni lemenni munka után, de szerencsére úgy alakult, hogy kaptam szabit csütörtökre és péntekre is. Így szerda este le is indultam Délegyházára a két kis „fehér” manóval együtt. Jó későn értem le, és elég nehéz volt megtalálni a kempinget a kukk sötétben, de Torda Papa ügyesen elirányított.
 
Amint kipakoltam, indultam a vízbe, hiszen hosszú és fáradt napom volt, a legjobbnak azt találtam, ha kiengedem a gőzt minél hamarabb. Amint leértünk, Frodó teljesen bekattant, és röfögve úszott be hozzám és ki a partra felváltva. Nagyon cuki volt, egyből felvidított.

Az 1-es házban kaptam menedéket, Nóri, Réka és Móni társaságában. Az első éjszakánk nem volt felhőtlen, mert a kutyák a házban nem nagyon találták a helyüket. Mangó állandó jelleggel öngyilkosjelöltet játszott a lépcsőn, az enyimeim is izgágáskodtak, így nem úsztam meg a hajnali 4 órás mini-sétát. Ennek a következmény az lett, hogy Torda is felébredt és nem hagyta abba az ugatást jó hosszú ideig. Sorry mindenkitől, akit ez érzékenyen érintett.

Ragyogó napsütésre ébredtünk csütörtök reggel. Gyors reggeli, és indultam is az első Tóparti klub foglalkozásra. Kata volt az oktatónk, és nagyon szuper helyben maradásos gyakorlatokat végeztünk (kisebb-nagyobb sikerrel). Először a stégen maradtak helyben az ebek, majd közvetlenül a tóparton, illetve egy domb mögött, ahol a gazdikat sem láthatták.  Nagyon jó ötlet volt kihasználni a hely adta lehetőségeket. (Őszintén el tudnék képzelni egy kis tavacskát a sulin is...mondjuk a két terület között...mennyire király lenne.)

A délelőtti szabad órákban a strandon voltunk, kiélveztük a napsütést, a kutyáim meg pancsoltak rendületlenül. Még Hannah is beúszott utánam egy pár méterre, de ő amúgy sem az a vízitündér fajta. Neki a térdig érő víz és a fűben, homokban való hempergés mindennél többet ér.

Ebéd után került sor a "Vak vezet világtalant" vetélkedőre. Párokba kellett fejlődni és az egyik személy irányította végig bekötött szemű társát a rendezők által mindig változó akadálypályán. Nagyon fura volt látni és átérezni, mennyire elbizonytalanodik az ember, ha elveszíti a látását, és a legtöbb eb is értetlenül követte a gazdit végig a pályán. A végén a tanulók alakították ki a pályát, és a zsűri illetve a rendezők mentek rajta végig. Én Nórival voltam párban (Gyümölcs és gyümölcsevők), és dobogósok is lettünk.

Az estét a Tücske által készített spagettivel kezdtük, majd sok „üdítővel” folytattuk. A 3-as házban volt a buli, Francii hozta a formáját és fokozta a hangulatot a karaoke énekével. Amikor pedig eleredt az eső, nem búsultunk, roptuk megállás nélkül, amíg bőrig nem áztunk!!! Nekem extra 2 l ásványvíz is jutott, köszi Laci. J

A pénteki nap jól indult, bár nem volt kánikula, de kellemes volt az idő. A klubfoglalkozást Dorka tartotta és a „Tűz-Víz” játékkal tette változatossá. Egyre gyorsuló parancsszavakra kellett a következő feladatokat végrehajtani: a Tűz parancsszóra le kellett guggolni az ülő kutya mellé, a Víz-re megkerülni az álló kutyát, a Levegő-re szembe állni a fekvő kutyával és tapsolni, a Repülőre pedig a fekvő kutya felett kellett legyezni kitárt karokkal. Nos, nem mondom, hogy a kutyák nem néztek minket teljesen hülyének, de nagyon sokat röhögtünk. A két boxer, Lejla és Face bizonyultak a legjobbaknak.

Sajnos a délutáni vetélkedőt elmosta az eső, de jövőre bepótoljuk remélhetőleg. Dr. Czerny Róbert és Szilágyi István is tiszteletét tette a táborban, hogy a lelkes állatvédőröket levizsgáztassa jogi alapokból. Majd egy gyors megbeszélésre is sor került. Az esti program punnyadás volt.

Szombatra szerencsére elállt az eső, bár a szél majdnem elfújt minket a parton. A klubot Zita tartotta. Az alapengedelmes bemelegítés után fordított vezényléssel vetélkedőt tartottunk. Mindent fordítva kellett csinálni, Lépés állj-ra tovább menni, Előre-re hátra arcot csinálni, Fektetés helyett ültetést, menet közbeni fektetés helyett sima ültetést, és így tovább. A két etap nyertese a két németjuci lett, Ada és Zafira.

Klub után elkezdtünk készülődni a Ki mit tudra. Egész jó kis csapat alakult ki; tervünk egy bemutató-paródia összeállítása volt. Ötlet volt rengeteg, idő annál kevesebb, de megoldottuk. Elméletben összeírtuk mi kell, majd kimentünk a mezőre gyakorolni. Én, mint Victoria Stilwell húzattam be magamat 9 kutyával. Aztán Francii és Bende ugrálták a fekvő kutyákat és a fekvő gazdikat is, majd a káoszos egyéni produkciók következtek. Ádi bemutatta a hogyan essünk keresztül a kutyánkon című számot – ez elég spontán volt azt hiszem. A végén pedig Brigi megölte a "kezelhetetlen" Bende kutyát (de persze feléledt).

Féltünk tőle, hogy nem lesz egyértelmű a célzás, de mindenki vette a lapot és nevetett rajtunk sokat. Második helyezést értünk el a versenyen, és egy Vándormalac volt a díjunk, amely hétről hétre más gazdihoz fog kerülni.

A tábor LEG díjai is kiosztásra kerültek, akiket a táborlakók szavaztak meg.

Legszebb: Emír,

Legaranyosabb: Jázmin,

Legokosabb: Zafira,

Legéhenkórászabb: Proton,

Legrosszcsontabb: Molly,

Legbohócabb: Lencsi lettek.

Különdíjasaink:

- Francii, a legéhenkórászabb Cerbis,

- Tücske, a legjobb szakácsnő és

- Brigi, az első Cerbi-kismama lettek.

Az estére egy nagyon szuper szalonnasütést terveztünk, majd a táborzáró bulit. Azt hiszem, nem kell részletekbe bocsátkoznom, eléggé JÓÓÓra sikeredett mind a kettő. Karaoke verseny is volt, és kis időn belül minden boldog és boldogtalan Cerbis küzdött a két mikrofon egyikéért. Köztük én is, aki SOHA nem karaoke-zott előtte, de Andi nem hagyott menekülni.

Tényleg nem számítottam arra, hogy ennyire jó lesz az én első Cerbi táborom!!! Köszönöm minden szervezőnek, nagyon ügyesek voltatok!

Most megint egy évet kell várni, hogy újra eljöjjön...DE...addig is minden hétvégén ott a Suli.
 

írta: HannahViki