Hát megint karácsony. Hatalmas szeretetgombóccal a nyakukban átszellemült arccal járkálnak az emberek.

Lassan elcsendesedik majd a város, a falu. Szelíd, suttogós szeretet lopózik a sürgölődő konyhákba, az ajándékot dugdosó szülők, nagyik, papák, színes rajzokat varázsló gyerekek izgatott, csillogó szemébe. És ez így jó. Csak ne feledjük soha. Nincs mindenkinek ünnep. Vannak magányosak, árvák, otthontalanok. Betegek, szegények, éhesek. Nekik most lesz a legnehezebb. Nem mondom, hogy segíts rajtuk. Köss inkább üzletet. Adj valamit. Egy tányér levest a szomszéd bácsinak. Egy kopott takarót a hajléktalannak. Egy mosolyt a furcsán maga elé motyogó néninek. Egy bélelt dobozt a kóbor kutyáknak. És kapsz érte. Ez az üzlet. Az ellenérték egy könnycsepp az öreg szemekben. Egy hideg kutyaorr érintése a kezeden. Meleg, furcsa, jó érzés a szívedben.

Boldog, békés karácsonyt kívánok!
Joó István