Hol a gubanc?
Induljunk a kályhától. Mindenki azt hozza amit otthon kap. Tehát az oktatás. Romániában már bevezették, nálunk híre sincs. Tudom sokan szajkózzák, de értjük is hogy miről szól? Hogyan kéne, hogy eredménye is legyen? Átnéztem sok oktatási anyagot, csináltam is párat, és rá kellett jönnöm, nem igazán ezen múlik. Sokkal inkább meghatározó az előadó viszonya a gyerekekkel. A személyes kontakt, a hit abban amit tanít. Motiváltság, elkötelezettség. Apró mozdulat az állóvízben. Hiába tennénk kötelezővé, csak akkor használ, ha el is jut a gyerekhez. Rendben, mondhatnánk, de nem elég felhozni a problémát, megoldást is csatolni kéne hozzá. Lássuk.

Régen voltak szakkörök, klubok ahová azok jelentkeztek akiket ez a téma érdekelt. Egy idő után ezek a srácok nagyobb tudással rendelkeztek mint társaik, és sokszor szakértőként térítették a többieket. Hogy egy ilyen klub hogyan működhet tényleg hasznosan? Előadókkal, érdekes emberekkel akiket mozgósítani lehet egy-egy jó ügy érdekében. Lehet forróvonal, verseny, közös megmozdulásszervezés a klubok között. Internetes oldal, saját e-világocskával. Ha elfogadjuk hogy kicsiben kell kezdeni, és megértjük hogy az igazi eredményekhez éveknek kell eltelni, eredményként kapunk egy saját iskolájában ismert, elfogadott,profi állatvédő kis csapatot akik már tudják szervezni a későbbi képzéseket.

Kutassunk tovább. Az állatos rendezvények mindig nagy siker. Csak mi nem tudjuk megfelelően kihasználni. A megszokott kifestelek, ezt nem szabad programok már nem megfelelők. A szülők meg közben szét unják a fejüket. Nem lehetne mondjuk közös feladatokat kitalálni? Na, mindegy.

Vissza a realitáshoz. Meg kell újítani az állatvédelmi oktatásokat, jobban bevonva a gyerekeket. Zseniális állatbarát művészeink, íróink, zenészeink vannak. Lehet segítenének...
Folyt köv.