Joó István

Biztos eljön...
Mikor becsukódott az ajtó, még minden olyan volt mint régen. Az elcsendesült kis családi házban ő maradt egyedül. Lassan a helyére ballagott és leheveredett. Közepes, szürke amstaff kevi volt, elmúlt már négy éves. Szundikált, közben néha a bejárati ajtóra sandított. Biztos jön nemsokára. Úgy szokott az lenni. Igaz, nem volt jó gazdi, néha elfelejtett enni adni neki, előfordult hogy bele is rúgott. De a kutya szerette. Évek óta szolgálta töretlen hittel. Hiszen ő a gazdi. Nemsokára nyílik az ajtó, és eljön. Talán ad enni az udvaron álló kopott lábosban. Csendesen teltek az órák. Este lett, és maradt a csend. Biztos eljön, gondolta és inni indult. A tál üres. Végigjárja a romos lakást, vizet keres. A wc csészében talált egy keveset, ivott és megint leheveredett. Éhes is volt, de azt már megszokta.

Biztos eljön. Nézi a mozdulatlan ajtót. Lassan döcögnek az órák. Telnek a napok. A szomjúság vágy dühe feltépeti vele a wc csészét. Az a pár csepp mocskos víz hamar elfogyott. Nyelve feldagadt, szája sarka felrepedt. Aztán lázas lett, remegés verte végig a testét.

Biztos eljön, nézett szomjúságtól véreres szemével az ajtóra. Nem hagy itt. Nem hagyhat itt. Látása a kiszáradt szemeivel már nem működött rendesen. Ment volna halálosan szenvedő szomjúságában tépni az ajtót. Ott van mögötte a nedves, hideg enyhet adó víz. De eszébe jutott a gazdi. Az ajtót nem szabad. Egyszer régen már kaparászta, és a gazda belerúgott. Azt nem szabad. Múltak a gyilkos órák. Még egy nap. Még egy. Gyengül. Biztos eljön. Hasán csúszva a bejárati ajtóhoz kúszik. Aztán a hirtelen elszáll a fájdalom. Utolsó gondolata megreked a közönyös ajtó előtt.

Biztos eljön... Aztán már nem mozdul többé.....

Régóta motoszkál bennem, hogy megírom egy kóbor kutya életét. Ezt valahogy úgy kell elképzelni, mint amikor egy restaurátor darabokból összerak egy régi képet. Minden mozzanata igaz lesz, különféle kutyákkal tapasztaltam mentéseim során. Sokat gondolkoztam azon, hogy egy történetbe hogy lehet ezeket berakosgatni. Mióta megismertem Maját, akit nyolc év kóborlás után párom, Enikő megmentett, úgy döntöttem ő lesz az akinek az életén át bemutatom a tekergők hiteles világát. Majácska ma már boldog, gazdis kutya, és megengedte nekem, hogy elmeséljem Nektek az ő és a többi hontalan kis csavargó életét.

"Egy sovány kóbor kutya szülni készül. Nem szokatlan a mindenség szemében, naponta milliószor fordul elő szerte a világban, de a cserfoltos, csámpás kajlafülű kis kóbor szukának maga volt az élet értelme. A feladat, mit az ösztönök láthatatlan programja ír minden létező élő számára. Már nem volt fiatal. Talán már kilencszer is látta a nyarat jönni, és az egy hontalan ebnél nem kevés. "

/Joó István: Majácska/

Gyors segítség elveszett kedvenceket keresőknek.

• Ha a kutyád eltűnt, több dolgot kell észben tartanod. Elsőnek mindig az udvarodon,a környékeden nézz alaposan körül!
• Garázs, kocsi alatt, stb. Ha megbizonyosodtál arról, hogy nincs ott, szervezd meg a keresést.
• Higgadtan gondold végig, milyen helyeket ismer a kutyád, hol érezte biztonságban magát.
• Párhuzamosan telefonon keresd meg a környékeden működő állatvédelmi szervezeteket, küldj nekik lehetőleg újabb képeket, és mondjatok el minden infót róla.
• Tedd ezt meg a gyepmesteri telepekkel is.
• Közben szervezz mentőcsapatot barátokból, ismerősökből.
• Arra vigyázz hogy mindig maradjon otthon valaki, hátha hazamegy az eb.
• A chipen feltüntetett telefonszám állandóan elérhető legyen.
• Ha nem találjátok, készítsetek plakátokat, és rakjátok ki forgalmas helyekre.
• Naponta érdeklődjetek az ebtelepeken, állatvédőknél.
• Folyamatosan posztoljatok netes társasági oldalakon.
  

