Menetelés kicsiknek és nagyoknak, menetközbenik a közepeseknek!
Vasárnap lévén hajnalban őv volt. Balázs szabadságolta magát húsvétra hivatkozva. Laci egyedül ugrálta végig a kutyákat. Remington meglepődött mikor Kata nem engedte végig őrjöngeni, tiltás alatt van a fiú, mert nem bír a vérével. Bátor Ödönünk már a póráz végén tombol, még az ostorcsapkolódás sem veszi el a kedvét. Fejlődőképes a csepp vérpudli.
Nyolckor kezdődött az első alap, így az őv feszített tempóban zajlott. Az új tanulók közül páran jelezték, hogy nem jönnek, mert elutaznak az ünnepekre, de még így is szép számmal megjelentek. Kezdődhetett az okítás. A sok sajtkukac ifjú, és neveletlen ebecskének, már az is nehézséget jelentett, hogy ficánkolódás nélkül üljön a gazdi bal lába mellett. Megtanulták a helyes pórázkezelést és a láb melletti menetelést.
 |  |
Az ifjú négylábúak az elengedés közbeni játékot élvezték a legjobban. Akik már ismerték egymást klikkekben gyúrták, kergették a másikat. A második alap is zökkenőmentesen lezajlott. Közben párhuzamosan a kicsiny területen ment a mini, néha átpillantottam, tényleg szuper a csapat, nagyon ügyesen nyúlnak a földszintes szőrpamacsokhoz.
Mindeközben fent 1000-rel ment az új közepesek oktatása, Lillának bőven van új tanulója.
 | |
 | |
| Agyilag kicsit kipukkadtunk, de semmi lazsálás, jöhetett a bh. Tinkáék jöttek, meg Mágusék, így a két alapot végigcsinált Odikámmal be tudtam állni, gyakorolni egy kicsikét. Szegénykém már annyira fáradt volt már, hogy az elengedéskor lekuporodott a napocskára aludni, feltöltődni kicsikét. |
Szocira felsiettünk. Odin mellett bevittem az új maszek tanulónkat, Athost, az ifjú erdélyi kopó fiúcskát. Törpeegeremet kikötöttem, szoknia kell, hogy 20 cm-rel távolabb vagyok tőle, és még akkor sem dől össze a világ, Athossal pedig beálltam szocizni. Volt szlalom, meg szembemenős-páros, az ifjú vadászeb jól vette az akadályokat. Mikor végeztünk, behozta a fiúkat és lecsüccsentünk levegőt kapni, ez annyira jól sikerült, hogy 4 utánig ott maradtunk.
Közben megjöttek Sheriff-ék edzeni. Jó volt nézni a munkájukat. Beszélgetés közben Pisti aggódva kukkantott a telefonjára, Zita visszajelzését vártuk, épp dokinál volt Corával, szegény nagyon beteg. Aztán telefon helyett maga Zita futott be az ebbel, vettek tőle vért, kapott szurit és az eredményekre várnia kellett még.
Fél öt felé szétszéledtünk, ideje volt hazamenni. Még hosszú az út hazáig.
Írta: Tina (és miután én nem voltam vasárnap, így kivételesen nem tudtak belekotyogni :-))
És egy pár cuki arc... csak mert KUTYÁK!!! :-)
 |
 |
 |
 |
 |
 |
