Még töltök egy cigit, aztán elballagok. Nézem a lecsendesült irodát, most béke van. A rémek, szörnyűségek a kikapcsolt monitorok mögé szorultak. Ritka nyugalom, furcsa is egy kicsit. Lassan rágyújtok, mikor a kanapéról elém tottyan Nudli. Kicsit bambán,narniásan ácsorog velem szemben, majd a széken heverő pórázához baktat. Tudja, megyünk. Megszokott egyszerű csoda. Nem szóltam, nem mozdultam. Mégis. Ismer. Mert csendes árnyékom ez a mókás paprikafejű bolondos fickó. Szegényebb lennék nélküle. Köszönöm Nudli. Köszönöm Barátom..