Cerberos Kutyaiskola Budapest

Cerberos Kutyaiskola Budapest

Szilvafa

2017. augusztus 28. - cerberoskutyaiskola

maa.jpg

Eléreeem! El kell hogy érjem... Kepesztetek az öreg szilvafa alatt. Ott az a nagy, amelyik hamvas kabátban kucorog. Na az kell nekem..
- Nem éred el. Béna vagy - kuncog mögöttem öreganyó hangján Majácska. - Dehogynem, csak azért is leszedem azt a benga szilvát! - morgom mérgesen, és néha még ugrálni is próbálok. - Ezt ne csináld - búgja szinte jóságosan a vén kutyanyanya. - Nevetségesen nézel ki!

- Nincs valami dolgod? - érdeklődöm bosszúsan. Menj labdázni! - Rám néz gyönyörű, éjbarna szemével. Emberen túli bölcsesség szivárványlik benne. Sokat megélt, átszenvedett tudáslángocskák villognak a kaján huncutság mellett. - Ráérek - vigyorogja. - Tudod, furák vagytok ti kétlábúak. Kitöritek valamiért a nyakatokat, amit nem tudtok elérni. Mérgesek lesztek, aztán létrát hoztok, felnyögitek magatokat rá, majd mikor felértek a szilváért, megláttok egy mégszebbet, mégfeljebb. Közben tapostok azokon amik éretten lepotyogtak a lábaitok elé. Fura. Mi kutyák máshogy működünk. Megesszük ami az orrunk előtt van,és holnapra az a szép is idepottyan a földre. Na de ugrálj nyugodtan. Én megyek megkeresem a szőke lányt. Ő az én emberem. A barátom-mondta és elballagott. Kicsit furcsán néztem utána,majd a földre. Igaza van. Szégyenkezve szedegettem a földről a gyümölcsöt. Megint tanultam tőle. Remélem nem utoljára...

süti beállítások módosítása