És ne feledd, vigyázni könnyebb mint keresni!

Psszt, figyelj egy picit!

Nemsokára itt a szilveszter. Van néhány apróság amire figyelned kéne.

• Ha fél a kutyád, vidd zárt helyre!
• Sétáltatásnál ebben az időben mindig tartsd pórázon!
• Nézd meg, hogy a póráz, nyakörv jól van-e feltéve, ne tudjon kiszabadulni, ha esetleg megijed!
• Chip, biléta (mindkettő) alap. Még van időd, kérdezd meg, hogy biztosan regisztráltatták a chipet!
• Készíts több képet a kutyádról, tárold a telefonodban! Nehéz egy ötéves ebet keresni kölyökkori képpel.
• Ha elveszett a kedvenced, ügyelj rá, hogy a bejelentett telefonszámot mindig vegye fel valaki!
• Ne pánikolj, átgondoltan szervezd a keresést!
• Ha elveszett kutyát találsz, és le tudod nézni a chipet, mindenhol nézd át, mert sokszor akár a hóna alá is elmászik a jeladó.
• Ha cicás vagy, jobb ha a macskát is zárva tartod a szilveszter idejére.

Vigyázzatok egymásra!

Voltaképp én vagyok a világ. Meg a közepe. Csak azt nem értem, hogy ez miért nem nyilvánvaló mindenkinek. Mert ugye már a nevem is nagyon ott van. Buddha. Az valami istenféle szerintem.

Sokan tévedésből egy félpucér dagadt pasira gondolnak, de ezek egyszerűen tudatlanok. Mint már kinyilatkoztattam párszor a híveimnek (mostanában mintha nem néznének fel rám annyira) én adom a nyugalmat, a jóságot meg mindent. Kicsit néha fáraszt is. Hiába a kor. Meg a felelősség. Mondtam is a hozzám legközelebb álló inasomnak, hogy többet kell pihennem. Meg ennem is. Bááár múltkor hallottam, azt sutyorogja a szégyentelen, hogy pufi lettem. Nahát meg az a másik! Van pofája Csúzlifejűnek hívni. Szégyentelen. Nem elég, hogy olyan szakálla van mint egy schnauzernek, még a fenséges orromba is belefújkált. Egy közönséges ember. Na, mindegy. Itt szeretnék kitérni, hogy sem a Szutil, Szutyi, stb rám ragasztott neveket nem szeretem. Nem adja vissza nagyságomat. Maradok Buddha. Esetleg Táncosfenék. Senki nem szambázik úgy, mint én. Szóval nagyjából ennyi. Világosodjatok meg békében. A kanapé legyen veletek.
Ui. Rágalom hogy félelmemben bújok az ágy alá! Onnan nézem a nekem és általam teremtett világot. És Máááááária cipőjét sem én rágtam meg apró gyermekként. Ő volt, csak rám akarta fogni.

Buddha

Nagyon köszönjük a PROVÉD ZRT-nek, Dr. Niklós Andrásnak és Galó Zsoltnak hogy Joó István: Kutya (az) élet című könyvét választották karácsonyi ajándéknak a partner cégeiknek, és több mint 30 darabot megvásároltak!
Na, ilyenkor szoktam sírni....
Gerényi Katalin

Minden hálózatból elérhető az Adhat Vonal szolgáltatás?
Jelenleg a szolgáltatás az Invitel, a Magyar Telekom vezetékes és mobil, a Telenor, a Vodafone valamint a Tesco Mobile, Blue mobile és MOL mobile ügyfelei számára érhető el. Más szolgáltatók hálózatából (így például a Digi és a UPC területéről) sajnos nem hívhatóak a vonalak. Ha valaki ilyen hálózatokból kezdeményez hívást, akkor egy automatikus válaszüzenetet kap, amely egyértelművé teszi, hogy az adott hálózatból nem tud adományozni.

