Június 19. szombat
Mivel mi már péntek délután kiköltöztünk a sulira, így nem volt oly hajnali a kelésünk. Aludni azért nem sikerült eleget, mert oltári vihar verte a lakókocsit, és persze a milliónyi szúnyog nálunk keresett menedéket és lakomának valót. Mire végre sikerült volna elaludnunk, addigra a péntek délután az autók közül felkukázott francia lánykánk - akkori nevén Bizbaszka – égtelen horkolásba kezdett. Mi, akik boxereken szocializálódtunk, egy hortyogó francia bulltól nem tudunk aludni? Vicces cseppet! De ez volt.
Kómásan, kávéért kiáltva indult Laci Archiért Óbudára. Hét előtt vissza is érkezett, addigra én elrendeztem a toalettem és a kutyákat is. Mire az első alaposaink elkezdtek szállingózni, már szalonképes volt a hangulatunk.
Alapon már csak az utolsó simítások voltak hátra a vizsgáig, újra elgyakoroltuk a vizsgapályát és a helyben maradást. Még mindig akadt kutya, akinél kérdésesnek látszott a vasárnapi vizsga kimenetele. Sosem értem ezeket a gazdikat. Annyiszor hangoztatjuk, hogy nem elég hétvégente megjelenni és részt venni az oktatásokon, otthon is gyakorolni kell, minden áldott nap, minimum 30 percet. Mi csak megmutatjuk a helyes feladatokat, a gazdiknak gyakorolni-gyakorolni-gyakorolni is kell. Ja és a „falkavezér” – nem hiába van belőle elméleti teszt, anélkül fabatkát sem ér a munkája. Ezek azok a gazdik, akiken már mi sem tudunk segíteni.
Miniseink tízre jöttek. Nagyrészük még sose járt az alsó területen, így most alkalmuk volt szokni a pályát. Náluk is már csak a vizsgapálya gyakorlása folyt. Eközben mi megreggeliztünk a lakókocsinál. Nóci hozott meggyet, Laci kinnfelejtett csokiolvadékjába mártogatva ínyenckedtünk egy cseppet.
Bh-saink kiszorultak minden pályáról, ezért ők kint a réten gyakorlatoztak, pályamunka ment ezerrel.
Szoci után hivatalos volt a csapat Tücsihez, egy kis csapatépítő sittpakolásra. Mire odaértünk, Tündi és Kata már javában hordta a konténerbe a kislakrészből kikotort sóderes földes izét. Dorka hozott még lapátokat, hogy legyen mivel lapátolni a talicskákba a sittet. Tüccs mint örök pesszimista, nem hitte volna, hogy az egész dombot, ami inkább hegynek tűnt, be tudjuk tuszmákolni a csepp fémkaszniba. Jelentem: sikerült! És igen rövid idő alatt. Mindezt az iramot 1 csákány és 1 lapát bánta. Mondjuk a csákány rehabilitálódott Laci által. Közben újra leolvastuk Bizbaszka chipjét, és meglestük a petvetdata.hu-n, hogy legalább regisztrálva van-é az ebke. Fent volt a világhálón. Emo a becsületes neve (szegénykém, hogy mennyire nem illett rá ez a név).
Mikor visszaértünk a sulira, vettünk egy frissítő fürdőt az új mobilzuhanyokból, mennyei volt. És megnéztük újra a netet, hátha valaki keresi végre a kukázott leányt. Keresték. Így meglett a gazdi telefonszáma, hívtuk, hogy vasárnap tudjuk szállítmányozni az elveszett ebzetüket, ha nem jönnek érte. Nem jöttek.
Vacsi most kivételesen nem sütögetés volt, hanem rendeltünk pizzát, mindenki fáradt volt a tűzrakáshoz, miegymáshoz. Míg nem jött a futárfiú, barkobáztunk. Rég viháncoltunk ennyit. Kaja után sátorállítás és alvás következett.
