Holnap vizsga. Szeretem. Jó idegesíteni a vizsgázókat, mikor morcos arccal, hümmögve fejrázósan nézegetem a kutyákat. Tudom, tudom, de senkinek nem mondtam hogy nem vagyok gonosz...

Istenem hány kutyát vizsgáztattam már az évek alatt. Voltak jók és rosszabbak, százszámra. És volt egy pár aki emlékezetes maradt örökre..

Óvatosan benyúlok életem zsákjába, és előhalászok egy emlék kavicsot. Réges-rég volt , de mintha tegnap lett volna. Kutyás csoport vezetőként dolgoztam egy vagyonvédelmi cégnél. Ez még a hőskorszakban volt, mikor még nem volt tanfolyam, vizsga, huszonkétkilós hobbit a plázában, nyakában egy rádióval. Magunk válogattuk, próbáltuk és képeztük az embereinket. Szóval mikor felvettem a fegyvert és nézegettem a napi melómat, megjelent főnököm és szinte futtában mondta. -  Az új srácot nem kell leellenőrizned, úgyis te képezted a boxerját. - ezzel elvágtatott.

Hm. Ki lehet az? Megnézem a lapokat, és örömmel látom Feri barátom nevét. Rendes srác, kemény is, nemrég szerelt a légióból. De milyen boxer? Életemben nem láttam még nála kutyát.. Na mindegy, arra kunkorodok és megnézem. Hamar vége lett a napnak, estefelé járt mikor bekanyarodtam barátom szolgálati helye elé. És akkor meglepetésemben majdnem kiestem az autóból. Egyenruhában, hasa alá csúszott övvel, harsányan nyüzsögve megláttam J-t. Könyékig felgyűrt dzsekije látszani engedte brutális alkarját , furcsa a szegedi csillag tetováló stúdió míves munkáit, legfeltűnőbb helyen egy "kinyomom a szemed "felírást. Barátom fut, ordít, magyaráz.

Most egy nyakkendős főosztályvezető kinézetű emberrel közli kedélyesen, hogy jó lenne ha valami erősebb "okkulárt" beszereznie, mert ebből igy baja lesz. -  Te hogy a francba kerültél ide??? Ide erkölcsi kell, neked meg nagyobb a priuszod, mint egy pingpongasztal.

- Szevasz Pityesz -, bömböli.

Úristen ebből mi lesz... Leültetem és kérdőre vonom.

- Hát tudod, kell a meló. Nem ficereghetek míg le nem megy a felfüggesztettem. Enni meg kell.

Eddig értem.  - De hogy lettél Feri?

- Fain gyerek az, kölcsön adta a flepnijét míg beléptem.

- Ok. De a kutya? A boxer, amit állítólag én képeztem? Ide írtad a lapodra Piranja a neve. Este, ha nem lesz kutyád,  gáz lesz. Megsértődve néz rám. - Pancsernak nézel? Hoztam - És rendkívül büszke arccal előhúz az asztal alól egy felmosófejhez hasonló, méltatlankodó szőrcsomót!  - Ő Piranja.

Nézem, nézem és egyre erősebb bennem a gyanú. - Te, ez a Pirike, a Magdi néni matuzsálem korú házi ebe! Ott lakik anyád mellett az elsőn!

- Az mindegy, harap mint a barom, és ez a fontos! Állítását bizonyítandó, rángatja a nadrágszáramat, és harsány hamm hamm szavak kíséretében megpróbálja rám uszítani a vén ebet.
Az moncorog egy kicsit, majd elvonul lefeküdni.

- Nézd -, mondom - azt el tudom játszani, hogy nem ismerlek. Azt is elhiszem hogy te Feri vagy. De azt, hogy ez egy Piranja nevű boxe,r és én képeztem azt nem fogja elhinni senki.

- Szarban vagyok , segíts, legalább egy pár hónapig kell az állás.

Vágtatnak az agyamban a gondolatok. Jó helyen van a telep Nincs sok simlis. Nemigen jár erre senki. Próbáljuk meg. Rendben teltek a napok, mikor egyszer felhívtak az irodába. Le kell vizsgáztatni az állományban lévő kutyákat, szól az ukáz. Neked kell őket minősíteni. Atyaúristen! A Piri. Aki most Piranja és boxer! Végünk. A szolgálatos kutyákkal kezdünk, fél óra múlva indulunk. Lázasan keresem J szolgálati helyének számát. Csak annyi időm van, hogy belehadarjam a kagylóba - azonnal legyél rosszul, kérj váltást, tűnj el!

Elindulunk. A segéd, két nyakkendős, meg én. Nem tudom hogy csináltam végig a minősítéseket. Már remegtem az idegtől mire J helyéhez értünk. És ekkor oltári vigyorral a képén előcaplat J.

- Na mi van? - kérdezi holtfehér fejemet nézegetve. Gondoltam, lelövöm. A főnök elmondja jövetelünk célját. J bólogat majd elsiet a kennelek felé. A segéd készülődik, én izzadok. Itt ma hárman halunk meg. Pirike infarktusban, én agyvérzésben, de előtte még lelövöm az tuti. És már jönnek is! J és mellette egy hatalmas gyönyörű sárga boxer kan! Állkapcsom visszahelyezése után jobban megnézem a kutyát. Ejnye de ismerős! De hát ez Boss. Az akkori idők legeredményesebb boxerja álldogált ott nyugodtan. Körülnézve megláttam Laci barátom, Boss gazdájának a kocsiját. Nem kell mondanom,kitűnőre vizsgázott. Nagy kő esett le a szívemről, és már készülődtünk tovább, mikor megszólított egy ember. Kinézetre ottani dolgozónak tűnt. Szép ez a kutya mondja. De ha elővenné azt a másikat, a pirannyát! Az ám az igazi. Engem már háromszor megharapott.

..Pirike 17 éves korában aludt el örökre. Gazdi mamija még évekig mesélte, hogy milyen kemény "rendőrkutya" volt...