Izgulok.

Fene tudja, de még a palacsintám is itt van a tálcán előttem.

Bucikát műtik. Ezt a csepp, életvidám, apró kutyácskát. Szemész, meg agyász, meg csontász, meg mittudomén még hányan. Az évek tudása mozgatja a kezüket. Órákig dolgoznak, hogy egy kis élet tovább tudjon lobogni. És a szurkolók. Szilvi a pótmami, akinek a mondókáját napok óta csak találgatni tudjuk, mert állandó sírása mögül nem jön át a mondanivaló. Az emberek, akik ismeretlenül drukkolják végig az órákat. Hogy gyógyuljon az, amit szörnyű batyuban hozott magával a rövid életéből.