Külföldről indított hívásokat is fogad az Adhat Vonal?
Nem, üzleti okokból nem működik külföldről a szolgáltatás.

Mint a kerge egér...
Dedikálok. Ma. Ágyból fel. Átesek Nudlin, mert a dohányzó asztalról lop. Ilyen sajtos pufit. Mert az jó. Kávé. Fele az ingemen. Másik felét Nudli felnyalja. Kocsi. Rám álltak. Nagyon. Anyázás. Indulok. Párom lábánál Nudli, hátul Gandalf. Nudli lop. Egy kiflicsücsköt. Gandi röhög. Lulu kutyakozmi. Gandi már nem röhög. Megszeppenten ácsorog, fejbúbig habban. Nudli lop. Kutyáknak készített mikuláscsomagot. Maci már ragyog. Ügyesek a Lulus lányok. Vágta a suliba. Dugó. Pöfögés. Haza. Hajmosás. Átöltözöm. Nemkutyásba. Az előszobatükörben látható alak nem is én vagyok. Vágta. Vissza suli. Nudli lop. Jutifalit. Réka, Eni, Gandi, Nudli, én. Kocsiba be. Elkések. Tuti. Dugó. Pöfögés. Gandi vigyorog. Thomas Jeans. Biztos elkések. Megérkezek. Biztos nem jön senki. Jé mennyi ember. Be. Gerényi beszél. Én is. Fene tudja mit. Nudli lop. Pogácsát. Gandi élvezi hogy dögönyözik. Rengeteg jó barát. Irkálok. Nudli lop. Jutifalatot. De már ketten dolgoznak. Az unokámmal. Még mindig irkálok. Nincs cigim. Kunyizok. Irkálok. Sokat. Nudli már nem lop. Ücsörög egy nagy kör közepén és borzalmasakat ereget. Mindenki menekül. Nudli még mindig borzalmas gázfelhőket képez. Irkálok. Gandi fáradtan elalszik az üzlet közepén. Lassan vége. Ballagunk. Fáradt vagyok. Haza. Lefekszem. Hajnal négy. Nudli egyedi jelzéssel (fejével döngeti a bejárati ajtót) közli,vigyem sétálni. Mert hát nem jó a gyomra. Viszem. Kicsit megállok az üres utcán. Jó volt. Boldog vagyok.

Te eggyel se bírsz?

Gyere, megtanítunk!

Budapest
1163 Budapest, XVI. kerület Pesti határút 44.
info@cerberoskutyaiskola.hu
06 (70) 372 1973

A könyvvel kapcsolatban kérdeztétek.

Ára: 2999 Ft (postázva + 525 Ft)

Rendelni a következő módokon lehet.

Személyes átvétellel:

Az  info@nbi.hu -n, darabszám feltüntetéssel. Ezeket átveheted a Thomas Jeans üzletekben előre utalással  NBI KFT 11705008-29916045 bankszámlaszámra,

Budapesten a Rottenbiller u. 36-ban (a Cerberos irodájában 1-es kapucsengő)  hétfőtől-péntekig 10 és 18 óra között (készpénzzel fizethetsz),

vagy a Cerberos kutyaiskolában (készpénzzel fizethetsz)  1163 Bp. Pesti Határút 44. 

"Kicsi, satnya, nagyfülű, horpadt mellkasú csúnya lény. Szaporítók selejtjének végterméke. Már a szülei is betegek lehettek, kizsigerelt testükből nem tudtak adni semmit, amivel ez a kis lény egészségesen kezdhette volna az életet. Az iszonyat most következett. Mikor eléállva nézegettem, ő arrébb vonszolta magát. Négy lábszárán csúszott, hasát, végtagjait véresre koptatta a kő."

