Cerberos Kutyaiskola Budapest

Cerberos Kutyaiskola Budapest

Mert akarni kell, ennyi az egész..

2015. április 15. - cerberoskutyaiskola

 csutka.jpg

Mert akarni kell, ennyi az egész..

Süt a nap. Talán az első igazi tavaszi nap. Nyögve, nyújtózkodva szívom magamba a korai ajándékot, arcomon egy tücsköt majszoló kaméleon elégedettségével. A suli - mint mindig - nyüzsög a kutyáktól, gazdiktól. Nudli érdekes bakkecske ugrásokkal, hirtelen nekiiramodásokkal köszönti a jó időt.

Ballagni kéne szocira lassan, de olyan nehéz felkepesztetni a padról. Közben érkeznek a nebulók és kezdetét veszi a mini alap. Szeretem ezt a foglalkozást (melyiket nem), szeretem nézni az apró ebek komoly munkáját, a gazdik igyekvő, izgatott mozdulatait.

Vigyorogva nézem a sort, mikor hirtelen megakad a szemem egy nem oda illő pároson. Egy vörös hajú lányon, és egy fekete pit bull kutyán. Ismerem őket jól. A lány a mindig pörgő, meg nem álló kiképzőm, Édua. A kutya egy foglalt, rendőrség által ránk bízott, hányatott sorsú eb. Hülye nevet adtak neki, soha nem jut eszembe, ezért operált farka miatt Csutkának hívom az elejétől fogva. Most már szándékosan maradok, figyelem a párost, közben a gondolatok vágtatnak fejemben. Ej, ez a kutya maga a csoda. Mikor először láttam, a farkát tépte kegyetlenül, eszelős őrjöngéssel hitetve el magával, hogy az önpusztítás gyógyír gyilkos életére. Szeme sötét, zavaros mélysége, feneketlen fekete őrülete megijesztett. Ismerem ezt a fajta kínt. Mikor egy szabad lélek végtelen vágtában kergeti a semmit. Kicsit tehetetlenül intéztük sorsát. Orvos, fürdés, helykeresés. Aztán egy darabig nem találkoztunk. Kiment a fejemből, leírtam, egy keserű vereség emlékké vált.

Aztán a sors ismét dobott a kockán, visszakerült hozzánk. A pörgés maradt. A farkát amputálták, most már a lábát csipkedte. Így ment napokig.
Aztán lassan megszületett egy halvány, puhafényű csoda. A mindennapi séták, játék, mozgás, kedvesség megmozdított valamit. Valamit, amivel világokat lehet legyőzni, kinevetni a háborgó tudattalan létet. Az akaratot. Csutka élni akart. Előbb felfedezte a pocokjáratokat, a repkedő madarat, majd a jutifalat finomságát, a játék örömét. Harcolt nap nap után. És győzött. Begyógyult a sebes láb, sőt,egyre többször jár hozzá egy kedves lány, aki azt súgja neki, kiskutyám.
Nézem a gyakorlatot, nézem Csutkát. Izgatottan csinálja a gyakorlatokat, igyekszik a törpék között. Szemkontaktus, jobbra, majd balra át.

Csendesen mormolom a hirtelen beugrott nevét, Babyface. Ő már nem az.

A zavaros őrület eltűnt, tiszta, gyerekszemmel néz a világra. Megnyerte a csatát, az életet. Csak azzal hogy akart. Mert az a minden..

süti beállítások módosítása