Cerberos Kutyaiskola Budapest

Cerberos Kutyaiskola Budapest

Virágba borult minden

2017. április 13. - cerberoskutyaiskola

tavasz.jpg

Virágba borult minden. Lassan bugyolálja zöldbe a szeszélyes tavasz a fákat. A sokadik tavasz, és rengeteg fa. Valamiért minden évben rácsodálkozom, mintha most lenne mikor apu kezét fogva, állandó kérdéshullámokba borítva szegényt, apró gyerekként a ligetben tátott szájjal botorkáltam. Apró csodák, igazi kenyere a szemnek.

Egy pufi poszméh ügyetlenül, lomhán próbál cikázni az ágak között. Aztán, mint aki most ébred,  körbenézek. A kutyák szöszmötölnek, elpotyogott jutifalatot kajtatnak, teszik amit szoktak. Elindulok, és mint mindig, Gandi, öreg barátom csatlakozik hozzám. Vén, rogyadozó lábai tétován viszik tovább a meg nem törő akaratot. Mindig elkísér, a maga csendes módján állandó társam az ellenőrző körutamon, ahol megnézzük, hogy mindenkinek legyen vize, hogy a szemtelen szarkák mennyire borították innen onnan lopkodott szeméttel a pályát. Nem nagy táv, de szinte már szertartás. Közben beszélgetünk, és néha bizony előkerül némi finom falat, ami szinte azonnal el is tűnik az ősz, hangosan nyammogó, fogatlan szájban. Ballagunk. A csendet néha hangos madárdallam veri szét, csilingelve szórva a szépséget fáink között. Kicsit megállunk, hisz még nekünk, kemény fiúknak is kell a szusszanatnyi pihenő. Aztán ballagunk tovább. Nem lát bennünket senki. Talán csak az Isten mosolyog ránk valahonnan. Tavasz van. Örülünk. Gandi és én...

süti beállítások módosítása