Kutya /az/ élet

"Nehéz nézni lelkiismeret furdalás nélkül, hiszen ember vagyok, egy a pusztítók közül. Ő ebből semmit nem ért. Látó szemecskéjét felém fordítva fergeteges fenékrázásba kezd. Megáll egy pillanatra, majd bakugrásokba kezd. Aztán rám vigyorog. Esküszöm, az van a mosolyában, hogy mit lógatod az orrod, gyere inkább segíts kibányászni azt az izét az ülések közül. Kinyitom az ajtót, megsimogatom a roncsolt buksit. Csak úgy árad belőle a pozitív energia, az életszeretet. "

Részlet a Kutya /az/ élet c. könyvből.

Hát igen. Elkészült a könyv.

Az első. Izgatott vagyok, hiszen nem vagyok író. De igazat írtam, neked. Szomorú, vidám de ezek az életem szilánkjai. Segítségnek készült,az öreg kutyákért.

Fogadjátok szeretettel.

Megrendelhető: info@nbi.hu

Ár: 2999 Ft.

A rendelésmenete

A legszegényebb...

"A lélekben szegények nem azért boldogok, mert valamit elvesztettek, hanem azért, mert valamit megtaláltak."
(Assisi Szent Ferenc)

Írtam már sok kutyáról sok történetet. Mind része az életemnek, napjaimnak. Mind kezdődött és vége is lett valahol. Szerencsétlen, megkínzott életek, sötét nyomort hordozó sorsok, mély,gyógyulni nem akaró sebek. Láttam sok mindent, bolond fejjel gondoltam azt, új már nem jöhet. Tévedtem. Ma olyan érzés tekerte fekete kendőként a torkomat, mely még nem vert tanyát bennem. Az üresség. Ijesztően idegen, mégis ismerős. Egy egyszerű kérdés indította el, mégis órák óta keseríti gondolataimat. Pár napja megkerestek, fogadjunk be egy vén német juhászt. Beteg a lába, gyenge, öreg. Nincs helyünk, írtam sanyarú ábrázattal. Aztán jött egy kép. Egy árokparton kucorgó árva, öreg kutyáról. Valami olyan magány, fájdalom sütött róla, hogy valamit tennünk kellett.

Könyörögtem, rimánkodtam szerveztem és zsaroltam. Lett egy picuri szeglet, ahol nyugodtan lehet az apóka. Kitettük, hogy olvassátok, segítsetek, ha lehet.

És akkor jött az a bizonyos kérdés. Mi a története? Mozdult az ujjam a válaszra. Írtam a hideg, földszagú árokpartot, a gyomorcsavaró éhséget, az ijedt magány leplébe burkolózott félelmet. A fájó hátat, a rengeteg férget, a bolhákat. Aztán lassan kitöröltem a sorokat. Ez nem történet. Ez a jelen valósága.

Nincs története. Neve, múltja sincs. Nincs gazdája, meleg vacka, jó falatkái. Semmije sincs. Elvették tőle. Nem az életét, a létét. A lelkét. Zavartan kutattam az agyamban, mi lehet ennél borzalmasabb. Nem tudom. Azt viszont igen, hogy rajta kívül még sok ezer névtelen, múlttalan kutya rója céltalan útját, szerte az országban. Neki lett neve. WalterTata. Kis vacka is került, és tele a pocak. Elkezdődött a története. Neki már van. És a többinek?..

Új, 6 hetes engedelmességi tanfolyam indul a Cerberos Kutyaiskola és Bűnmegelőzési Kutyás Klubban.
Várunk Titeket szeretettel!

További infó, és jelentkezés:
- cerbikutya@gmail.com
- 06 70 372 1973
XVI. Pesti határút 44.

