Hát igen. Izgulok, na. Pár nap múlva elkezdődik valami. Évek makacs fogadkozása,tervei, álmodozása. Félve mondtam annak idején, szinte suttogva. Kéne egy kis hely. Meleg kuckó. A véneknek. És mikor egyre többen mondtuk, mindenhonnan nyúltak a segítő kezek. Hihetetlen volt, felemelő. Aztán jött az emberi gonoszság. Elpusztított sok értékes dolgot, mit emberek adtak, hogy elérjük álmunk.

Felálltunk. Csikorgó foggal, néha könnyes szemmel. Segítettetek. Nem voltunk egyedül. Hittel, szeretettel néztetek ránk. Igen, és most pár nap múlva elkezdjük. Nehéz út lesz míg elkészülünk.

Bubu, Maci, Igor, Walter, Smylei és a többiek már izgatottan készülnek a nagy napra. Hiszen értük van. Lenyúltatok, felemeltétek, magatokhoz szorítottátok őket, kikre nem figyelt senki. Köszönjük, hogy vannak még emberek, és van még emberség. Tehát kezdjük. Veletek. Ha támogatni szeretnétek pár vén eb nyugdíjas évecskéit, hajrá. Tudjuk hogy megcsináljuk. Ne felejtsétek, ha könyvet rendeltek azzal is támogatjátok az EZÜST ÉVEKET!