Ez lenne a magyar állatvédelem?!

   Vasárnap reggel korán értünk ki a sulira, ő-v volt reggel. Toncinknak sikerült hajnalok hajnalán felébrednie, úgyhogy Mortimer végre kaphatott fogást. Mivel a zord időjárás sokakat elriasztott, Balázs is be tudott állni Steve-O-val, Marcsi és Lolka is eljöttek, én öt kutyával sorakoztam fel.

    Az alaposaink nyolc felé elkezdtek szállingózni, Laci elküldte őket lefárasztani az energiadús ebeiket. Kisütött a nap. Minden rendben zajlott az oktatáson, a két tanoncunk tartotta magát a tanmenethez. A BH-n és a minin is szépen fejlődnek a gazdik és a kutyák. Hihetetlen, hogy 1 nap alatt mekkora változás állhat be egy-egy kutya esetében. Külön kiemelném a minis tanulóink közül Mukit, aki 1 napja még a nevét sem tudta, nemhogy az "ül" vezényszót, és egy pár alapvető szabály betartásával 1 nappal később mintha egy másik kutya jelent volna meg a tanfolyamon! Hihetetlen volt a fejlődés!

   Az ovi a felső pálya olvadásos talajviszonyának köszönhetően dagonya-partyba csapott át, a szocit is már csak az alsó pályán lehetett megtartani.

  Suli után kimentünk házhoz. Egy kétségbeesett gazdi (közismert médiaszereplő) kérte az iskolánk segítségét: Öt éve menhelyről szerződéssel örökbe fogadott egy kölyök ebet. A szerződése tartalmazta, hogyha bármi probléma, gond adódik az eb tartásával kapcsolatban, elsőként az örökbeadó szervezetet köteles értesíteni. A hölgy anyagi és egészségügyi állapota megváltozott. A kutya 2500 m2-es kertben él. Mivel a gazdák kénytelenek megválni az ingatlanuktól és egy bérház 3. emeletére költözni, pluszban a gazdaasszony autóbalesete miatt képtelen a kutya sétáltatását vállalni, legnagyobb bánatukra meg kell válni az 5 éves ebtől.

    Mint felelősségteljes örökbefogadó, aki tartja magát a szerződésben leírtakhoz, felhívta a menhelyet, hogy segítséget kérjen, hogy a kutya biztos helyre kerüljön. Gazdiasszonyunk elmondta a problémáját, segítséget kért a szervezettől a kutya elhelyezésére. Eleinte a menhely vezetője még normális hangnemben beszélt, csak a mondandója tartalma volt roppant érdekes. Ahelyett, hogy tényleg megoldást találtak volna a problémára, minden felelősséget a gazdira hárított. Közölte, hogy menjenek vidékre, pontosabban falura lakni, ott olcsóért lehet kertes házat kapni. Gazdinkat munkája és betegsége Budapesthez köti. De minden jóérzésű ember gondolhatja, hogy nem vidáman, táncolva hozták azt a döntést, hogy eladják gyönyörű házukat, amiért egy életen át dolgoztak, azért hogy mehessenek egy emeletes téglalukba lakni. Mindenki sejtheti, hogy az imádott ebtől nem egy nagy móka megválni. Szó szót követett, gazdink mindenről (anyagi és egészségi állapotáról) felvilágosítást adott, higgadtan kezelte a radikális „állatvédőnket”, de egy ponton nála is elszakadt a cérna. Telefonbeszélgetésük azzal ért véget, hogy a menhelyvezető közölte a gazdiasszonyunkkal: „felelőtlen ember, ezért BÖRTÖNBE KÉNE ZÁRATNI!!!” 

    Itt nálunk is felment a pumpa. Nem részletezem személyes gondolatainkat, mert itt nincsen sípszó, a sok pontocska meg unalmasan mutatna.

    Pont az ilyen szemellenzős radikálisok miatt van nehéz helyzetben a mai magyar állatvédelem. Elgondolkodtat, hogyha egy médiaszereplővel így beszélnek, aki nem utcára dobva, vagy elaltatva akart megszabadulni kutyájától, hanem segítségért fordult az állatvédőkhöz, akkor vajon mit engednek meg maguknak, ha egy egyszerű kétségbeesett gazdival akadnak össze? Egyre kevésbé csodálkozom azokon a visszhangokon, amiket hallok.

De mi tagadás, ez aztán az 1%-os reklámfogás. GRATULÁLOK!

Írta: Tina (és belekotyogott Dorka :))