Mert lassan, csendben megundorodom ettől a világtól. Mit szeressek benne?

Emberek fejét nyiszálják le isten nevében. Öregek fagynak meg télen, mert nincs tűz a kis kopott kályhában. Nyegle majmok vigyorogva hazudják az arcomba, hogy jól élek, és legyek érte hálás. Gyerekek dolgoznak gyárakban egy marék ételért. Belém égnek képek, hogy mikor ülök ágyam szélén arcomat a tenyerembe hajtva, elém villanjanak,keserű nyálat hozva a torkomba. A néni szeme, aki a kukában turkálva felnézve meglátott, és elpirult szégyenében. A kéregető, akiben volt tanáromat ismertem fel. És nő a lista. Már ködbe veszik a sor vége. És ma új kockák kerülnek a gyűjteménybe.

Telefont kaptam vidékről. Jólesett az ismerős tájszólás. Apám kicsi faluja jut eszembe, ott messze Vas megyében. Idegen a hang, de ismerős a szó. Meghalt Pali bátyád, mondta. Szégyen, de nem tudtam, kire gondol. Agyamban gyorsan végig szaladnak az arcok. Téves lehet, mondom. Nem hiszem,  jött a válasz. Pista bátyám fia vagy, téged kereslek. Van itt neked valami. Egy megfeketedett bőr szíj, rajta egy csengő. Kezemben megremegett a telefon. Istenem, már tudom. A kis csikó! Nagyapám ajándéka! Pali bácsi aki hozta, és bajusza alatt mosolyogva nézte az örömtől fuldokló gyereket. Engem. Aztán teltek az évek, de a barátság maradt. Aztán egy nagy ugrás. A doktor halk hangja ahogy apámnak beszél. Apám lehajtott feje, ökölbe szorított keze. Ahogy kijött velem az udvarra, és mély barna szemében könnyekkel elmondta, el kell adni a lovakat, mert nagyapám már nem kel fel az ágyból. Sírtam, és sírtam akkor is mikor Pali bácsi eljött értük. Félrevont és kacsintva azt mondta. Van nekem egy csikó csengőm. Azt elrakom neked. Ha megnősz, együtt választunk neked csikót. Eltelt negyven év. Soha nem lett csikóm. El is felejtettem már régen.

Beteg volt? - szinte oda sem figyelve tettem fel a kérdést.
Nem, szólt a válasz, a bank elvitte a házat. A fia kezese volt. Tegnap felkötötte magát. Egy új kép került éjszakáim rémei közé. Egy régi csengő.

Írta: Joó István

Reggel negyed hét.

Álmos arcú emberek jönnek szembe velem az utcán. Én sem vagyok az a ropogós. Megállok a Teve utcai rendőrpalota előtt. Már várnak ránk. Beülünk az autóba, és elindulunk Egerbe.

Útközben bámulok az ablakon át. Vágtáznak a gondolataim. Végiggondolom az elmúlt éveket. Nehéz volt. A semmiből építeni valamit. A hitetlenkedők, tamáskodók "jószándékú" véleménye cseng a fülemben. Nem lehet, úgysem, na ne már... Fájón villan fel anyám meggörnyedt alakja, mikor már harmadszor vár hiába, mert valahova menni kell. A gyermekeim, akik azzal tették le a telefont, hogy persze apu, megértem... És azoknak a gyönyörű lányoknak a könnyes szeme, akik elengedtek, mert cseppekben szivárgott belőlem a kín, és nem bírták tovább nézni az éjszakákon át tartó, arcomat a tenyerembe fúró keserűséget. Ott sorakoznak azok, akik miközben én vakon kapálózva mentem az utamon a tőlem lopott morzsákon gazdagodtak.

Közben megérkeztünk az egri kapitányságra. Sok ember ácsorog, beszélget az udvaron. Egyre több az ismerős arc, néhányan köszönnek. Felmegyünk egy terembe, és minden szem ránk szegeződik. Eleinte kiül az arcokra a "na még egy nyűg a nyakunkon" kifejezés, aztán egyre többen kezdenek jegyzetelni. És jönnek a kérdések is. Hogyan? Ez minősített? Mikor hívjunk szakértőt? És így tovább. Órák repülnek, a jegyzetek nőnek. Aztán vége.

Búcsú, telefonszám csere és indulás. Aztán egy hét után másik város, más emberek. Magyarországon példa nélküli oktatás sorozat vette kezdetét. A Cerberos Állatvédelmi Egyesület és az Országos Állatvédőrség Alapítvány az ország összes megyéjét átfogó oktatást tart a rendőrség állományának.

