Ha szuszognak a gombócok...

Ballagok a suliban. Lassan érek a kisházhoz. Nyitnám az ajtót, mikor bentről izgatott beszédfoszlányok úsznak a fülembe.

- Vigyázz, támad! Vidd innen! Mindjárt neked megy!

Döbbenten állok az ajtóban. Odabent tapasztalt kutyások, kiképzők vannak! Napi szinten foglalkoznak veszélyes ebekkel! Mi a fene lehet bent ami ekkora riadalmat kelt? Biztos rozsomák, döntöm el, és bátorságot magamra erőltetve benyitok. Bent népes társaság áll körbe valamit. Bekukkantok, és vigyor ül az arcomra. Egy nyeszlett macska pózol peckesen középen. Hehe, ettől csináltak be... Aztán még mielőtt röhögni kezdenék, meglátom a leragasztott, karmolt kezeket. Ahogy kuksolok, elő botorkál három szőrcsomó. Juuuj - szakad ki belőlem a gyerekes csodálkozás. Kismakkák... Aztán hirtelen elkomorulok. Ki az a hülye, aki egy kutyasuliba költöztet egy macskacsaládot???

- Úgy találtuk itt a suli előtt a bokorban. Valaki kidobta őket..

De szeretem. Fene a nyakát ,ide rakja őket, kutyakajának. Most mi a fenét kezdjünk velük??? Macskások fullon, hely egy szál sem. A három törpe meg a mama. Édua sorolja a neveket, amiket azonnal kiosztott a tekergőknek. Áh, ki tudja ezt megjegyezni... Mint valami pigmeus ima. Na, majd én elnevezem őket. Szóval Pikk, Pakk, Pukk, és a mami, Szeletke (felülről kifejezetten hasonlít egy nagyon vékony kenyérszeletre). Tudományos alapossággal megvizsgáltam a szőrjojókat. És nem igaz hogy gügyögtem! És az is rágalom, hogy nem akartam őket letenni!

Szóval, aki szeretne macska gyereket, vagy Szeletkét, szóljon!