Dupla beszámoló Tina és Balázs tollából Kispestre mentünk a Móra Ferenc Általános iskolába bemutatózni. Ebbe az isiben enyhén értelmi fogyatékos gyerekek járnak. Előttünk a tűzoltók voltak bent, volt is tutulás az autónkban, mikor szirénázva távozott a nagy piros autó. Bementünk a suliudvarra, a gyerekeket úgy kellett a tanáraiknak elterelgetni a kutyáktól: „majd a bemutató után simogathatjátok őket”. Nagy sikerünk volt, mondjuk nincs is mit csodálkoznunk, a gyerekek imádják a kutyákat, ráadásul több régi ismrőst is köszönthettek, hiszen itt már jártunk egyszer. A törpeebek előreküldése a plüssbrekkencsre nagy nevetgélést csiholt a gyerekekből. Sophie magánszámát végig kurjongatták, utána Dorka bemutatta az összes négylábúnkat, és jöhetett a várva várt SIMOGATÁS, és SÉTÁLTATÁS. Sophiet és Manót szinte minden gyerek elvitte egy-egy udvari sétakörre, míg Corával, Lilivel és Vigyorral a többiek labdáztak. Rumlit sorban ültették-fektették-pacsiztatták, aki 1-1 jutifalatért bármit hajlandó volt megcsinálni. Szerda lévén cerbisuli is volt aznap, siettünk ki Balázsékhoz, no meg Leilaanyuhoz, mivel csepp ebecskéje nálunk vendégeskedett. Estére sütögetés volt betervezve, (erről Dorka -helyett Balázs- remélem, beszámol) mi sajna nem maradhattunk, mert nekem hajnali volt a másnapi kelés. Verőfényes napsütésben lehajigáltam a kabátom és pulcsim, és csak kiderítettem, hogy LeilaMama miért van Leila nélkül. Hiányát pótlandó felajánlottam neki Alfot, de nem nagyon kapott az alkalmon nem is értem miért... Boxer helyett németjuci?! :-) Már kezdtem tervezgetni, hogy fogom az egész sulit a hatalmam alá vonni a többiek hiányából kifolyólag, mikor megérkezett Pisti. Na, kapva az alkalmon még mielőtt leülhetett volna már letámadtam pár szakmai kérdéssel, amire persze csak leülése után válaszolt... Majd mint derült égből villámcsapás jöttek az autók az összes bemutatós csapat oktatóstól mindenestül. Hát, gondoltam magamban, a világuralomra törés sajnos elnapolva marad, na de semmi baj, annál több időm van felkészülni. :-) Szép nagy számban megérkeztek az alapos tanulók, már nagyon kíváncsian vártam, hogy ki mennyit gyakorolt, ki milyen szintre jutott el. Mondanom sem kell, hogy hetek óta azon aggódom, hogy vajon hogy fog sikerülni a vizsga. Az egész csoport hatalmasat fejlődött, egy különleges egyéni fejlődést is észrevettem, amitől mondanom sem kell, nagyon büszke voltam a csoportunkra. Hamar lementek az etapok és a tanulók is elszállingóztak, amikor legnagyobb meglepetésemre elkezdett égni a tűz, hisz nem számítottam semmi hasonlóra. Volt virsli, kenyér, hagyma, paradicsom, persze az csak kettőnknek ( Lassan elaludt a tűz és kb hasonló sebességgel mentünk haza mi is.
Szerda... ilyenkor általában csak suli van, de most másképp alakult az életünk.
Írta: Tina
Naésakkor... a szerda Balázstól:
Nos, a héten már kiderült, hogy sokan az oktatók közül bemutatózni mennek szerdán, így én maradtam egyedül, aki a sulin tarthatta a frontot (gondoltam én), mivel Nóci lehúzott Pécsre sulizni. Szép lassan ki is érkeztem szürke kutyagyermekem oldalán a sulihoz, ahol LeilaMama állt már a kapuban. Először nem nagyon foglalkoztam azzal a szembetűnő ténnyel, hogy nem látom mellette a nyakba ugrós boxerkisasszonyt, lassan odasétáltam. Már a kapuhoz érkezésem előtt matattam a suli kulcsért, főleg h ott várt már LeilaMama. Előre stresszeltem, hogy vajon nyitni fogja a kaput a kulcsom, mert szeret velem szórakozni a kis fémdarab, főleg a hátsó bejáratnál, ahol pl. egyáltalán nem működik… Szerencsére megoldódott eme probléma, mivel a lakat nyitva volt, így elég kérdően néztem a mellettem álló -remélhetőleg leendőbeli törzs- cerbisünkhöz, hogy mióta is áll a nyitott suli ajtó előtt... :-)
Az év első sütögetése nagyon jól sikerült (pár apró tényezőt leszámítva), így arra az elhatározásra jutottunk, hogy talán idén is megmaradunk eme jó szokásunknál, és a nyár legtöbb estéjét újfent a sulin töltjük... :-)