Sokan, sokat dolgoztunk ezért.

Loptam. Nem nagy dolgot, de loptam. Egy képet csentem. Egy öreg kiskutya képét. Nem bírtam megállni.

Mostanában sokszor elfáradok. Fáj minden régi törés, gyógyult seb. És fájnak a napok. Anyám könnyes ereje, apám csendes sötétbe vesző, mozdulatlan, üres agóniája. Három éve már csak a teste van velünk, a lelke, az elméje már messze jár. És a napi mocsok. Az állatok haldoklása, a szenvedés, a kín. A kapzsi, tolvaj emberek, akik mások szemébe hazudva hamis érzelmeket mímelve lopnak meg szerencsétlen kutyákat, vagy saját társaikat. És jönnek a nagyokosok, akik érdem nélkül löknek fel mindenkit, gázolnak át életeken, csak hogy öt percre híresek vagy kicsit gazdagabbak legyenek. Én pedig loptam. Hogy miért? Egyszerű. Egy nézésért. Egy pillantásért. Mert ez a kép egy öreg kutyusé. Sokat szenvedett, mindent értő tekintet. Egy leszolgált élet. Egy kidobott maroknyi érzés. De nincs egyedül. Kezeket látok felé nyúlni, fehér köpeny villan. Kezelgetik a rossz fogakat, a fájó vén fülecskét. És valahogy nekem is erőt ad.

Holnap telefonálok, megtudom hogy van. Szurkolok neki. Ismeretlenül segítek ahol tudok. Neki is. És ahánynak még tudok. Míg tart az erő.

Köszönöm kis barátom. És köszönet a PCAS lányoknak. Tisztelet.

Írta: Joó István

Magyar mini csapatunk az olaszországi agility világbajnokságon 2. helyezést ért el jumping kategóriában.
Hatalmas gratula nekik!
A képen a magyar csapat a dobogón, köztük a Cerberos Agility Team edzője, Káli Anita.
Nagyon büszkék vagyunk rájuk!

Ödön majdnem kilenc éves. Pici, kicsit ősz kiskutya. Az élet nem volt kegyes hozzá. Eltörték a csontjait, megtörték a lelkét, a hitét. Aztán jó emberek megmentették, és Heroszos állatvédők gyógyítgatták. Aztán jött a csoda. Jött egy lány, akinek a mosolyában ott ragyogott az élet, szemében élt a szeretet. És Ödön úgy érezte még egyszer hinni kell. Odafúrta magát a lányhoz és elkezdődött egy barátság. Ödönből Cerbis kutya lett. Jellegzetes alakja a sulinak. Teltek az évek, a kiskutya bemutatócsoportos, majd oktató ebecske lett. Egyszer aztán a lány és a kicsi kutya ellátogattak egy agyliti órára. És Ödön repült a lánnyal, újra és újra. És jöttek a versenyek, és egyre többször zúgott a taps. Igaz néha még fáj a sok régi seb, a felkelés is nehéz, de a lány örül és vele együtt boldog az őszülő ebecske. Mert szeretet, bizalom és harmónia van a két érző lény között. Zsizsu, Ödön,nagyon büszkék vagyunk Rátok!

Írta: Joó István

Megszületett az első magyar aranyérem Jasovban. Paréj Zsuzsanna - a mi Zsizsunk - Luna kutyájával magasugrásban 215 centiméterrel első helyezett lett. Mert cerbisnek lenni jó, jobb, legjobb!

Cerberos pillanat - szombati fellépők a Sziget Fesztiválon 2014-ben. :)

Megint furcsa estém van.

Nézegetem a szülinapos kutyámat. Szép, vidám és három éves. Alszik a vacsora után. Talán a mai játékról álmodik, talán azt a békát csodálja amit a suliban látott szombaton. Az is lehet,hogy a múlt ködébe álmodja vissza magát, mikor még ember és kutya együtt ülte körbe az ősi tábortüzet. Szégyen, de elnéztem a nagy napot, és csak ma kapta meg a köszöntőt. Egy napot tévedtem. Aztán hirtelen egy kép villan fel bennem. Állok egy elütött fiatal keverék mellett, és már csak a halált tudom nézni a sokat szenvedett szép arcon. Hány éves lehet, kérdezi a kollégám. Sacc kettő, mondom és felállok szegény mellől. A jegyzőkönyv nem érez kíméletet. Kérdezi a következőt. Mit írjak névnek? Régi szokás nálam, hogy nevet adok ezeknek a szerencsétlenek. Mást nem tehetek. Elúszik a kép, és keserű lesz a kis ünnepem. Istenem, hány nevet adtam, hány nyomorult mellett álltam már az évek alatt. Semmijük nincs. Nincs hely, szó, étel, ami az övék lenne. Kb. két éves keverék... Hát nem. Te nekem Szőrmi maradsz míg élek. És a többiek is sorban. Szamosok, Tiszák, Morgók, Vacakok. Amennyi nevet csak ismerek, mind nektek adom. És most ünnepelek. Szülinapokat. Mert minden árvának ma van. Gyújtok egy gyertyát. Kicsit remeg a kezem, és szűk a torkom. Boldog szülinapot Nektek, kis árva vándorok.

