Az utolsó betűk...
Egy ember nagy útra készül. Egy ismeretlen, félelmetes útra. Oda nem kísérheti el senki. Úgy megy, ahogy élt. Csendesen, méltósággal. Amit tudott, elrendezett. Kórházi ágya mint íróasztal. Fájdalomtól összeránduló gyenge kezei görgetik a gondoskodás betűit. Mikor elkészült, könnytől csillogó szemmel mondja: köszönöm. Már nyugodtabb. A picinyke csapat akiket eddig pátyolgatott, jó kezekbe került. Nézem a lemondó nyilatkozatot. Szorul a torkom.
Ej de nehéz, istenem... Csak tárgyilagosan..

Súlyos betegség miatt gazdit keres három szőrgombóc. Egy három és két egyéves.

Nem megy, sajnálom...