ŐV, kezdő, klub, minis kezdő, BH, kutyaovi, szoci... és a megbeszélés. Ma sem unatkoztunk!

   Vasárnap hajnali fél hét előtt már a sétánkat róttuk a suli melletti hatalmas területen. Suli fel menet Balázst csíptük csak fel, de szokásához híven a toalettjét az autóban fejezte be. Végre nekem is volt annyi eszem, hogy vittem satyit magammal, nagyon hideg volt, épp kelt a napocs.

    7-től  őrző-védő volt, szép számmal összegyűltünk, a bemutatósoknak kötelezővé is tettük, nem árt gyakorolni a hétvégi program előtt. Arália és Gina egyre bátrabb, Leila most volt először, meg is illetődött cseppet, de aztán már rázta a rongyot, ahogy kell, Remi, Steve-O hozta a formáját, Ödön a vérmucink bámulatosan, hörögve rázza a hurkát, Tücske a műtét után most jött először kitombolni magát, és gyönyörű menekülős elfogást csinált, Kuszi is rég kapott fogást, meg is hálálta ezt egy jó kis szájzárral.  Mielőtt megérkeztek volna a tanulók befejeztük az őrző-védőt.

    Az alaposaink a helyben maradást tanulták fekvésben és ültetésben egyaránt. Beálltam Odinnal is dolgozni közéjük, hogy halljam a tanoncokat, hogy a sorból milyen az oktatásuk, háááát kapták a kritikát.

A klub zseniális volt, rengetegen voltak, hatalmasat fejlődött a csapat, hála a szorgos 1-2 számolásnak!

    BH elején megint felszöktem kicsikét. Dorka a mini oktatást magyarázta Balázsnak, hiszen jövő héten nekik kell csinálni, mert mi bemutatózunk. Apró ebecskéink határozottan sokat fejlődtek, Muki nyugodtan ül helyben, és ez nagy szó egy hiperaktív mininégylábútól.

    BH-n nagyban ment a pályagyakorlás mikor befutottak MágusEszti unokahúgai. Kutyázni akartak, hát legyen! Laci kiszedte az autóból Odint és Helénát. A két lány 1 órán keresztül nyúzta a srácaimat, de le a kalappal az ifjú ebek előtt, állták a sarat, és minden feladatot teljesítettek a lányoknak. Volt autógumii cipeléstől kezdve háttal akadálymászás.

    Szocin egy rég nem látott kutyába botlottunk. Lejöttek Verdó és Dezső (Anita).

    És szoci után jött a nemulass!!!! A megbeszélés. Volt nevetés, sírás, ölelkezés, de mindenki nyugodt szívvel és lelkiismerettel, minden bánatot, haragot kiadva, mosolyogva, csillogó szemmel ment haza.

    Elhúztuk öt utánig. Már kezdett sötétedni mikor elindultunk. Fárasztó, hosszú, de nagyon eredményes nap volt.

Írta: Tina (és kivételesen nem kotyogott bele a Dorka)
Köszi a képeket VikySophie-nak!