A vizsgák előnapja a cerbiben

Szombat reggel megint korán keltünk. Lehet jobb lett volna le sem feküdni, mivel péntek este Oktatási csoport gyűlés volt és elég későn értünk haza mindannyian. Kómásan levánszorogtam a lépcsőn és mikor kiléptem az ajtón és elindultam a kocsi fele, már egészen felébredtem a csípős hajnali levegőtől. (Hűűű, de költői volt…figyelitek már, hogy nyomom :P)

Gyorsan elugrottam Doráért, mert aznap neki sem volt kocsija és még útközben Dorkát és Rumlit is felvettük, így érkeztünk meg ¾ fele a sulihoz.

A jól megszokott kép fogadott minket…az alaposok már a lenti területen, a közepesek és a klubosok pedig fent gyülekeztek. A levegőben már érezni lehetetett a másnapi vizsga miatti izgalmat (na jó, abbahagyom ezt az irodalmi stílust) elkezdtünk engedelmesezni.

Dorka a szokásosnál morcosabb volt, mert keveset aludt, úgyhogy igyekeztünk a szokottnál is jobban figyelni.

Sophie egész jól dolgozott, meg voltam vele elégedve. Sajnos most, hogy beindult a fősuli, meg dolgozom is kevesebbet tudok vele esténként foglalkozni, de ügyes kislány…nehezen felejt (kop, kop, kop).

Egy etap után Dorka át is adta a vezénylés megtiszteltetését nekem, hogy Rumli ne unja halálra magát a pálya szélén, tehát most rajtam volt a sor. Szerencsére a memóriámmal semmi gond, így tisztán emlékeztem a kívülről nagyon viccesnek látszó feladatokra, amiket múlt héten Tücsitől láttam és vígan csináltattam velük én is őket.

Kívülről nézve tényleg vicces J

Csináltunk egy elengedést, hogy a kutyik kipihenjék azt a „borzasztóan sok és nehéz” munkát, amit eddig csináltak. És ekkor történt az, amit ritkán látni mifelénk…van nekünk egy Murphy nevű goldenünk, aki a nyugalom mintaképe. Nem rohangál, nem zizeg, még a munkát is szép komótosan csinálja. Lassan, de biztosan, valami ilyesmi lehet az életfilozófiája.

Szóval van nekünk ez a Murphy-nk és hát elküldtem Sophie-t, hogy egy kicsit mozgassa meg, de nem nagyon fűztem sok reményt a dologhoz, de ekkora Murhy hirtelen kedvet kapott a játékhoz és elkezdett futkározni körülöttünk a Sophie-val, amibe becsatlakozott még pár másik is. Többen tátott szájjal álltunk a helyzet előttt, mert sokunk még egyáltalán nem látott tőle ilyet. Tündi, a büszke gazdi meg csak mosolygott és megjegyezte: „Murphy szereti a hűvösebb időt, és olyankor mindig ilyen.”

Hát tündéri volt.

„Fogjuk meg kutyáinkat!” Hallatszott Lilla hangja a klubház elől, hát mi is megfogtuk bár Dorka mintha köddé vált volna, sehol sem volt. Végül észrevettük a kis fekete alakot, aki a hátsó kapunál éppen egy (még!) nem cerbis gazdinak segített. Odakiabált, hogy folytassuk szóval kört alakítattam a társasággal, hogy ne mindig csak az egyenes irányt szokták a kutyák. Volt nekünk aznap egy vendégklubosunk is. Ő a horányi sulinkból jött át hozzánk, hogy részt vegyen a főcerbi foglalkozásain. Ezért úgy gondoltam, hogy mutassunk meg neki néhány elemet a bemutatóanyagunkból. A többieknek nem árt a gyakorlás, az új kutyus Zafi, pedig kapott egy kis ízelítőt a jövőből. Mondanom sem kell, hogy nagyon szépen csinálták az új feladatokat is.

Mire Dorka visszaért már el is érdekezett a 11 óra és a minik elkezdtek bejönni a területre.

A miniseken is látszott természetesen a vizsgaláz. A kutyusokon kevésbé, inkább a gazdikon. Merthogy nem használható a jól bevált jutalomfalat, nem csoportban, hanem egyedül kell dolgozni, mindenki minket néz stb…pedig, ha tudnák, hogy semmi extra nincs. Nem sűrűn, mondhatná, hogy soha nem tapasztaltam még olyat, hogy bárkit is kinevettek volna…sőőőt, mivel lehet nézni a csoporttársak, sőt a más csoportokban lévők vizsgáját is, mindig csak a néma csendben történő szurkolás tapasztalható, és mikor a feladatsor végén elhangzik a pont és, hogy gratulálunk a sikeres vizsgához felhangzik a taps és megkönnyebbülés jeleként a borzalmas-nagy sóhajok. Tudom, mostmár könnyen beszélek, de akkor én is ugyanúgy izgultam, mint mindenki más.

Mi, öreg cerbisek, a vizsga előtti napon a hagyományokhoz kíven átadjuk tudásunkat a pici trükkökről, amit anno mi is meghallgattunk. Ezeket nem fogom leírni…cerbis titok J, akit érdekel, annak most lett még egy oka arra, hogy ellátogasson hozzánk.

Délben megérkeztek az ovisok is, szép számban. Mostanában nagyon sok ovisunk van, aminek szintén nagyon örülünk, mert a kölyök kori helyes szocializáció és szoktatás kiemelkedően fontos ahhoz, hogy kutyánk később problémamentes és kiegyensúlyozott életet élhessen velünk jó sokáig. A kicsik az oviban emelett megtanulják az alapengedelmességi dolgokat is, mint pl: ültetés, fektetés, lábnál követés stb…és nagyon szép eredményeket érnek el velük. Külön bemutatócsoportuk is van, ami múltkor hatalmas siker volt a CACIB-on.

Különleges nap volt a szombat…időben el tudtuk kezdeni a szocit.

Nócival nagy örömünkre és egyben azért bánatunkra is, több kutyusunk is „elhagy” minket, hogy kipróbálják magukat az egy hét múlva induló alaptanfolyamon és megmutassák, hogy milyen jólszocializált kutyusok lettek.

Fanni, a beagle, Sziszi, a kaukázusi, Sába, a keverék, Pepi, a foxi, Hektor, a keverék is mind jövő héten már nem nálunk, hanem a kezdő tanfolyamon folytatják tovább az iskolát.

Sziszi október 10-én:

Majd november 7-én (Rudival, a gazdi szoknyája alól sehova nem megyek, max megcsócsálok egy-két rossz helyre tévedt kezet kutyával - gazdi a közelben sem volt):

Nem kell azonban aggódni, nálunk is maradnak kutyusok, akik még nem készek egy ekkora változásra, de hamarosan ez nem így lesz.