Valami melegség....
Előttem egy üzenet. Apró, kevés betűhalmaz. Egy egyszerű kérdés. Ki írjon alá egy örökbeadási szerződést. Bocsánat. Kettőt. Nem nagy feladat. Ujjam lassan billegteti a választ. Aztán hirtelen megdermed a mozdulat. A két K gyerek gazdis. Hazaértek. Társa, barátja lesz az embernek. Így van ez jól.
Ezért csináljuk. Eszembe jut a bentragadt lélegzet, a fájdalmas szánalom, amit először éreztem mikor megpillantottam őket. Az orvos elkeseredő arcát, a gumikesztyűn átsütő lázas forró testek tüzelését. A gennyes vak, homályos szemeket. A rühtől keményre fásult bőrt, ami minden hirtelen mozdulatra felrepedt, sárga piszkos levet eresztve. Aztán a telefon közömbös csörgését, a tompa hangot aki félfojtva mondja, elment a legkisebb a teljesen vak szerencsétlen. Réka küzdelmét, a barátok szurkolását. És most elkezdődik nekik az élet. Az igazi. Bepötyögöm a választ, majd hátradőlve elmosolyodok. Tudom, örömöm elér az elmenthez is. És most boldogok vagyunk mindketten. Én itt, Vaksika valahol a szebb világban. És ez így van jól...

Célunk, hogy munkánkkal csökkentsük a kutyatámadások számát, s hogy a kutyák élhetőkké – együtt élésre alkalmassá váljanak. Jelentős azon ebek száma is, amelyek ezáltal menekültek meg attól, hogy az amúgy is zsúfolt menhelyek egyikén, netán az utcán – veszélyeztetve embereket és állatokat – vagy injekció által fejezzék be életüket

Elgondolkodtam...

Nyüzsög a nép. Petíciókat írnak, felháborodva fenyegetőznek, megmondanak, és igazuk is van.

Csak nekem van egy fura érzésem.

Valahogy olyan ez, mint amikor sürgősen hajat akarunk vágni egy embernek, akinek egy colos vascső áll ki a hasából. Biztos szebb halott lesz tőle. Ebben az országban, ahol naponta őzek, szarvasok futnak pengésdrótnak, fulladnak meg a saját vérükben, itt ahol még az atyaúristen is stüszivadász, ahol épp az a vad vadászható, amire a politikusok, potentátok akarnak, biztos hogy ez a kardinális kérdés? Hogy szütyőke vagy mifene igazgató magánvadászatot rendez? Vadak ezreit gyilkolják évente szórakozásból. Sétáló kutyákat lőnek ki gyerekek mellől. Egyáltalán, megnézte valaki milyen egy mai magyar "állatkert"? Hm. Állat pokol. Nincs tér, nincs mozgás, nincs élet. Oda zárjuk a barátainkat, az állatokat.

És most aláírunk. Kiharcoljuk a látszatintézkedéseket. Aztán kényelmesen hátradőlünk. Mert mi megmutattuk. Mit? Az igazgató úr kap valami másik posztot, fű alatt. Mert valakinek a valakije. A gyilkolás meg megy tovább. Színjáték az egész. Fizetett állatvédők, röhögő vadászok, komák, haverok. Egy politikai vályúból.

Na, most hogy kimorogtam magam, még csak annyi. Szütyőke igazgató úr takarodj. Mondjuk az egész csapatoddal együtt. Neked pedig Farkas barátom egy szebb életet kívánok valami végtelen túlvilági sztyeppén.

Sokféle mítosz kering rólunk, mivel nehezen besorolhatók vagyunk: sem a tradicionális munkakutya-iskolák, sem a másik véglet klikkeres hobbikutya-iskolák közé nem tartozunk.

Ahogyan az emberek esetében is, a kutyáknál is másképpen épül fel egy kölyökkutya, és másképpen egy felnőtt kutya oktatása. Az oviban a foglalkozások több, rövid részből állnak, hiszen a kölyökkutyák még nem képesek hosszabb ideig egy helyre koncentrálni (nem is szabad ezt tőlük elvárni), és ha hosszan ugyanazt kéne gyakorolniuk, hamar megunnák a feladatokat. A rövid munkát követően így a kutyusokat elengedjük, hogy nagyokat tudjanak szaladgálni, játszani egymással, így is feloldva a tanulás fáradalmait.