Cerberos Kutyaiskola Budapest


A szemek mögött...

Bence bá'

2016. július 12. - cerberoskutyaiskola

  A szemek mögött... Sok világ van a szemek mögött. A félelem jegesen kék belefagyott, állandóan csikorgó mindent félreseprő világa, az agresszió ordítva robbanó,tűzvörös lobbanása. Ismerem őket, volt már dolgom velük. Ami leginkább megrémít, az a tekintet halott, közömbös sötétsége. A jég…

Tovább

Pakolunk...

Pakolunk... Órák óta cűgölködöm. A nap néha forró, olvadt aranyhalmokkal bombázza deres fejem. Törődik is azzal, hogy agyam lassan rotyogó rántottává válik? Frászt. Mint élemedett puputeve az utolsó sivatagi útján vánszorgom a köröket. Hordom a hulladékot, törmeléket, deszkákat, meg a nyavalya…

Tovább

Puszedli

1996 telét írjuk. Cudar szél vágja arcomba a fákról leszakadó jeges hópamacsokat. Öreg kabátom gallérját felhajtva topogok egy vidéki sintértelep mocskos, hólatyakos udvarán. Keresni jöttem, nyomorultat nézni, esélyt adni valakinek, hogy talán neki legyen holnap. Sokan vannak. Egymás után vágódnak…

Tovább

Előttem egy kockás papír....

Előttem egy kockás papír.... Számolok. Napok, hetek óta. Igazából soha nem tudtam megszokni az elektronikus gépek tudományát. Agyammal tudom, hogy a végeredmény igaz, de legbelül nem érzem, nem látom hogy csinálja. És ez (is) zavar. A számok nem barátok. Gúnyosan, tévedhetetlenül köpik az arcomba…

Tovább

Anyám

Ötven után, így deres fejjel, álmosan kikászálódva az ágyból, buta, ügyetlen mozdulatokkal rágyújtok, és kinézek az ablakon. Éljen május elseje, zümmögöm önkéntelenül magamban egy letűnt kor félresikerült dalát, és közben szidom Nudlit, aki dömper módjára,mindent ledózerolva ugrál, örülve az új…

Tovább

Lépcsők

Lépcsők.. Magas az emelet. Lassan, óvatosan lépkedünk, úgy ahogy a körülmények engedik. Picit mindig feljebb. Szuszogva, néha majdnem megállva, de konokul. Egy, majd még egy. Most eljött az ideje egy újabb foknak. Május huszadikán, pénteken elkezdjük a kátai Ezüst Évek öreg ebek otthonának építési…

Tovább

Élet

Élet. Mert az mindent legyőz. Egy udvar sötét mélyén gyerekek játszottak. Vele. Na nem úgy, ahogy igazi gyerekek játszanak. Sötét, sivárlelkű emberutánzat palánták kegyetlen, gyilkos időtöltése, eszköze volt. Az értelem nélküli, gonosz primitív mindig sötétben élő kölykök fociztak. És egy csepp…

Tovább

Ajándékot kaptál

Van abban valami furcsán csendes megilletődés mikor elsőnek fordul feléd egy vén, becsapott, kirúgott kutya. Néma kérés, halk válasz. Talán egy apró hang legbelül, egy csepp láng pislogása. Ilyenkor figyelj, hallgasd a hangokon túl. És mikor megérintett, köszönd meg neki a legnagyobb tisztelettel.…

Tovább

Sérült lélek merengése

Megjött. Kopott fénytelen bundája, sebekkel teli rozzant teste, ezüst arca és a semmibe révedő, megtört öreg szeme van. Egy vén eb a sok közül. Míg dokihoz nem kerül, a suli mellett kapott átmeneti szállást. Nem érdekli. Csak ül és néz. Messze, valahová, ahol minden sérült lélek elmereng. Nézegetem,…

Tovább

Háromazegyben...

