Reggel fáradtan, nyúzottan ébredt a társaság, nem csoda, előző este belecsaptunk a lecsóba rendesen. Hideg volt és esett. Pfújj! Tíz után rávettük magunkat, hogy átbattyogjunk a büfébe egy éltető kávéért. A tető alatt egy asztal köré kuporodott a csapat, heten, mint a gonoszok, és egy jó órácskát beszélgettünk, teázgattunk, kávézgattunk.
     Újult erővel próbáltunk nézni a borúsnak ígérkező nap elé. Pisti és Laci megpróbált hal után nézni a halászléhez, mivel a tecsóban nem kaptak, a halastavakban reménykedtek. Hiába. A délegyházi horgásztanyákon guvadt szemmel, csodálkozva tekintettek rájuk. „Halat? Itt? Áááá, itt nincsen!” El sem hiszem, akkor a tavakban vajon mi uszkázik, netán elefánt?
     Én eközben elvittem az ebeinket sétálni a tó melletti hiányosan zárt területre. Odint rutinból engedősre tettem, aki térült-fordult, és ki tudja hogyan, szétvágta a füle szélét. Arra lettem figyelmes, hogy a fél kutya csurom vér. Hurrá!! De jó!! Nem is ő lenne. Spuri vissza kötözésre. Telefon Lacinak, hogy hozza az Odimentes kötözőkészletet a Hiace-ból. Fülmosás, ragasztás, ragasztózás, kötözés és arra is ragasztózás. Ez bírta is egy órácskát. Hurrá!! No, sebaj. A ragasztó a kötözés alatt még bírja egy darabig.
     Közben még mindig esik. A fiúk nekiálltak fát vágni, tüzet csiholni a lebbencshez. A lányok hagymát pucolta, aprítottak, szalonnát kockáztak… Az eső még mindig esett. Egyre jobban. A tűz csak nem akart sikerülni. Közben oktatógyűltünk. Dorka mappája lett a tűzfújtató. Laci a tűz őre.
     Közben befutott RemiKata. A házbajutás kisebb akadályba ütközött, de férfierővel megoldódott.
     A lebbencs főtt, az eső csendesedett. Lehet, hogy mégis sikerál a vacsora? Előkerült a mézespálesz is. Koccintott az egész csapat. Kész lett a vacsora. Előszedődtek az alkoholok. Jöhetett a lebbencses dumaparty. És a buli tartalma maradjon a mi tikunk. :)

Írta: Tina