Mi is voltunk ám a CACIBon :))
Iskolánk ismét meghívást kapott a CACIB nemzetközi kutyakiállításra, hogy bemutatót tartson. Ebben természetesen mindannyian részt akartunk venni, úgyhogy nagyon keményen gyakoroltunk. 2 hétvégén keresztül reggel 7-re mentünk ki a suliba, hogy összepróbáljuk a bemutatóanyagot. Én a magam részéről utálom a koránkelést, de hát ez azért mégiscsak a CACIB :). Nem sok iskola mondhatja el magáról, hogy eljutott idáig és mindenkin látszott, hogy büszke az eredményekre. 28-án reggel 8-kor már kint tolongtunk a suli előtt. A feszültség szinte tapintható volt, érződött a levegőben. A kutyák zizegtek, a gazdik mosolyogtak bár, de látszott arcukon az izgalom és a kíváncsiság egy kis aggodalommal vegyítve. Mivel 6 különböző részből állt a bemutatónk a szokásosnál többen voltunk, sokan közülünk első vagy második alkalommal vesz részt ilyenen. A klubosok és a kiképzők, akik már nagyjából hozzászoktak a rivaldafényben meneteléshez kicsit oldottabbak voltak, és megosztották tapasztalataikat a minis és ovis gazdikkal. Mikor megérkeztünk a Hungexpo kapujához kisebb nehézségbe ütköztünk mivel a kapun, ahol be kellett volna mennünk nem elég, hogy ki volt írva, nagy betűkkel, hogy KUTYÁT BEVINNI TILOS!, de tényleg nem akartak beengedni minket :) Dorka, aki amúgy is, hogy szépen fejezzem ki magam, felfokozott idegállapotban volt, felhívta a rendezvény szervezőjét és elintézte, hogy mégis bemehessünk. Majd mikor sikerült átjutnunk ezen az akadályon a következő kapunál is eljátszották velünk ugyanezt…ment az újabb telefon és 15 perccel később már ott is álltunk az épület bejárata előtt és Lacit hallgattuk, aki elmondta, hogy hogyan szoktassuk a kutyákat az új területhez a fennmaradó időben. Majd szélnek eresztett minket… Ekkor léptünk be a helyszínre, ahol számomra bizarr látvány fogadott. Minden négyzetcentiméteren kutyákat lehetett látni. Agarak, mopszok, dobermannok, uszkárok, border collie-k, spánielek stb. amíg csak a szem ellátott. A gazdik sürögtek-forogtak a kutyák körül, előkerült ott mindenféle eszköz a kutyák szépítésére a szimpla fésűtől egészen a hajvasalóig. Mindenki elhivatottan törekedett arra, hogy az ő kutyája legyen a legszebb. Akármennyire is lenyűgözött a látvány, ugyanannyira el is borzaszott. Sosem járatnám ilyen versenyekre a kutyámat. Én annak a híve vagyok, hogy egy kutya, legyen kutya. Futkározzon, játszon, legyen vizes, koszos, kutyaszagú, amellett, hogy persze tudjon viselkedni is. Az együtt töltött időt szeresse, élvezze ki ő is, lelje örömét abban, amit csinál. De természetesen ez csak az én szubjektív véleményem, és nem ítélem el a kiállított kutyák gazdáit, hiszen, ha meg akarjuk tartani a standardokat, akkor bírálatokra igenis szükség van, és egy tenyésztő igenis szánja az ilyen dolgokra az idejét. Egy óra múlva a cerbisek között az izgalom elérte a tetőfokát és beléptünk a vörös szőnyegre…nem viccelek..tényleg vörös szőnyegen bemutatóztunk. Szintén tapasztalat, hogy a bemutatón kutyáink mindig jobban figyelnek, mint a gyakorlások alatt, és ez most sem volt másképp. Igaz a saját kutyámon kívül a többire nem maradt időm figyelni, de mivel Sophie egész szépen teljesített tudtam, hogy a többiekkel sem lehetett ez másként. Az engedelmes után következett az, amitől a legjobban tartottam… Sophie, dog-dancing bemutatója. Mivel az elmúlt hetekben nagyon sokat dolgoztam, sajnos kevés időm maradt Sophie-val foglalkozni, és amikor sikerült pár órát eltölteni vele szinte csak az engedelmest gyakoroltuk, ami elég nagy hiba volt, és úgy indultam neki az egésznek, hogy lesz, ami lesz. Dorka és Nóci is nyugtatgattak az elején, hogy rajtunk kívül senki nem ismeri a koreográfiát és még, ha bele is ront a kutya, akkor sem fogja észrevenni senki. Ebben (aki ismer tudja, hogy ez mekkora dolog tőlem :P) igazat kellett, hogy adjak nekik. Sophie teljesítménye viszont minden várakozásomat felülmúlta, még soha nem sikerült ennyire együtt mozognunk a zenére és ennyire pontosan végrehajtani a feladatokat. Nagyon büszke voltam/vagyok a kiskutyámra…amikor ránézek mindig eszembe jut hol kezdtük és hol tartunk most. Sophie az első kutyám, aki olyasmit adott nekem, ami biztos egész életem során el fog kísérni. Talán mi emberek el sem tudjuk képzelni azt a határtalan és önzetlen szeretetet, amit kutyánk érez irántunk. Nekem a világ legnagyobb élménye, amit semmire sem cserélnék fel, mikor belenézek a kis beagle-m szemébe, amiből csak úgy sugárzik a szeretet, és látom rajta, hogy boldog és egészséges. Visszatérve a CACIB-hoz, utánunk Zita és Cora következett és mutatták be kutyaerönléti és fitness programjuk összefoglalóját. A nézők láhatták, hogyan dolgozzák ki megfelelően kedvencük izomzatát, tartsák formában… Majd jöttek a mini kutyások :)), akik debütáló programjukkal érkeztek. Az ő bemutatójuk eddig ugyanolyan volt, mint a milyénk…csak miniben…most azonban teljesen más anyagot állított nekik össze Dorka. A nézők hatalmas kacagásban törtek ki mikor Manó és Ödön a velük egyforma méretű plüssbékát cipelték a gazdihoz…tényleg nagy sikerük volt! Majd következtek ovisaink, akik azért különlegesek, mert minden kölyök 9 hónap alatt volt, de ettől függetlenül tökéletesen hajtották végre feladatokat. Nagyon büszkék voltunk rájuk. Bemutatónk az örző-védővel végződött. Laci, Tina, Zsizsu, Heléna és Archibald egy jelenettel mutatták be, hogy milyen jól képezhetők a kutyák a bűnözők ellen. Zsizsu, az áldozat békésen stálgatott, mikor Laci a támadó odalépett hozzá és elvette tőle a táskáját. Tina, aki éppen arra járt képzett kutyájával, ekkor azonnal cselekedett és utána engedte. A kutya gyönyörűen harcképtelenné tette a bűnözőt, ám gazdája szavára rögtön elengedte, és elvezették. Hát ennyiből állt a Cerberos Kutyaiskola CACIB-os bemutatója. Minden izgulással és idegeskedéssel együtt is nagyon élveztük, és büszkék vagyunk a tanulóinkra, akik bizonyították, hogy nem hiába jöttek el iskolánkba. EZÚTON IS MINDENKINEK GRATULÁLUNK A TELJESÍTMÉNYÉHEZ!
