Július 2. péntek

     Péntek délután szokás szerint kiköltözködtünk a sulira. Laci még ment kutyázni, így én sziesztáztam egyet. Visszafelé felszedte Nócit és Gerit, és este végre valahára elkészült a lenti birtokunkon a tűzrakóhely. No, fel is avattuk. Hajnalig ment a tűznézős, végrenyugalomvan felnőttesbuli.


Július 3. szombat

     Néhány órácska alvás után ködre ébredtünk, én konkrétan azt hittem, hogy a vadiúj tűzhelyünk füstöl még, de ahogy közelebb mentem, a „füst” távolodott – leesett, hogy ködcsík.

     Laci épphogy csak visszaért a kutyák felszedéséből, már gyűltek az új tanulók. Ő is hozott egy új maszek kutyát, Tündi szomszédjában él, mudi kislány, a gazdi tisztában van vele, hogy ő rontotta el a picilány, de nincs veszve semmi. Ő is jött velünk a pusztai sétánkra.

     Az új tanulóink nagy rész hiperaktivusz ifjú eb. A séta elején volt is feszes póráz dögivel, de ahogy haladtunk az alsó terület felé, egyre jobban jöttek rá az ebzetek és a gazdik, hogy hogyan is működik ez valójában. A séta végére már mindenkinek jól ment a lazapórázos közlekedési mód.

     BH előtt piknikeltünk egyet. Befutott MágusEszti. Mágusnak annyira melege volt, hogy az asztal alatti helyben maradást akarta volna gyakorolni, de azért Laci nem hagyta ezt annyiban.

     Mi Nócival délben otthagytuk őket, felmentünk szocizni. Bagirát nyertem meg. A tündérsztafliba rögvest beleszerettem, órákig a kezem ügyében is maradt, had érezze, milyen egy erőteljes női kacsó.

      „Állatkínzó”-klubon a megbeszélt napirendek után, kicsit elkalandozva, néhányunk jellemrajzát elemeztük. BagiMama cseppet szégyenkezett a „meztelenségétől”, Dorka szokásához híven bedurcizott a csupasz valóságtól, Tücske pedig csak jobban begörcsölt.

     Eközben Laci a Majorban tartott iskolát, elhívta magával Balázst tanulni, Gerit Árchizni, plusszként Nóci is velük ment, csak úgy csatlakozásképp. Visszafelé shoppingoltak az esti sütögetéshez.

     Mi Tücskével tüzet raktunk nedveskés fából, gyújtósfolyadék nélkül, papírral (a papír nyomata maradjon a mi titkunk). Zita tusolt. Laci lefeküdt aludni. Balázs, KisPisti, Geri és Nóci szállítmányozta az ezt és azt a fölső területről, ami kellett még az esti komforthoz. Én Zitától kaptam egy óriásbicsakot, ez egy pink, 5 cm testtel rendelkező cuki darab. A hagyma vágása még nem nagy nehézség egy ekkorka játékkéssel, no, de a kilós kenyér. Bizarr látvány voltam, de lelkem rajta, gusztusos 1,5-2 centis kenyérszeleteket vagdostam belőle.

     A tűz is szépen izzott, a kaja is sült, a hangulat is szépen alakult…


Július 4. vasárnap

     Reggel előrébb hoztuk az őv-t, az alapot, így az ébredést is. Bones-nak, mikor kikecmergett a lakókocsiból, akkor láttam, hogy az amúgy sem csepp nyelve óriásira dagadt. Azonnal keltettem Lacit, hogy iszonyat gáz van, a kutya valamire allergiás, duzzad a nyelve. Aprólékos vizsgálódás után fedeztünk fel egy szúnyogcsípésnyi dudit a nyelve alsó részén és annak is a végén. Ahogy megfogtuk, láthatóan fájt neki az egész, a dudorból genyőce robbant ki, rettentően sok(k). Azonnal kálcium után kajtattunk, valakinek tuti van, végül Tücske hozott egy adagnyi sandozt, fecskendővel nyomtuk a szájába a kálciumot, de mindig csak ideig-óráig lanyhult kissé a dagadás. Egy pók csípte meg. És attól lett ilyen.

     Az alapot is úgy tartotta meg a Laci, hogy én menet közben állandóan mentem nézni a nagyfiút, hogy mizu van a nyelvével, de a rengeteg fertőtlenítés és kálcium meghozta az eredményt, egyre kisebb volt a nyelve, de még így is hatalmas.

     Az alapon eközben minden a menetrend szerint haladt, megtanulták a helyes pórázkezelést, az igazodást és a láb mellett közlekedést.

     11-től pótvizsga volt. A közepesek közül nem jöttek, viszont az alaposok megjelentek. Mollyval most MollyMama vizsgázott, és a tőlük várható szép munkát be is mutatták. Hubiék sokat kihagytak és ezért jöttek újra vizsgázni, de a kis terrornyekegő csöndben, szépen dolgozott, Goldiék nagyon ügyesek voltak, le a kalappal előttük, viszont BendiPapa ugyanúgy le se tojta az egész cirkuszt, mint ahogyan az oktatásokon is. Sajnálom Bendegúzt, nem ezt érdemelné, a kutya mindent tudott, csak annyira tojt a gazdira, amennyire az rá. És itt most asszem jöhet a hosszú sípszó, ami a véleményemet takargatja. Egy vigasztaló volt csupán, Zénó önfeledten játszott végre Mollyval és Goldival. Zénónk az a magyarvizsi, aki mikor Anyájával lejöttek, behúzott farkincával, morogva ki se mozdult a szoknyája mellől. Rettegett minden négylábútól, ami érthető, hisz csak rossz tapasztalata volt az eddigi életében – állandóan támadások érték sétáik során és mindig megtépték – és Anyája is kellőleg beleerősítette, hogy: igen Zénó, félnünk kell.

     Lassacskán felmentünk, beszélgettünk még kicsit, és utána pakolás és indulás volt a program, hisz irány volt az állatorvosunk Bones nyelvével.

Írta: Tina