Két érett úriember kulturális szórakozása, avagy Rezgő Fater, én és a tévézés.

Már délután megbeszéltük az esti programot. Mivel mindketten támogatjuk a magas színvonalú szórakozást, ezért tévénézésben állapodtunk meg. Választhattuk volna még az alvást vagy az olvasást, bár az utóbbi nála nehézséget okoz. Nehezen lapoz. Na, szóval tv. Már a műsort is kinéztük, bár ebben nem volt tökéletes az egyetértés.
Ő az ufósra szavazott (két fülremegés igen, egy nem), de szerintem csal. Szóval nyomozunk, meg helyszínelünk, meg minden.

Közben elérkezett egy könnyű vacsi ideje. Szalonnámat majszolva harcoltunk. Ő a bőrkéért, én meg a levegőért, mert a röhögéstől egyben nyeltem le egy öklömnyi kenyeret. Kettő fogával cuppogva szopogatta a körömnyi bőrkét, majd harciasan morogva belerázott egyet. Ezt követően egy fél órát kereste mert elszállt a fogatlan szájából. Mikor eldőlt, hogy életben maradunk, folytattuk a magvas szórakozást. Teljesen beástuk magunkat a post mortem meg a gén azonosítás világába, mikor tökéletes technikai tudásomat villogtatva megnyomtam egy gombot a távkütyün. És akkor elszabadult a pokol. A tv elkezdett ordítani, Rezgő Fater kivágtatott az előszobába, olyan hangot adva mint mikor valaki erősen nyomkod egy sípolós gumicsirkét. Ugat,hasított belém a felismerés. Közben az előszobából hallatszott egy koppanás, és csend lett. Kivágtattam, és a következő látványban volt részem. Az öreg vaksi nagy házőrző feladata közben nekirongyolt a bejárati ajtónak, és a kopptól szédelegve ott ücsörgött előtte. Mint a prérifarkas a rajzfilmben. Csak itt nem voltak csillagok. Azonnali mentésbe kezdtem, és bevittem a harcias apókát. Kiutaltam neki ambuláns gyulai kolbász csücsköt és kapott egy buksi puszit is. Lenyugodva újra a filmbe temetkeztünk. Viszont valami nem stimmel. Lehet hogy már ezen az adón is ufók vannak? Gyanús!

Írta: Joó István