Ülök a sulin. Szép okosan nézek ki a fejemből, közben azon jár az agyam, hogy kitől kéne kunyizni egy szendvicset. Mondjuk ez kívülről szerencsére nem látszik. Bárki egy elmélyült, hideg fejjel figyelő vén veteránt lát, aki felügyeli az oktatóit. Merengésembe egy csicsergő hang vág bele: - Már régen érdekel, mondja,hogy te mit nézel, mit gondolsz mikor rehabolsz egy kutyát.

Több fej fordul felém érdeklődve. Na, most, most átcsepegtetem a több évtizedes tudást, a nevelés, oktatás eszenciáját. Tekintetem elfelhősödik, messzire a misztikumba réved. Aztán, aztán nem jut eszembe semmi. Ejnye. Hát hogy van ez? Úgy érzem magam, mint a kamionos, akit harminc év vezetés után megkérdeznek hogy mi történt vele az úton mikor elment anyósához  Maglódra. Emlékszik a fene. Na de ez nem járja. Az ifjúságot okítani kell. Uccu, nézzük élesben. Csütörtökön "szereztünk" egy meccses pit kant, ő lesz az alany. A lányok elmentek a kutyáért, én pedig okos arcot vágva okításba fogtam. Így fogd a pórázt, így kezeld... És akkor megérkezett. Tépett, sebes, fáradt. Bizonytalan, nem ért semmit. Körbenézett, és én már értettem mindent. A vesztett meccsek fájdalmát, a sebláz magányos tompa kínzását, a legyek csípését, a holnaptalan életet. Hm..., a hátsó láb szögellése gyenge, rossz a súlypontja, egy régi sérülés lassítja a forgását. Esélye sincs. És akkor meglátta a másik kutyát. Istenem hányszor láttam ezt a villanást szemekben. Az utolsó harc, a végső csata, ami után nincs holnap. Megfeszülnek a fájó izmok, ropog a csont. A végső felvonás. Aztán megtorpan. Elmentünk a másik kutya mellett. Miért? Megdicsérem. Nem érti. Megint indulunk az ellenfél felé, és megint tovább megyünk. Kettőt billen a sebes farok. Gyorsan felpillant, megerősítést vár. Dicséret, megyünk tovább. Aztán leülünk. Beszélgetünk. Ő és én. Mondom van holnap. Megígérem. Néz, mély, fekete fájdalommal. Aztán felkapja a fejét egy lepke után. Talán hisz nekem.

A fenébe, hát megint nem magyaráztam semmit, fakadok ki. Nem baj, mondták az oktatók. Értettünk mindent.

Írta: Joó István