Mert pihenni, azt kell...
- Marhaság - mormolom magamban - mindenki szakértőzik.
- Pihenni kell, hú de szarul nézel ki, mikor aludtál, nem vagy jól?
Semmi bajom. Jó, hogy megoperálni nem akarnak. Nem vagyok fáááradt,,dúdolom,,és azzal a mozdulattal bekanyarodok az egyirányú utcába,,a forgalommal szemben. Ejnye mennyi hisztériás sofőr van! Elnéztem,,hát elnéztem... Nincs velem semmi baj. Most is két perc alatt rájöttem, hogy a százéves bérház kapuja nem nyílik, hiába nyomkodom a kocsi távirányítóját.
- Tudod Nudli, fordulok állandójellegű lakó és tettestársam felé - alszunk egyet, és minden rendben lesz. Hm, a kocsiban felejtettem, nézem a póráz üresen fityegő végét. Vágta vissza. Nudli érdeklődve kuksol a hátsó ülésen.
Na jó. Tényleg rám fér egy pihenőnap. Holnap tespedek, döntöttem el hirtelen. Megszervezzük, nézek Nudlira. Reggel addig alszunk míg bírunk,íés majd meglátjuk, dőltem az ágyba. Kb. fél óra múlva hatalmas zuhanásra ébredtem. Nudli leesett a fotelból, majd mint aki jól végezte dolgát hortyogott a szőnyegen tovább. Végre reggel! Stratégiát készítünk. Zsebeim heveny vizsgálata után úgy döntök, ma kégli buli lesz. Van parány. A hűtő csak úgy dagadozik. (Van még három tojásom, egy kovászos uborkám, meg némi töpörtyűm). Akkor hát bevetem magam a friss ropogós online filmek világába. Kényelmesen elkucorogtam régi, hatalmas fotelemben, és kapcsolódtam a netre. Illetve nem. Kikapcsolták. Ejnye. Elfelejtettem befizetni...Semmi gond. Előszedem évek óta tekintélyesre duzzadt dvd gyűjteményemet. Elgondolkodva nézem a három tokot. Egy üres, a másik kettőt meg tudom fejből. A könyveim itt ott, más más helyszíneken leledzenek. Hm hm. Hoppá. A tabom! Azon halmokban tülekednek a könyvek! Elégedett halk nyöszörgéssel kezembe veszem az eszközt. Jelszó. Beírom. Minek? Megint beírom. Megint minek? Aztán azt közli, menjek a búsba, ha még valamit bepötyögök, akár mehetek is a sóhivatalba.
- Rohadj meg - mondom. Aztán fénysugár hasit az unalom szürke egén. Van rikkem,rukkom,rekkem. (nem kívánt törlendő) Szóval az a cigisdoboz nagyságú kütyü, amit ha beaplikálok a számítógép megfelelő repedésébe, oltári vizuális élményekkel tölti be senyvedő retinámat. Műxik!!! Kattingatok, nézelődök. 397 rész Dragonball. Más semmi. Jajjj. Tényleg, hát még én raktam rá, valaki kérésére. Mindegy. Ha japán rajzfilm, akkor japán rajzfilm. . Élvezeti értékét nagyban csökkenti, hogy minden második rész japánul van. Ebben nem vagyok túl erős.
Belemerülve Songoku kalandjaiba, (most a szörnyű Dermesztővel harcol) hangos gyomorkorgás térít magamhoz. Gyerünk rántottát gyártani. Csikóügetésben vágtatok a konyhába, Nudli haverom négy lábon pattogva utánam.
- Gaz DermesztőNudli - ordítom - én Songoku most legyőzlek. Idiótán körbeugráljuk a konyhát, közben furcsa hangokat hallatunk. Végső csapásként kezeim láthatatlan labdát gömbölyítenek, és szörnyű KÁMEHÁME kiáltást követően a semmigombócot felé lövellem. Nudli (bull terrier) boldogan keresgéli a levegőlabdát a sarokban. Vigyorogva fordulok a serpenyő felé, aztán hirtelen elkomolyodom. A konyha ablakon keresztül két megrettent arc bámul rám elhülve. Hallották harci ordításom, és azt hitték, rám ömlött valami forró. Zavart fejjel elkullogok.
Sötétedik. Megunva a szörnyű rajzolt csatákat, hirtelen felindulásból fekvőtámaszozni kezdek. Én marha. A másodiknál roppan a roncs könyököm. Dörzsölöm, ugrálok. Közben leverem az étolajat. Habzó szájjal nézem majd káromkodva indulok a felmosóért. Azt is minek. Mire visszatérek Nudli már felhörpölte. Bravó. Megvan az éjszakai progi.
Lefekvés után egy órával jött a első vágta. Lázasan kapkodom magamra a gönceim. Macinaci, pólóra bőrzakó, egy bakancs, hol a másik??? Nudli halkan nyikorog az ajtóban. Mindegy. Egyik lábamon bakancs, másikon papucs. Felrántom az ajtót. Jeges levegő csavarja meg fedetlen torkomat. Kapkodva felkapom a székről a baba kék törölközőmet, nyakamba gyömöm és vágta. Pont kiértünk.
Megkönnyebbülve ballagunk vissza mikor a kapuban földbe gyökerezik a lábam. A kulcs! A konyhaajtómban hagytam... Mérgesen rángatom a kilincset. Keresgélek a zsebemben. Ezt a vacak zárat egy dróttal is kinyitnám.. Matató kezeim rákulcsolódnak a kocsikulcsomra. Hoppá, abban csak van valami eszköz! Hamar kezembe kerül fiam ajándéka, egy méteres bozótvágó kés. Ha ezzel kicsit megfeszegetem... A kapu előtt állva épp nekilátnék, mikor hirtelen kinyílik és ugyanaz az arc néz rám aki a konyha ablakomon át élvezte végig harcomat DermesztőNudlival... Egy bakancsban, fél papucsban, nyakamban egy babakék törülköző. Machete, fáradt vérben forgó tekintet.. Rövid sikkantás után elszaladt. Azóta kerül valamiért. Még négyszer jöttünk ki az éjszaka folyamán.
Reggel hullafáradtan kortyolgatva kávémat ,gyújtottam rá a kisudvaron. Nem szeretem a világot. Köztük a szomszédomat sem, aki vigyorogva lép oda hozzám.
- Hú de szarul nézel k -mondja - pihenned kéne...
- Lehet, hogy megütlek - morgom neki halkan - és akkor sokáig csúnya leszel.. Elsietett, én bementem és lerogytam a székre. Nudli sem volt friss,álmos malac arca érdeklődve mered a fejembe.
- Tudod Nudli, mondom csendesen, még egy szabadnap, és mindketten beledöglünk. Mintha értené, fejét a combomra rakja, és farokcsóválásba kezd. Hiába. A barátom.
