Talán...

Orvos, hőség, értetlen arcok, sajnálkozó tekintetek. Kora reggeltől tartó ámokfutás. Gennyes szemek, fogatlan száj, rohadó bőr, csöpögő, nyüvektől nyüzsgő sebek. Ócska autó, ami nem indul, defekt, sóherság.

Aztán remény. A rendelő biztonsága, hitet adó profizmusa. (Film a vizsgálatról.)

Haza, ruha mosógépbe, mi zuhany alá. Lassan lecsendesedik minden. Fáradtan nézem a netet. Szurkoló emberek,hit, biztatás. Egy vén ebért, vak, vérző pislákoló életéért. Szorul a torkom. Van aki a szülinapi pénzecskéjét küldi, van aki a saját kutyáival szurkol. És persze a kritikusok. A tudorok, akik még egy platán levelet sem mentettek soha. De a lényeg a többiek. Bububa már csepeg az infúzió. Nem fáj a csikorgó kín. Talán évek óta először.

Mi pedig szurkolunk neki. Sokan.