Halk csattanással csukom be az ütött-kopott öreg gyújtó tetejét. Az apró mécses kicsi lángja óvatosan billeg, újszülöttként vibrálva, szinte csodálkozva tekereg a kanócán. Nem tudja, hogy őt a búcsú, a gyomortekerő fájdalom szülte. Egy öreg kutyáért gyúlt, tisztelet és szeretet jelképe. Az emlékezésé. Tatu elment. Az amit adott nekem, itt maradt velem. Csendes emlékek.

Mikor érkezett, két éve már a doki azt mondta, hónapjai vannak hátra. Ezen Fred nevetett, és szembe ment a jóslattal. Harcos lelke vitte tovább nyomorék testét. Hihetetlen akarata, csibészsége, tanító keménysége örök lecke nekem. Már pár nap után éreztem, jó nevet kapott. Na nem az eredeti táncosra utalva. Sokkal inkább hasonlított Rejtő Piszkos Fred kapitányára. Mogorva volt, és zsémbes, de nagyon szerethető. Imádta a hasát, és mikor úgy érezte késik a jussa, már szállt is a suli felett a Bvau-Bvau (szigorúan kétszer, aztán rövid szünet). Ha olyat talált a lábaskájában, amit nem szeretett, úgy vágta ki belőle, hogy csak úgy csattant.

Sokunkat szeretett is. Ezt onnan tudtuk, hogy nem harapott meg azonnal. Enikő kilenc havi, napi gondoskodás után néha hozzáérhetett. Néha. Nevetségesnek tűnt mikor fiammal készültünk hogy ráadjuk a ruhácskáját. Megszámlálhatatlan agresszív kutya után szinte sután birkóztunk a nyugger tatával.

Csak a szeme.. Az mindig a távolba nézett. Oda a szeles mezőre, ahova a többiek futni jártak. Ilyenkor ismét egy könny szaladt ki a szeméből. Szeretett volna vágtatni, szöszmötölni, de a hatalmas, harcos,lángoló lelkét bilincsbe verte a nyomorék test. Aztán pár napja már nem ment Eni elé. Lebénult teljesen. Hazahoztuk. Utálta. Fejével verte a box falát. Menni akart, és mi elengedtük. Az öreg zsivány utolsó mágiájával még tett egy varázslatot. Csiribú-csiribá, és az ő könnyei most a mi szemünkben csillognak tovább.

Nézem a lángocskát, de az idő megy tovább. Várnak a többiek. Eni már megy Bencével futni a havas, kopár mezőre. Könnyben ázó arca még felém fordul, aztán futni kezdenek. Mosolygok, mert én látom,,hárman vannak. Tatu vágtat velük boldogan. Elnyújtott teste szembe fut a széllel, szabadon.Jó utat öreg barátunk!