Pénteken hajnali 4-kor indultunk a Keszthelyi Kutyaiskolába, ahol az éves nemzetközi kutyás tábort rendezték meg. Ilyenkor ott szombaton Acana kupa, vasárnap pedig vizsga van. Mire odaértünk, már rettenetesen meleg volt. zsúfolásig voltak sátrakkal, lakókocsikkal. Bogiék mondták, hogy keressünk magunknak táborhelyet, ha nem találunk, akkor csak szóljunk nekik, és intézkednek. Találtunk, a toitoi mellett. No, sebaj, így saját wc-nk lett. A fiúk beküzdötték a lakókocsit a kerítés mellé, és körbe raktuk sátorral, szám szerint néggyel. Kipakoltuk a kutyákat láncra, ketrecbe, hisz munkakutyásoknál ez a szokás, és Laciék elmentek kaja-pia beszerző körútra. Mi Tücskével maradtunk kutyafelügyelőnek. Rettenetesen meleg volt, árnyékunk alig, így vetettem a beszerzőkkel egy sörsátrat is.

Este hattól ő-v tréning volt, a körhergelésbe beállt Steve-O Dorkával és Homér Balázzsal, az egyéni foglalkozásokra pedig Laci Helénával és Fritz-cel. Steve-O a várakozásokon felül teljesített, kitámadott Dorka mellől és még a rongyot is megfogta, pedig idegen segéd, idegen területen, azért hirtelen nagy falat neki. Ő-v után előre mentünk a klubházba, vittünk Hornainak egy üveg Jägert, illendőségképpen. Bogi mikor meglátott minket, felkiáltott, „Cerberos, van itt két tanítványotok az iskolátokból!” – tudtunk róla, találkoztunk velük, Nóri Adával, és Helgus Roxannal. Ők a tábor elejétől kezdve kint voltak. Megittunk pár pohárkát Faterral, és elmentünk aludni, reggel korán kellett kelni, mert kezdődött a verseny nyolckor.

Szombaton reggel négykor felkeltünk, kivittük a hét kutyánkat sétálni, és megetettük őket, utána visszadőltünk még nyolcig egy kicsikét aludni. Mire újra keltünk, már a többiek is ébren voltak, és friss kávé várt a ketrec tetején minket Tücske jóvoltából. A fiúkat ketrecbe raktuk, az IPO vizsgákon van lövéspróba, és ismerjük a reakcióikat. A többi gyerek láncra került. Kiültünk a pálya szélére és néztük a versenyt, hallgattuk az értékeléseket. BH-nál Dorka puffogott, hogy mért nem hozta Rumlit, ezt így ő is tudná teljesíteni, és miért nem neveztem Odival, pedig magasan vertük volna a munkakutyásokat. Hát ezért nem. Én nem versengésből vizsgázom az ebeimmel, és nem ellenfél egy olyan leharcolt, stresszel teli kutya, akit egy hete a hőségriadóban húznak-vonnak, és állandóan láncra vagy ketrecbe raknak. Tudom a saját kutyáim szintjét és korlátait, és e szerint szeretnék velük normális vizsgát tenni. Remélem, ez magyarázat.

Acana kupa után visszamentünk a sátorhelyre, és költözködtünk egy kicsikét, mert a szégyenlősebbek nem tudták rendeltetésszerűen használni a kihelyezett budit, ha mi ott beszélgettünk tőle pár méterre. Utána sziesztáztunk, vártuk az esti ő-v vizsgákat.

Az esti vizsgát Laci nagyon szemlélte, leste az apróbb mozdulatokat, cseleket. Vizsgák után Marco, az olasz segéd még lefogatta a mi kutyáinkat. Geri volt a tolmácsunk, ahogy beszélgettek, egyre lazább lett, jókat viháncoltunk rajta, csak néhány szakszót nem értett, de azt mi fordítottuk neki, Marcoval annyira összejöttek, hogy mesélte, hogy mi problémás kutyákkal foglakozunk, az olasz fiúnak felcsillant a szeme, szeretne tőlünk tanulni, ősszel úgyis Magyarországra költöznek, mondtuk, hogy nosza rajta, semmi akadálya.

A záróbuliról valamikor fél egykor mentünk el aludni, Dorkáék nem sokkal utánunk, így a vasárnap reggeli vizsgákat sikeresen átaludtuk.

Vasárnap már csak a pihenés, pakolás, és a meleg enyhülésének várása volt a dolgunk. Este nyolc felé indultunk haza.

Írta: Tina