Mi jár a fejemben...

Hát sok furcsaság. Talán nem is mind helyes, vagy okos. Ott motoszkál csendben az a tíz év, amit részben kutyák rehabilitációjával töltöttem. Sokan voltak. Morgósok, félénkek, sérültek. És ott vannak a kóborok. Nem egyet hónapokig etettek, csalogattak emberek, akik szívében egyre nagyobb helyen kucorodott az a kis kóbor jószág. Örömük, ha egy lépéssel közelebb jött, az ijedtség, ha egy napig nem látta elmosódott alakját egy-egy bokor alján. Aztán ott állni egy véresre lőtt test mellett, lelkükbe ütve örök sebet, nem sikerült.

Van úgy, hogy beérik a munka, a fáradság. Megvan a jószág, csak hogyan tovább. Fél az érintéstől, nincs hite az emberben, bár mitől is lenne... Aztán peregnek a napok. A hit, a szeretet szótlan ereje megoldja a bizonytalanság maszkját. Ezek jó történetek. Csak ritkák.

Többsége vérben ázva ér véget valamelyik ködös hajnalon. A vadász pedig - azt gondolva mekkora egy predátor - mint aki jól végezte dolgát beül a flancos terepjárójába és hazapöfög, elmondani az asszonynak, mekkora hős. Kérdéseim lennének. A törvény embereinek, a politikusoknak, és a magukat eladó "állatvédőknek." Ki hagyta magukra ezeket a szerencsétleneket? Ki nyeli be a sintérbiznisz millióit? Ki találta ki az állatvédelemre fordítható 40 milliót? (Két ugrás ára a vizes vb-n). Miért maradtak abba a vadászkamarával a tárgyalások? (Voltak, hisz aktív koromban részt vettem rajtuk, és nem is álltunk rosszul..) Miért tűntek el a sintér és vadász ügyekkel kapcsolatos követelések az állatvédelmi petícíókból, átadva helyüket más, populárisabb, tehát a tömegek figyelmét jobban elterelő pontoknak? Hm? Tudja fene. De azért furcsa. Szóval. A kályhától. Ki kutyája a kóbor eb? Miért nem büntetik akár ivartalanítási kötelezettséggel? Mire jó a sintér? Valaki?
Egyébként valószínű ha ezt kiteszem, jön a soros ellenőrzés, csaplezárás, stb. Megszoktam már. De attól még kíváncsi vagyok...

Ő is egy a szerencsések közül.