Háromazegyben... Valami hiányzik. Biztos voltatok már így. Fogalmam sincs, hogy mi, de legbelül az apró manó csiklandoz. De jó lenne... De mi lenne jó? Biztos parányka. Ínyenc módján cuppogok, felidézve a mennyei zamatot. Nem ez az. Közel van, de mégsem. Ahogy bambulkodok, hirtelen felszínre kerül…

Tovább

A csend /3./

A csend... Ólomlábakon vánszorgott az idő. Az izzó napsugarak fénytűkkel szurkálták, perzselték a szomjas növényeket. Mikor egy-egy résen át megtalálták a kutya pucér bőrét a levelek között, fájdalmában mélyebben húzódott a bokrok alá. Rovarok zümmögtek, hangyák rótták véget nem érő munkaútjukat.…

Tovább

Csak még egy kicsit... /2./

Csak még egy kicsit... Az éjszaka csendesen telt. A levegő hűvösebb lett, és néha egy kis szellő is borzolta a fákat. Volt igaz némi zörgés, szöszmötölés a szomszéd bokorban, de ahogy jött, úgy múlt el, és utána csend lapult a szomjas ágak között. A nyomorult nagy kutya érezte, nemsokára felkel a…

Tovább

Ahogy kezdődött

Ahogy kezdődött.. Augusztus van. Lassan ereszkedik az este a borsodi mezőkre. Csendesedik minden, a nappali meleg még rátelepszik a vidékre, vegyülve az este fullasztó porával. Az emberek hazaértek már, kérdezve, mi a vacsora, ezzel is jelezve a nap végét. A tyúkok elültek, és az istállókból is…

Tovább

... elkezdődik valami

Hát igen. Izgulok, na. Pár nap múlva elkezdődik valami. Évek makacs fogadkozása,tervei, álmodozása. Félve mondtam annak idején, szinte suttogva. Kéne egy kis hely. Meleg kuckó. A véneknek. És mikor egyre többen mondtuk, mindenhonnan nyúltak a segítő kezek. Hihetetlen volt, felemelő. Aztán jött az…

Tovább

Kapkodom a fejem...

Kapkodom a fejem... Van az a helyzet, mikor sem szép, sem okos nem lehet az ember. Hangos csatától zeng a net. Repkednek a rehabolni, felelőtlenség, mi tudjuk, ti nem tudjátok,kezdetű mondatok. Ma elhoztak egy gyilkos kutyát egy telepről. Azok altatnák. A megmentők rehabilitálnák. Ott csapkodnak…

Tovább

Még nyomot sem hagyok.

Még nyomot sem hagyok... Sétálunk. Én bambulok, Nudli szokása szerint szötyörög, néha megáll, aztán minden ok nélkül bambán mered egy fűcsomóra. Lassan szokássá vált nálunk ez a lomha esti ballagás. Párom, Eni frissebb mozgásával már jóval előttem megy két (szerintem jócskán dagi)…

Tovább

Nudli és a szülinaaaap

Nudli és a szülinaaaap. Papa vigyorog. Na jó, nem annyira lelkesen mint mikor én megtaláltam azt a fél teniszlabdát a virágtartó alatt, de azért vigyorog. Sőt! Az ő fejére nem borultak virágtartó bödönök se. Azért megérte. Ha lerázom magamról a földet, még a megmaradt zöld fenetudjami kórókat is…

Tovább

Egyszer majd

Egyszer majd észreveszed, hogy remeg a kezed. Az elfojtott düh beeszi magát a sejtjeidbe, és leveskilöttyentő rángásokkal üzen, itt vagyunk. Egyszer majd észreveszed, hogy szavaid mit gyerekednek, anyádnak, kedvesednek adsz, már furcsán csikorognak. Buggyan belőle a düh, az értetlen harag. Eddig…

Tovább

Csörögnek a telefonok

Csörögnek a telefonok. Minden csörrenés egy szép mosoly, egy szeretetcsepp ami építi, emeli fel a sötét semmiből az öreg állataink békés kuckóját. Nyugdíjasok, kispénzűek, diákok építik smseikkel a közös álmunkat. Mint a hangyák, morzsákból várat építenek. Én pedig csak a legnagyobb tisztelettel…

Tovább

Szöszmötölünk, szöszmötölünk

Szöszmötölünk, szöszmötölünk.. Azzal kell! Neeeem, a másikkal! Nézd meg most kukoricasárga lett az egész! Hol vannak a betűk? Mi az hogy rajta? Okos, ha ugyanazzal a színnel csinálod mint a hátteret, akkor nem látszik... Dolgozunk. Marketingelés van. A mi alkotó csoportunkat ketten képviseljük.…

Tovább

Aszongya, állapot

Aszongya, állapot. Hát kérem a ködösödő agyroham, a tűzhányós elmerotty határa. Mert ugye irodába be. Nudli elmélyülten szöszmötöl a parkoló maréknyi fűvegetációján. Kérlelem. Gyere mááááár! Fülét vízszintbe csapva, jó szamár módjára megmakacsolja magát. Huzigálom, dörmögök. Esküszöm, lecserélem…

Tovább