Régóta motoszkál bennem, hogy megírom egy kóbor kutya életét. Ezt valahogy úgy kell elképzelni, mint amikor egy restaurátor darabokból összerak egy régi képet. Minden mozzanata igaz lesz, különféle kutyákkal tapasztaltam mentéseim során. Sokat gondolkoztam azon, hogy egy történetbe hogy lehet ezeket berakosgatni. Mióta megismertem Maját, akit nyolc év kóborlás után párom, Enikő megmentett, úgy döntöttem ő lesz az akinek az életén át bemutatom a tekergők hiteles világát. Majácska ma már boldog, gazdis kutya, és megengedte nekem, hogy elmeséljem Nektek az ő és a többi hontalan kis csavargó életét.

"Egy sovány kóbor kutya szülni készül. Nem szokatlan a mindenség szemében, naponta milliószor fordul elő szerte a világban, de a cserfoltos, csámpás kajlafülű kis kóbor szukának maga volt az élet értelme. A feladat, mit az ösztönök láthatatlan programja ír minden létező élő számára. Már nem volt fiatal. Talán már kilencszer is látta a nyarat jönni, és az egy hontalan ebnél nem kevés. "

/Joó István: Majácska/