Írta: Joó István

Hibáztál féreg...

Ülök az asztalomnál és egy furcsa érzés kúszik a torkom felé. Félek. Ritka vendég nálam, idejét sem tudom mikor éreztem utoljára. Talán mikor apám fölé hajló orvos arcát láttam, évekkel ezelőtt.

Keserű, tehetetlen, magyarázhatatlan. És most megint. Félek, hogy mindjárt csörög a telefon, és meghallom a szőke lány ijedt, reménykedő hangját..

Hogy mondjam el neki, hogy az előttem lévő orvosi jelentésekből, felvételekből a halál vigyorog rám? Hogy vége, itt már az ember tehetetlen?

Hirtelen magam előtt látom a vékony lányt a sovány kutyával ahogy méricskéli a gyógyszereket, ahogy óvatosan sétál, szeme könnyesen vigyázza a beteg lépteket. Közben az, aki az egészről tehet, aki 10000-ért árulja a már beteg szukájától elletett kölyköket azon töri a fejét, hogy holnap tegyen fel hirdetést a Jófogásra. Abból is jön ki egy kis pénz, esetleg egy csere valami telóra. Nem érdekli, nem is tud a szőke lányról, és a haldokló kiskutyáról. Talán rémlik neki, hogy menet közben bevágott egy szerencsétlen kis nyomorékot egy kertbe, de még ez sem biztos. Nem volt jó semmire. Csoffadt volt és annyira szerencsétlen, hogy még a többi eb sem tépte szét mikor próbának oda lökte nekik. Mérgemben az asztalt bámulom. Skinny már nem hal meg névtelenül. Nem egyedül, remegve egy bokor alatt indul a nagy útra. Ott van vele a könnyes szemű szőke lány. Ezt a csatát elvesztettük. Elegem van az egész embertelen világból. Azon a hétvégén félve mentem a Cerberosba. Nem tudtam mit mondjak ha találkozunk Judittal. Nem voltak szavaim. És nem is kellett. Mikor megláttam, állt összeszorított szájjal, és valami volt a szemében. Kemény elszántság, küzdelemre kész hit. Eszembe jutott valami. Ezt elszúrtad 10000 forintos féreg. Ez a lány már harcolni akar ellened. Megkeményedett.Skinnyért! Vesztettél. Megint többen lettünk.

Írta: Joó István

Kb. 2013. március közepe. Kevés időm van, de ha van, akkor hazajövök. Hova haza? Hát a hétkerbe. Itt él apám, anyám, fiam. Itt mindig kicsit jobb. Most is kicsit elbambulva parkolok a  Gelka sarkon (aki itt volt kölyök az tudja miért az). Itt csapkodta Füttyös Gyurka a lányok fenekét, és kicsit arrébb van Tibi bácsi legendás kifőzdéje a Kívánság. Szóval itthon vagyok.

Nagy nehezen kievickélek a kocsiból, fél szemmel Spurit lesve aki szakmáját tekintve bírságzacskó osztó, és az a jó tulajdonsága tartja még életben, hogy úgy fut, mint egy gazella. Közelről még senki sem látta. Ezen merengve megakadt a szemem egy furcsa, szép, békés pároson. Egy nagyon öreg, apró kutyán és egy nagyon öreg apró nénin. Békésen totyogtak, mígnem a vén tacsiapó le nem kuporodott dolgát végezni. Düllednek a vaksi szemek, megszületett a végeredmény. Ekkor zendült a zord szózat:  Vén kva szeggye má' össze a korcsa után a szart! Odanézve egy fiatal párt láttam. A hím egy divatos török bugyogóban feszített, nősténye pedig büszkén röhögcsélt egy mini yorkit rángatott. Apám szegény mondta volna, ezek olyan vajaskalácsszerü népek. Néztem a nénit, megrándult az arca, és keményebben gyűrte a kis zacskót amit a kezében szorongatott. És igen, mint fájós hátú ember, láttam azt a kis mozdulatot amivel le akart hajolni, de az a fránya meszes gerinc, az a nyolcvan év nem engedte. Miért nem lehet ezeket lelőni hetven évesen? - támogatta meg hímjét a nő. Lassan indultam feléjük, magamban a tökéletes bizonyossággal, hogy ebből megint fogda lesz. Ám mikor a néni mellé értem, ránéztem, és az öreg szemek álljt parancsoltak. Nem éri meg fiam, mondta halkan. Csendesen kivettem a kezéből a zacskót és felszedtem a mogyorónyi pottyantást. A fiatalok jót röhögtek a hátam mögött. Egy ideig. Aztán halk, de gyémánt kemény hangot hallottam. Korrekt majom vagy kicsi köcsög. Odanéztem és elnevettem magam. A hímünk lábujjhegyen ágaskodva próbálta elkerülni, hogy a mögötte morcosan álldogáló hegy nagyságú óriás le ne tépje a fülét. Egy csattanós seggberúgás után már csak a hátukat láttam, de azt is csak nagyon rövid ideig.

