Szombat

Dorka még mindig beteg, így nem is csoda, hogy az átdolgozott hét után nem tudott kiérni a gyakorlásra, így Laci és a kórus vezényelt. Mivel a klub 8-kor kezdődik, így csak egyszer sikerült végig menni a teljes bemutatón.

Fél 9-kor Zita elkezdte a tesiórát, lassú séta és gumihúzás volt a tanmenet, így 9 órára minden pörgős eb lefáradt, könnyebb is volt a munka velük. Lacival ketten vittük végig a közel harminc alaposunkat, Nócinak dolgoznia kellett, Balázs pedig „beteget” jelentett. Helyben maradás volt a tanulók feladata, ülve és fekve is. A legtöbbjük már póráz távolságig el tud távolodni, jó kis csapat. Alap végén Zsizsu, mint állatorvosi aszisztencia tartott nekik egy eü előadást, fül, fog, táplálkozás, mikor, miért menjenek állatorvoshoz.

Bh-n teljesen önálló munka volt, mi, csak ha valami nagy baki volt, akkor szóltunk bele. Rövid volt az időnk, hisz szombaton kezdődött a csivava kommandó, így egy előtt le kellett vonulnunk a pályáról, ne riogassuk a csepp ebek gazdáit a hatalmas kutyáinkkal.

A csivava-kommandó hihetetlen, Zsizsu és Dorka teljesen oda meg vissza voltak a miniatűr, ám annál nagyobb egoval megáldott ebektől! Ugyan lesz itt némely ebekkel kisebb-nagyobb probléma, a minis oktatók szerencsére már jóval keményebb csivavákon edződtek, szóval lelkesen, ám igencsak kimerülten zárták a napot.

Szocin megint jött sok új és régi problémás eb, és mivel Dorka és Zsizsu a csivikkel foglalkozott, és se Nóci se Balázs, így Tücskét és Zolit felküldtük a félős szocira besegíteni Zitának, így mi ketten maradtunk az agresszoroknál. Szituációztunk, beszéltettük őket, és falkáztattunk.

Szoci után pedig irány volt az Állatvédő klub, rengetegen voltunk és bőven volt mit megbeszélni, így este tízre értünk haza.

Vasárnap

Fáradtan, kialvatlanul, de tettre készen, a hajnali napfelkeltében értünk ki a sulira. Kezdődhetett az őv. Zeusz, a szocisunk, akit őrző-védő címén szanaszét vertek, szépen fejlődik, kezdi játékra venni a szituációt, lesz vele meló még bőven, jól el lett rontva az okos munka-kutyaiskolás stíllel.

Alapon a szombati feladatokat gyakoroltuk. Nóci, Balázs még mindig nem volt, de viszont Brigi jött, így bedobtuk a mély vízbe. A szigeten már tartja az iskolai foglalkozásokat, de ennyi embernek még sose vezényelt, be is rezelt rendesen, tanulnia kell még, hogy sok embert is irányítani tudjon.

Bh-ra lehozták a gazdik Atishát, a szocializálatlan, félelem-agresszív németjuhászt. Nők mellől támad ki inkább, így LencsiAndi engedelmesezett vele, jót tesznek egymás önbizalmának, és szocin is ő dolgozott vele.

A csivaváknál eljött a várva várt nagy pillanat, a 8 kis agresszort szétengedtünk a területen várva ki hogyan reagál. A gazdik –kis pánik után- hamar rájöttek, hogy minden jelenlévőnek vannak problémái, így a második szabadoneresztés már jóval oldottabb, kötetlenebb hangulatú volt. Bambi, az apa által igencsak elrontott ebünk is szépen oldódott, az első pár morcogás és fogvicsorgatás után már elkezdett ismerkedni, szaglászni és egész jól kiszakadt anya fenekéből. Joey-ra ráfért egy kis helyretevés, mert nem csak anyát, de mindenki mást is hülyének néz a maga 2 kilójával, de pár perc után azért rájött, hogy itt nem ez a pálya és a végére már be sem próbálkozott, pedig akadt volna rá 1-2 szitu. Elkezdtük az engedelmes feladatokat és teljes mértékben elégedettek voltunk, első körben mindenkinek csodálatosan szépen mentek az ültetések! :-)

Szocin minimális utcai szituáció után szoros falkában mozgás volt a feladat, Atishával a csoport közepén. Zoli, hogy tanuljon, elemeznie kellett a kutyák mozgását, reakcióit, átbeszéltük, melyik miért is viselkedik, úgy ahogy.

Szoci után én mentem erőnlétizni, Laciék pedig promóvideót forgattak Ádival és Helénával. Portó, a munkakutya-iskola rettegett réme is jött fárasztásra, ideggyengének mondták, pedig csak igazi malinois, minden sportkutyás álma. Zoliék is maradtak, így Monti és Lencsi is megérezhette az ízét a pecának, lógatásnak, azt hiszem, mostantól minden vasárnap ők is tovább maradnak... :-)

Ötre minden eb lefárasztva, a film nagy része kész, így indulhattunk is haza.

Írta: Tina & Dorka