Június 20. vasárnap
Vizsganapra ébredhettünk. Alvásidőnk megint kevéskének bizonyult. Gyorsan elrendeztük a pályát, kijelöltük a helyben maradás helyeit, leszórtuk a kannákat a terület közepéről, vizsgához már csak nem kellenek. És felmentünk a megérdemelt kávénkért, amit Nóci és KisPisti szervírozott a közértből.
Vizsgázóinkat felállítottuk a pályára, és jöhetett az adminisztráció. Amikor a közepesek végeztek a vizsgalapok fejléceinek kitöltésével, Lillával lementek a minis területre kicsikét még rohangászni, oldódni. Alaposaink, a minisekkel együtt megkapták az elméleti teszteket, 10 percük volt rá. Szétszéledtek a pálya minden csücske felé kicsiny klikkekben kitölteni, azt hitték, így lehet csalniuk, na, ez nem jött össze.:) Minden csipetnyi csoport mellé állt egy oktató felügyelni a vizsga tisztaságát. Mikor ezzel végeztek, Laci lemasíroztatta őket az alsó terület mellé, és kezdődhetett a vizsga gyakorlati része.
Először a közepesek vizsgáztak, Laci bírálta őket szokás szerint. Lilla megint kitett magáért, nagyon szép munkákat láthattunk. Két vizsgaismétlés lett csak. Pillééknél gazdianyu annyira vizsgastresszes volt, hogy a piciny ebke nem tudta már lereagálni mással, mint azzal: „hogy, anyu, ha ez ennyire rossz neked, akkor menjünk innen, de iziben!”. Pötyiéknél meg a gazdi gyakorláshanyagsága látszott meg, sem a „falkavezért” nem tartják be otthon, sem pedig a napi gyakorlásokat nem csinálták.
A minisek és az alaposok jöttek utánuk. Én mindeközben javítottam a teszteket, és legnagyobb örömömre volt 100%-os és nem is egy közöttük.
A miniseknél mindenkinek sikeres lett a vizsgája, Dorkával pillangót lehetett volna fogatni. Alaposainknál már nem lehet ezzel dicsekedni. Mollynak, a nagyon fiatalka goldenünknek a helyben maradása tuti lett, de a pályamunkánál már annyira drukkos lett apája, hogy ismételniük kell. Végig fojtotta, húzta vagy húzattatta magát a kutyával. Sajnáltuk őket. Pedig nagyon igyekeztek, és még a tesztjük is tökéletes lett. A másik két ismétlősünk Ancsa és Bendegúz, náluk a gyakorlás hiánya látszott meg. A legszebb pályamunkát Nóri mutatta be Adával, a menet közbeni feladatok tökéletesek, és mondhatom, hogy BH-szintűek voltak. A legfurcsább vizsgapárosunk pedig a legutolsó két vizsgázónk, Mütyür csivi és Mágus rotti voltak (mondjuk Mágus csak párnak állt be gyakorolni, mert páratlan vizsgázónk volt).
Mikor végeztünk, felmentünk a felső területre, ahol már elkészült az ebéd: a tojásos lecsó (eszméletlen fincsi volt – innen is csókoltatom Tücske kacsóit). Kiosztódtak az oklevelek, Sunnypapának kétszer is, mivel az első, amit megkapott a minis Sunny-é volt. Fotózkodás után jöhetett a megérdemelt lakoma.
Ebéd után fotózkodni kellett még a könyvhöz. EdiÁdi hozta a szuper fotómasináját és a minis terület romjain Rumli rommentő ebbé nőtte ki magát. Utána Arwen előadhatta a hattyúhalálát a ketrecben, mint belakatolt szegényszerencsétlenkutya, Árész pedig megmutathatta megint vérengző fenevad énjét, mint agresszoreb. Utána jött a bulltípusú csoportkép - vombatokkal, siccbullokkal, staffokkal és paprikafejűekkel – az összes harcimarci egyrakáson.
Ezzel végezve mindenki sebtiben összepakolászott és sietett haza, hogy összekészüljön a táborra.
Mi még útközben hazaadtuk az elbóklászott francia lánykát, és leadtuk Brigiéknél a lakóverdát. Otthon meg kezdődött a lázas csomagolás.
Írta: Tina
