Egyszer majd észreveszed, hogy remeg a kezed. Az elfojtott düh beeszi magát a sejtjeidbe, és leveskilöttyentő rángásokkal üzen, itt vagyunk.

Egyszer majd észreveszed, hogy szavaid mit gyerekednek, anyádnak, kedvesednek adsz, már furcsán csikorognak. Buggyan belőle a düh, az értetlen harag. Eddig ott ült a gyomrodon, és most az édest mit szeretteidnek mondanál epeízűvé keseríti a szádban.

Egyszer majd észreveszed, hogy hirtelen kibuggyannak a könnyeid akkor, mikor mindenki nevet. Zavartan próbálsz elfordulni, hisz nem tudod mi ez a hirtelen jött görcs, gyengeség.

Egyszer észreveszed, hogy mikor a benzinkúton tankolsz öreg autódba, magad elé motyogsz. Félhangosan számolsz, vagy benzin, vagy vacsora.

Egyszer észreveszed, hogy éjjel az ágyad szélén ülve halott szemek néznek rád vádlón, mert elkéstél.

Egyszer észreveszed, állatvédő lettél.