Cerberos Kutyaiskola Budapest

Cerberos Kutyaiskola Budapest

A legszegényebb...

2015. november 13. - cerberoskutyaiskola

szentf.jpg

A legszegényebb...

"A lélekben szegények nem azért boldogok, mert valamit elvesztettek, hanem azért, mert valamit megtaláltak."
(Assisi Szent Ferenc)

Írtam már sok kutyáról sok történetet. Mind része az életemnek, napjaimnak. Mind kezdődött és vége is lett valahol. Szerencsétlen, megkínzott életek, sötét nyomort hordozó sorsok, mély,gyógyulni nem akaró sebek. Láttam sok mindent, bolond fejjel gondoltam azt, új már nem jöhet. Tévedtem. Ma olyan érzés tekerte fekete kendőként a torkomat, mely még nem vert tanyát bennem. Az üresség. Ijesztően idegen, mégis ismerős. Egy egyszerű kérdés indította el, mégis órák óta keseríti gondolataimat. Pár napja megkerestek, fogadjunk be egy vén német juhászt. Beteg a lába, gyenge, öreg. Nincs helyünk, írtam sanyarú ábrázattal. Aztán jött egy kép. Egy árokparton kucorgó árva, öreg kutyáról. Valami olyan magány, fájdalom sütött róla, hogy valamit tennünk kellett.

Könyörögtem, rimánkodtam szerveztem és zsaroltam. Lett egy picuri szeglet, ahol nyugodtan lehet az apóka. Kitettük, hogy olvassátok, segítsetek, ha lehet.

És akkor jött az a bizonyos kérdés. Mi a története? Mozdult az ujjam a válaszra. Írtam a hideg, földszagú árokpartot, a gyomorcsavaró éhséget, az ijedt magány leplébe burkolózott félelmet. A fájó hátat, a rengeteg férget, a bolhákat. Aztán lassan kitöröltem a sorokat. Ez nem történet. Ez a jelen valósága.

Nincs története. Neve, múltja sincs. Nincs gazdája, meleg vacka, jó falatkái. Semmije sincs. Elvették tőle. Nem az életét, a létét. A lelkét. Zavartan kutattam az agyamban, mi lehet ennél borzalmasabb. Nem tudom. Azt viszont igen, hogy rajta kívül még sok ezer névtelen, múlttalan kutya rója céltalan útját, szerte az országban. Neki lett neve. WalterTata. Kis vacka is került, és tele a pocak. Elkezdődött a története. Neki már van. És a többinek?..

süti beállítások módosítása