Nem is messze megint dörögnek a fegyverek.

• Emberek ezrei menekülnek eddigi életükből.
• Családok,gyerekek, öregek. Megint a halál savanyú, keserű szaga ivódik a katonák ruhájába, bőrébe.
• Újra csorognak a könnyek végig az olajos, lőporfüstös arcokon.
• Siratják bajtársaikat, akikkel tegnap még együtt szívták a cigarettát.
• Kis gyalogsági ásójukkal kaparják a gödröket, sebtiben elhadart miatyánk közben.
• Tehetetlenül, fülüket befogva hallgatják a sebesültek mindig ismétlődő soha nem változó utolsó szavait. "Anyám, Istenem". Ezerszer, ugyanazt.
• Ruhájuk mállik, penészes a hótól, esőtől. Fáznak és félnek. Kicsi képeken nézik asszonyukat, gyereküket. Sokan nem jutnak haza. Árvák, özvegyek maradnak utánuk.

És miért?

Mások pénzéért, vélt vagy valós sérelméért. Ha hiszed Istent, mondj értük egy imát. Ha nem, akkor kérd a sorstól, érjenek haza gyorsan.

Mondj nemet a háborúra!

Hidd el, tudom mit beszélek. Békét mindenkinek!