Szombat

Aludnunk megint nem sokat sikerült. És nem azért, mert duhajul buliztunk volt egész álló éjjel, hanem a drága ebeink, míg én pénteken a füvet nyírtam a fölső területen, degeszre tömték magukat ringlóval, körtével, szilvával. A lakókocsi ajtaját be se csuktuk éjszakára, de még így is a folyamatos mászkálásra, helyezkedésre állandóan felkeltem. Reggelit is csak negyedke adagot kaptak, mert még mindig „jó testük” volt (Renike kedvenc kifejezése a pufifánk, labdacs ebekre).
Alapon a program az utcai séta volt. Renike és KisPisti merészet gondolt és eljöttek velünk. KisPisti hozta Saya-t, Renike pedig eredetileg kisszerelmét, Kukacot hozta volna, de még a szituációs szocin cseréltünk, mert Odin teli torokból énekelt mellette, hogy nem velem van. Megkapta Helénát. Én Fritzet vittem, hisz még nem volt szerencsénk megtapasztalni, hogy újdonsült ebünk, hogyan viselkedik az utcán. Elindultunk, Kukac végül Laci kezében kötött ki, hisz vele csak hisztilight-ot produkál. Csatlakoztak még a sétánkhoz régi tanulóink, Nóri és Ada, Helgus és Roxán. A hévig még nem is volt semmi gubanc, mindenki a szintje szerint teljesített. Romi még mindig totálisan túl van pörögve, az idős gazdik képtelenek lefárasztani, de Maxi is ugyan ebben a cipőben jár. A hévet minden kutya jól fogadta, pedig kettőt is megvártunk, had pihegjenek a gazdik. A gördeszka és a kismotor teszten is átment mindenki. Visszafelé jött a feketeleves. Amikor nem a gazdival egyszerre kel át az eb az úttesten, hanem ülve helyben marad, míg a gazdi nem rendezi be lábhoz. Itt kellően kimutatkozott, ki mennyit gyakorol otthon az utcán sétáltatás közben. Hááát, elszomorított amit tapasztalnunk kellett. Jövő héten vizsga, és a tanulóink nagy százaléka, még mindig azt hiszi, hogy majd mi megtanítjuk a kutyáikat viselkedni, pedig ez nem a mi feladatunk. Mi csak ŐKET (a gazdikat) tanítjuk, a kutyáikkal nekik kell megküzdeni, az nem a mi feladatunk, nekünk, és ezt be is bizonyítottuk nekik, minden kutya szót fogad, a kutyájuk tudja a feladatot, csak ők képtelenek ezt végrehajtatni velük.
Már javában ment az ovi mire visszaértünk, így gyorsan megreggeliztünk bh előtt.
Tüncsi futott be először, Zsizsu és Kata még elment Kosztival sétálni egyet foglalkozás előtt, bh-ra, azaz nem is konkrétan bh-ra, hanem kupafelkészítőre jött még két régesrégi tanoncunk Loki és Gizi, no meg a gazdik, és jött egy új tanulónk is. Előd Álmos és Bea, Mayával. Tüncsi protezsált be náluk, de nagyon tetszett nekik iskolánk tanmódszere. Megjártak már három munkakutya iskolát, a boxerlány kedvét rendesen el is vették a munkától, ők bh felkészítőre fognak járni. Menet közben befutott még hozzánk Gangxta Zoli és Leon (ő az új ebzetük), és Monci Donnával.
Bh után felmentünk kollektíve, hogy ha már olyan szép a pálya odafent, akkor rakjunk mindenhol rendet felkiáltással, kirámoltunk mindenhonnan, és csak a szükséges dolgokat rámoljuk vissza a kisházba, tároló szekrényekbe, miegymásba. Tücske, mint a tűz asszonya, vigyázta a lángot, ahol minden égethető szemetet megsemmisítettünk. Eközben Laci kutyát vitt és hozott, bevásárolt a vacsihoz. Este kilencfelé nagyjából végeztünk is, vasárnapra már csak az utolsó simítások voltak hátra. Így lementünk a jól megérdemelt fürdőnket és vacsoránkat megejteni.

Vasárnap

Reggel Heléna kiabálására ébredtünk, a kisasszony kiugrott a lakókocsi ajtaján, de már vissza nem tudott jönni, így nyekergett, hogy engedjük már be. Gyorsan rendet raktam az esti lakoma után, megetettem az ebeket, összerendeztem a toalettemet, és jöhetett is az őv. Jó sokan összegyűltünk, így volt Lacinak és Balázsnak dolga rendesen. Meg is izzadtak. Balázsnak még a hangja is sztrájkba lépett. Repedtfazék hangon közölte, hogy még alap előtt gyorsan sétálnak egyet.
Közben kiderült, hogy nem csak nekünk vannak kutyabajos éjszakáink, mert reggel Dorka mesélte félálmosan, hogy Rumli éjszaka (ők a kocsiban aludtak) többször is behányt… Ő ugyan nem a gyümölcsöktől volt rosszul (otthon már hozzászokott a gyomra), őt a több kilónyi fű zabálása készítette ki.
Alapon már a vizsgapálya volt a feladat. Három részre szedtük a csoportot. Laci maradt az engedelmes részét oktatni, mi pedig Nócival és Balázzsal levonultunk a helyben maradást levezényelni. Romi természetesen még mindig nem lett lefárasztva, így a túlhevült fiatal eb, csak a pillanatot várta, mikor kergethet meg valakit. Béla lett a kiszemelt áldozata. Szegénykém ezt nem találta ilyen viccesnek, így Romi kapott egy visszatartó laza láncot a hámjára, és újra le lett fektetve. Még egyszer bepróbálkozott, de a lánc erősebb volt, az ifjú eb rendesen meglepődött, mikor a lánc visszarántotta a sprintből. Onnantól nyugodtan feküdt.
Bh-n alakitunk kicsit, és utána felmentünk szocira. Szokás szerint szép számmal megjelentek a problémásabbnál problémásabb ebek és gazdáik. Én KisKatával beszélgettem és terelgettem a helyes falkabeállítása felé. Laci elvitte Gint (KisKata ebzete) magával, szerencsétlen állatot előző férfigazdája össze vissza verte és megkéselte. Retteg a pasasoktól. Szépen lecsüccsent vele Alexhoz és beszélgettek, a pasirettegőkutya pár perc múlva félénken, de már mancsolta Laci lábát és nyitott felé. Simogatás és kedves szavak voltak a jutalmai.

Közebn Zsizsu és Dorka kimentek sétálni egyet a patakra Alffal és a saját ebzeteikkel, majd úgy jöttek vissza, mint akik meghemperegtek a sárban… Hát igen, Alf nem az a figyelemmel teli kutya, minden gond nélkül átesik bárkin, aki éppen előtte áll, az sem jelent gondot, ha valaki éppen a patak szélén van…
Szoci után befejeztük az utolsó simításokat a sulin, összecsomagoltunk, és öt után haza is indultunk.

Írta: Tina (kiegészítette: Dorka)