Ami ezután következett az mesébe illő. A néni megsimította a kezem és a hegyhez fordult. Tomika, megmondtam már, hogy a szádra verek ha csúnyán beszélsz. Az unokám, mondja nekem. Ezeknek beszélhet az ember... Aztán még mindig korholva elballagnak. A mama, az unoka, és tacsiapó. Itthon vagyok. És ez jó.

Írta:  Joó István

Ülök a sulin. Szép okosan nézek ki a fejemből, közben azon jár az agyam, hogy kitől kéne kunyizni egy szendvicset. Mondjuk ez kívülről szerencsére nem látszik. Bárki egy elmélyült, hideg fejjel figyelő vén veteránt lát, aki felügyeli az oktatóit. Merengésembe egy csicsergő hang vág bele: - Már régen érdekel, mondja,hogy te mit nézel, mit gondolsz mikor rehabolsz egy kutyát.

Több fej fordul felém érdeklődve. Na, most, most átcsepegtetem a több évtizedes tudást, a nevelés, oktatás eszenciáját. Tekintetem elfelhősödik, messzire a misztikumba réved. Aztán, aztán nem jut eszembe semmi. Ejnye. Hát hogy van ez? Úgy érzem magam, mint a kamionos, akit harminc év vezetés után megkérdeznek hogy mi történt vele az úton mikor elment anyósához  Maglódra. Emlékszik a fene. Na de ez nem járja. Az ifjúságot okítani kell. Uccu, nézzük élesben. Csütörtökön "szereztünk" egy meccses pit kant, ő lesz az alany. A lányok elmentek a kutyáért, én pedig okos arcot vágva okításba fogtam. Így fogd a pórázt, így kezeld... És akkor megérkezett. Tépett, sebes, fáradt. Bizonytalan, nem ért semmit. Körbenézett, és én már értettem mindent. A vesztett meccsek fájdalmát, a sebláz magányos tompa kínzását, a legyek csípését, a holnaptalan életet. Hm..., a hátsó láb szögellése gyenge, rossz a súlypontja, egy régi sérülés lassítja a forgását. Esélye sincs. És akkor meglátta a másik kutyát. Istenem hányszor láttam ezt a villanást szemekben. Az utolsó harc, a végső csata, ami után nincs holnap. Megfeszülnek a fájó izmok, ropog a csont. A végső felvonás. Aztán megtorpan. Elmentünk a másik kutya mellett. Miért? Megdicsérem. Nem érti. Megint indulunk az ellenfél felé, és megint tovább megyünk. Kettőt billen a sebes farok. Gyorsan felpillant, megerősítést vár. Dicséret, megyünk tovább. Aztán leülünk. Beszélgetünk. Ő és én. Mondom van holnap. Megígérem. Néz, mély, fekete fájdalommal. Aztán felkapja a fejét egy lepke után. Talán hisz nekem.

A fenébe, hát megint nem magyaráztam semmit, fakadok ki. Nem baj, mondták az oktatók. Értettünk mindent.

Írta: Joó István

A Cerberos Agility Team megint tarolt a mai versenyen: Cody, Ödön, Keisha, Izé és Bono is érmet szerzett és edzőnk, Káli Anita A1-ben állt a dobogó legfelső fokán.

Az első frizbi óra szuperül sikerült, még olyan tanulónk is akadt, aki talán túlzottan is lelkes volt, a gazdinak jobbulást kívánunk A kutyusok klasszul érezték magukat, és a gazdik is igyekeztek kitenni magukért, amiért sok dicséretet kaptak az oktatóktól. Alig várjuk a folytatást!

