Ülök a sulin.

Már fél órája szemezgetek az asztalon felejtett csokis sütivel. Ha azt mondanám, hogy valami kutya ideszaladt, lekapta az asztalról és elmenekült? Nem jó. Az ebek itt körülöttem nem a lopós fajtából valók. Hm. Talán ha hirtelen belegyömöszölöm az arcomba, és úgy csinálok mint akinek a foga fáj? Eddig jutok mikor egy ismerős hang zendül a levegőben. Pistikém, ordítja, téged kereslek. Aztán laza mozdulattal és kakadu mintás gatyájában ráül az asztalon lévő sütire. Jézusom ez Béla!

Ölhetnékem támad. Minek ez a földre??? Száz éve ismerjük egymást, bár akkor még más néven futott. Mit akarsz Malac, kérdeztem, előkotorva kölyökkori csúfnevét. Hát tudod, mondja, kéne a szakértelem. Csodálkozva nézek rá, hisz a valamihez való értés soha nem környékezte meg barátomat. Tudod,megnősültem. Majdnem. Esküvő nem volt, de a csekkeket én fizetem az meg már majdnem házasság. Igen? Nézek rá, várom mi sül ki ebből. Összeköltöztem a kancsal Marival! Jujujuj, villant át az agyamon. Sok bűne van ennek a Malacnak, de ezt azért nem érdemelte. Szerintem Mari hasonlít legjobban az általam ismert Rejtő figurákra. Megver, mondom. Egy kicsit gondolkozik, aztán bólint. Meg, de most nem ez a fontos. Van neki egy olyan paprika fejű kutyája a Babuci. Azért jöttem, sóhajtja. Hajaj.

- Tudod, soha nem szerettem a kutyákat. Mindig megharapnak.

- Babuci? - kérdezem.

- Ő is. Sőt. Mit csináljak?

- Hagyd ott Marit, meg Babucit, és pucolj, míg lehet.

Legyint. Én akarok lenni a góré otthon. Mit csináljak?

És ekkor bevillant egy régi gyerekkori kép. Baktatok a szokásos aktuális gipszemmel (akkor a jobb kezemen hordtam) a Köztársaság téren, mikor Malac és rettenetes bandája nekem támadt és elragadták a kenyércsücskömet, amit a pékségnél csavartam le sunyiba. Adalékként a másik kezem is nyekkre ment, amit Malac azzal kommentált, hogy lesznek nehézségeim a mellékhelyiségben. És igen!!  Eljött az ideje a számadásnak. Na idefigyelj híg leves, mondom neki. A legfontosabb a határozottság. Mivel Mari a góré, neked tőle kell átvenned a vezérséget.

Láttam megszeppen egy csöppet, ezért gyorsan folytattam. Egyébként is az ilyen típusú nők szeretik a kemény, vad férfiakat. Példaként nem létező pszichológusoktól idéztem nem létező szövegeket. Nagyot nézett, de láttam rajta, kajálja már. Mit tegyek? - kérdezte.

Egyszerű, mondom. Reggel küldd ki az asszonyt kávéért. Ha nem megy, harapjál bele morogva. Ennek akkora szexuális töltete van, hogy rögtön te leszel a főnökök főnöke! Ez komoly? - kérdezi.

Hülye vagy? Mindenki így csinálja. Még kétszer visszanéz míg eléri a sulikaput. Bátorítóan integetek felé. Sercli ügy letudva. Pörög tovább a nap, nemsokára elfelejtem az egészet. Három nap múlva csörög a telefonom. Gabi vagyok mondja, de minek, ő is ősrégi cimbora. Gondoltam szólok, Malacot kiengedték a kórházból, és nemsokára már a pempős ételeket is eheti. Van nála egy kalapács, és erősen érdeklődik utánad.

Mi történt, kérdeztem, mikor már a röhögéstől meg tudtam szólalni. Hát ez a hülye hátba harapta a Marit, erre az bambára verte egy állólámpával. Közben a Babuci beleharapott a lábszárába. Malac végig azt ordította, hogy te mondtad ezt a hülyeséget.

Azóta eltelt pár év. Tegnap kaptam egy esküvői meghívót. A szép arannyal nyomott papír hátoldalán ez állt "dögölj meg, de gyere a lagziba! Mari, Béla és Babuci.

Írta: Joó István