Cerberos Kutyaiskola Budapest

Pakolunk...

2016. június 21. - cerberoskutyaiskola

pakol.jpg

Pakolunk...

Órák óta cűgölködöm. A nap néha forró, olvadt aranyhalmokkal bombázza deres fejem. Törődik is azzal, hogy agyam lassan rotyogó rántottává válik? Frászt. Mint élemedett puputeve az utolsó sivatagi útján vánszorgom a köröket. Hordom a hulladékot, törmeléket, deszkákat, meg a nyavalya tudja mit.
Én forgolódom, a halom csak marad ugyanakkora. Én zsibbadtan hülye kitaláltam, hogy előbb kijövök a többieknél és addig pakolok. Mérgesen bámulom ujjamban azt a szinte láthatatlan szálkát, és mint szerzetes a szutrát mormolom, motyogom magam elé - Vén marha, úgy kell neked!
Azért csak pakolok. A vizem meleg löttyé zsibbadt a flakonban,  nagyot húzok belőle. Ha tennék bele teafüvet, télen jól is esne. Szóval pakolunk. Ja, nem. Én pakolok. Nudli morzsaporszívó arcával egy döglött bogarat vizsgálgat. Néha megbökdösi, aztán elmebeteg ugrándozásba kezd, persze az árnyékban. Aztán minden átmenet nélkül felborul és bőszen horkolni kezd. Pakolunk. Kezeim lassan nehézzé fásulnak. Szuszogok, és mikor megfordulok, majdnem átesek az idő közben felébredt Nudlin. Ott áll, szájában egy apró fadarabbal. Ő hozta. Ő segít. Hirtelen vigyorgóba fut át poros arcom. Megsimogatom, amit hangos szörtyögéssel nyugtáz, majd fáradtan az árnyékba ballag. Neki mára elég volt a monoton, egyhangú robotból.
Mit tegyek? Szeretem. És pakolok tovább...