"Nehéz nézni lelkiismeret furdalás nélkül, hiszen ember vagyok, egy a pusztítók közül. Ő ebből semmit nem ért. Látó szemecskéjét felém fordítva fergeteges fenékrázásba kezd. Megáll egy pillanatra, majd bakugrásokba kezd. Aztán rám vigyorog. Esküszöm, az van a mosolyában, hogy mit lógatod az orrod, gyere inkább segíts kibányászni azt az izét az ülések közül. Kinyitom az ajtót, megsimogatom a roncsolt buksit. Csak úgy árad belőle a pozitív energia, az életszeretet. "

Részlet a Kutya /az/ élet c. könyvből.