Ödön majdnem kilenc éves. Pici, kicsit ősz kiskutya. Az élet nem volt kegyes hozzá. Eltörték a csontjait, megtörték a lelkét, a hitét. Aztán jó emberek megmentették, és Heroszos állatvédők gyógyítgatták. Aztán jött a csoda. Jött egy lány, akinek a mosolyában ott ragyogott az élet, szemében élt a szeretet. És Ödön úgy érezte még egyszer hinni kell. Odafúrta magát a lányhoz és elkezdődött egy barátság. Ödönből Cerbis kutya lett. Jellegzetes alakja a sulinak. Teltek az évek, a kiskutya bemutatócsoportos, majd oktató ebecske lett. Egyszer aztán a lány és a kicsi kutya ellátogattak egy agyliti órára. És Ödön repült a lánnyal, újra és újra. És jöttek a versenyek, és egyre többször zúgott a taps. Igaz néha még fáj a sok régi seb, a felkelés is nehéz, de a lány örül és vele együtt boldog az őszülő ebecske. Mert szeretet, bizalom és harmónia van a két érző lény között. Zsizsu, Ödön,nagyon büszkék vagyunk Rátok!

Írta: Joó István