FIGYELEM!
Kedves kutyával érkező vendégek!
Szombaton 28-án és vasárnap 29-én a strand bejárata a parkolón keresztül van nyitva. Köszönöm a megértést. :)

Minden érdeklődőt sok szeretettel várunk a Cerberos Obedience Team edzésein!

 Az obedience sport egy nemzetközi, az egész világon elterjedt és magas szinten művelt kutyás sport. (Obedience jelentése: engedelmes.) A kutya és gazdája elsajátítják, hogy összehangolt csapatként működjenek együtt. A sport alapvető célja, hogy a kutya akár otthon, akár nyilvános helyeken, más kutyák jelenlétében, mindig és bármilyen körülmények között úgy viselkedjen, ahogy a gazdája elvárja.

Az obedience sport nyitott bármilyen fajtájú és méretű kutya számára, nem szükséges törzskönyv a versenyeken, vizsgákon való részvételhez. Eszközigénye minimális és a kutya méretéhez igazítható. Az Obedience mentális kihívás és fizikai sport a kutyának és egy kihívást jelentő szórakoztató hobbi a gazdájának.

• Helyszín: Cerberos Kutyaiskola (1163 Budapest, XVI. ker. Pesti határút 44.)
  

• Indul: 2014. július 13-án.

• Időpont: vasárnap 16 órától 17:30-ig, hétfőn 18 órától 19:30-ig

• Kiképző: Dr. Homoki Katalin, az Obedience Hungary Team alapító tagja, magyar bajnok versenyző.
• Jelentkezési feltétel: mindenféle korú, nemű, típusú, képzettségű, jól szocializált és stabil behívással rendelkező kutyát várunk sok szeretettel!
• Az edzések ára: 1500 Ft/kutya/alkalom, Cerberos engedelmességi vizsgával 1000 Ft/kutya/alkalom
• További információ: +36 70 620 6576

Kedves Tanulóink!

2014. június 28-29-én, szombaton és vasárnap a VII. Cerberos Kutyás Tábor miatt minden foglalkozás elmarad.

Megértéseteket köszönjük.

Iskolánk büszkeségei

A Cerberos Agility Team kicsi büszkeségei megint taroltak a hétvégi versenyen.

Eredmények:

• Kezdő Mini kategória, Jumping futam: 3. helyezés Parej Zsuzsanna és Ödön, 1. helyezés: Tantó Bettina és Berry
• Kezdő Mini kategória, Agility futam: 2. helyezés: Parej Zsuzsanna és Ödön, 1. helyezés: Tantó Bettina és Berry
  
• Kezdő Mini kategória, Abszolut győztes: Tantó Bettina és Berry
  Türkiz Agility kupa összetett eredmények: 2. helyezés: Tóth Tamás és Mázli, 1. helyezés: Tantó Bettina és Berry.
  

• Az edzőnk, Káli Anita két kutyájával is helyezést ért el:
  Nash: A1 large kategória 2. helyezés
  Happy: Open agility small kategória: 2. helyezés
  (Káli Anita edzője Herendy Veronika)

Köszönjük versenyzőinknek a kitartást és a kemény munkát, és gratulálunk a sikereikhez ismét!

Védd a védtelent!

Ez nálunk, cerbiseknél, a kutyákra szokott vonatkozni, vannak azonban olyan események, amikor igenis jelenlétünkkel is demonstrálni kell, hogy mindenfajta hátrányos megkülönböztetést elítélünk. Ilyen esemény volt 2014. június 21-én a Csillagos házak napja megemlékezés.

Amit Magyarországon emberek ezreivel, tízezreivel törvényekre, rendeletekre hivatkozva tettek, megmásíthatatlan, de az rajtunk is múlik, hogy soha többé ne ismétlődhessen meg!

Hatalmas gratula a mai nap sikeres vizsgázóinak! Csak így tovább, a táborban folyt.köv.!

Lili kutyánk újra parádézott; nyári rajz táborban jártunk egy volt tanulónknál, ahol felelős állattartás oktatás után csodaszép pálcikánk modellt állt, ült és feküdt a gyerekeknek.

Cseppet elfáradt, de nagyon élvezte, hogy egyedül lehet a középpontban.

Időpont: szombat 11:00-12:30, szerda 18:00-19:30

Helyszín: Cerberos Kutyaiskola (1163 Budapest, XVI. ker., Pesti határút 44.)

Kiképzők: Tóth Csilla és Tóth László

Az edzések ára: szombaton 1000 Ft, szerdán 500 Ft

Mindenféle korú, nemű, típusú, képzettségű kutyát várunk sok szeretettel!

További információ: +36 70 620 6576 vagy info@cerberoskutyaiskola.hu